(lat.), a nyelvtanban az az igealak, mely a multban befejezett cselekvést jelöli, p. irtam vala. L. Igeidők.
görög iró, született Keroneában (Beócia) Kr. u. az első század közepén, megh. 120 körül. Athénben tanult, ahol egyebek közt Ammoniost is hallgatta; sokat utazott és huzamosabb ideig tartózkodott Rómában. Itt barátkozott meg C. Sossius Senecióval, aki Traján alatt ismételten konzul volt. Ez vezette be az udvarhoz, ahol megkedvelték és először is a későbbi Hadrianus császárnak nevelését bizták reája, később pedig prokurator lett Görögországban, egyúttal pedig szülővárosának archonja és Apollon Pythios főpapja. P. rendkivül termékeny és sokoldalu iró volt. Műveit két fő csoportra szokás felosztani: A) Párhuzamos életrajzok, szám szerint 46, melyekben mindig egy-egy római és görög férfiu van egymással szembeállítva és életük párhuzamosan tárgyalva, ugy hogy annak folyásából a végére alkalmazott sommás egybevetés (synkrizis) kiderüljön. Igy kerülnek össze Alkibiades és Coriolanus, Demosthenes és Cicero, Kimon és Lucullus, Nikias és Crassus. B) Erkölcsbölcseleti és nevelésügyi (társadalmi) munkák (Moralia), melyek ismét részint tisztán erkölcstaniak (p. Hogy kell a haragot megfékezni?), részint a tanügy és egészségügy körébe vágnak (p. A gyermekek neveléséről és Házassági szabályok), részint az ókori vallást és szertartást illetik (A Sors, Osiris és Isis). Fontos két munka a Platóni kutatások és A világlélek Platon Timaeusában, sőt a zenéhez is hozzá szól (De Musica). P. nevéről szokás elnevezni újabb időben az olyan gyüjteményes munkákat, melyek életrajzokat tartalmaznak. Ilyen volt Magyarországon a Hartleben-féle Neuer P. (Pest 1842-1853), melynek magyar fordítását (u. o. 1845-1846) Bajza József végezte; a pápai kat. tanárok (Kruesz, Vaszary Kolos, Holdházy) Ifjusági P.-ja (Eger, Bécs, Pápa 1858-60), végül legújabban Orbók Mór Paedagogiai P.-ja (Pozsony, Stampfi).
l. Pluton.
l. Eruptiv kőzet.
(gör.) a. m. pénz- v. föld-arisztokrácia- oly arisztokráciai államforma, melyben a kormányhatalom, alapját a nagy vagyon, a gazdagság teszi. 2. Általában pénzuralom.
l. Közgazdaságtan.
(lat. Pluto), a görög hitregében az alvilág istene, Kronosnak és Rheának fia, Zeusnak fitestvére; másnéven Hades avagy Aides (Aidonues, a «láthatalan»). Korlátlanul uralkodik az alvilágban, mely a mindenségen való megosztozáskor neki jutott osztályrészül; egyedül társa az árnyak felett való uralomban felesége Persephone, akit ugy rabolt el hitestársul szomoru birodalmába.
[ÁBRA] Pluton.
Homerosnál ő viszi le az elköltözöttek lelkét a sötét fogatán az alvilágba, azért mellékneve: a lovairól hires (Klysopolos); később ezt a szerepet hermes isten vállalta el (Psychopompos). A közönséges életben neve mindig P. (költőileg Pluetus), s mint ilyen a föld alatt rejlő kincsek (földből növő termés, alulról bányászott ércek) tulajdonosa és védő ura. Mint Hades egy olyan sisakban van birtokában, mely őt istenre-emberre nézve láthatatlanná teszi; ezt adja kölcsön Athenának, mikor az istenek a trójai közdelembe beavatkoznak és akkor még Ares sem ismeri meg. Maga nem ártja magát földi dolgokba, s a titánok harca óta, melyben Zeusnak pártjára állott, csöndben uralkodik országában, ahol udvartartásában megkülönböztetik a párkákat (l. Moirák), az erinniszeket (l. Erinniák), a három alvilági birót (Minos, Aiakos és Rhadamanthys), nemkülönben Charont, az alvilági révészt. P.-nak nem sok, de régi temploma volt. Szent növénye volt a ciprus és nárcisz, szent állata a fekete bika, melyet elfordított arcu tartásban áldoztak neki. P. tisztelete korán átszármazott a rómaiakhoz is, akiknél azonban Dis pater (l. o.) volt a neve. Képzőművészeti ábrázolásain sötét tekintetü, parancsoló arcu férfiu, fürtei homlokába lógnak; öltözete vastagabb, mint a föld feletti isteneké. Szobrokon többnyire ül, kezében csésze és jogar, lábainál a háromfejü Kerberos. E tekintetben jellemző a Borghese-villában levő szobrocska, melyet ábránk bemutat. Egészen más a P. helyzete akkor, amikor Persephonéval együtt jelenik meg. Ilyenkor helyzete bátorságosabb, sőt vannak esetek, amikor hitvesével mulatozva, lakomázva ábrázolják (igy az altamurai díszvázán). V. ö. Baumeister, Denkmäler (III., 2042).
a geologiában az a nézet, mely szerint a kőzetek és általában a geologiai jelenségek nemcsak viz munkájának és hatásának eredményei, hanem a föld belsejének, illetőleg a benne levő izzó folyós anyagnak. Azokat a geologusokat, kik ezt a nézetet vallják, plutonistáknak szokás nevezni, szemben a neptunistákkal és vulkanistákkal, kik közül az elsők mindent a viz, az utóbbiak mindent a tűz működéséből magyaráznak. Ma már a fogalom a történelemé, mert a geologiai tudomány egész más alapon épül fel, l. Geologia.
(lat. Plutus), az ókori hitregében a gazdagságnak megszemélyesítője, Jasionnak és Demeternek fia. Vaknak képzelték, mert a gazdagság véletlenül, érdemeikre való tekinttet nélkül szokott jutni a halandóknak. Rendesen kis gyermek alakjában ábrázolták, kezében egy bőségszaruval. Kephisodotos hires athéni szobrán a béke istenasszonyának karján ülve jelenik meg.
(lat.), szó szerint esőköpeny, szorosan ama díszes, sokszor drága himzésekkel borított, hátul szétfejtett csuklyával ellátott köpeny, amelyet a kat. papság rangfokozati különbség nélkül a szertartásoknál, a misét kivéve használ vagy használhat. Vecsernyepalástnak is nevezik a délutáni isteni tisztelet után. Hajdan közönséges kelméből készítve a papok rendes esőköpenye volt.