P. O.

a latin professor ordinarius (rendes tanár) rövidítése.

Po

(Padus, Eridanus), Olaszország legnagyobb folyója. A Kotti-Alpokban a Monte Visótól É-ra 2041 méternyi magasban a Piano del Rén ered; eleinte KDK-nek folyik szűk völgyben, azután ÉÉK-nek fordul, megkerüli a montferrati magaslatokat, Frassinetónál DDK-nek tart és Valenzánál egyenesen K-i irányba fordul, amelyet kisebb kanyarulataitól eltekintve torkolatáig meg is tart. Cremonál kezdődnek a mindkét partját követő védő gátak. Papozzenál kezdi meg deltája alkotását; D-nek szabad ki a Po di Goro, É-nak a Po della Maestra; ezutóbbiból ágazik ki újra a Po di Levante, ettől nem messze Villaregiánál pedig a Po della Tolle, amelyből jobbra kiszakad a Camellói-csatorna és a Po della Donzella. A fő ág, amely most vizben szegényebb, a Po di Volanóvá és Po di Primaróvá ágazik szét; ezutóbbi fölveszi a Renót és amazzal együtt a Comacchióba szakad. A Po hossza 675 km., vizkörnyéke 74 907 km2. Viztömege a deltafőnél átlag 1720 m. A Pónak számos és fontos mellékvize van; ezek balról: a Pellice, Clusone, Sangone, Dora Ripuaria, a kis Stura, Orco, Dora Baltea, Sesia, Agogna, Terdoppio, Ticino, azután az Olona, Lambro, Adda, Mincio és Tartaro; jobbról: a Varaita, Maira, Tanaro, Scrivia, Curone, Staffora, Coppa, Tidone, Trebia, amelyek nyáron át ki-kiszáradnak, továbbá a Nure, Arda, Taro, Parma, Enza, Crostolo, Secchia, Panaro és a gyakran kiszáradó Reno. A Po maga Torinótól kezdve hajóhható; nem egy mellékvizén szintén járnak hajók; ide járulnak még a számos öntözésre vagy hajózásra szolgáló csatornák, amelyek közül a legfontosabbak: a Naviglio Grande, a Cavour-, a Bianco-, Adigetto- és a Centói-csatorna. A Po mellett elterülő síkság Olaszország legtermékenyebb vidéke. Az árvizei ellen védelmet nyujtó gátak hossza 1590 km.

Poa

L. (növ., perje), pázsitfű, 200 faja mind a két földségnek mérsékelt és hideg tájain terem (hazánkban 20), a tropusok közt kevés. Kalászkája tojásdad v. elliptikus, 2-8 virágu, pelyvája hegyes, toklásza szálkátlan, virága tojásdad vagy lándsás, a hátán élelten összenyomott, az ízein szétváló kalászka tengelyének megfelelő darabkájával hull le. A Poa pratensis L. többnyáréltü, gyepesedő, tarackos; levele keskeny, lapos. Virágzatának alsó ágai 3-6-ával nőnek ki a fő tengelyből, füzérkéje 3-5 virágu. A Poa trivialis L. (l. az ábrát) Poa trivialis többnyári, gyepesedő, de nem tarackol, füzérkéje zöld v. lilatarka, nedves helyet szeret. Takarmányértéke valamennyi fajét túlhaladja. A hozzá nagyon hasonló Poa silvicola Guss. a haza D-i részén terem, gyöngysorforma meddő hajtások tüntetik ki. A Poa serotina Ehrh. nedves réten jó takarmány. A Poa annua L. egynyári apróbb fű, virágzatának ága magános vagy páros. A Poa nemoralis L., az erdőben, de egész a havasok csúcsáig vannak kitünő tápláló fajai. A Poa amabilist L. csinos virágzatáért téli bokrétába kötik.

[ÁBRA] Poa trivialis

Poaceites

harmadkori fosszil növénymaradványok, l. Pázsitfélék.

Pobedim

kisközség Nyitra vármegye vágújhelyi járásban, (1891) 1090 tót lakossal, vasúti megállóhely, postahivatal és postatakarékpénztár.

Pobjedonoszcev

Petrovics Konstantin, az orosz szent zsinat főügyésze, szül. Moszkvában 1827. A szentpétervári jogi akadémián tanult, melyet 1846. hagyott el, aztán a szenátus titkára és egyetemi tanár lett Moszkvában. 1860. rábizták, hogy több nagyherceget, köztük a későbbi III. Sándor cárt is, a jogtudományra oktassa, 1863. pedig Miklós trónörököst (megh. 1865.) kisérte oroszországi útjában. 1872 szenátor s a birodalmi gyülés tagja, majd a szent zsinat főügyésze; mint fanatikus szlavofil és orotodox, III. Sándor cár idejében nagy befolyással volt az ortodox egyház hatalmának növelésére, s egyúttal minden szabad eszme s idegen nemzetiség meg vallásfelekezet elnyomására törekedett (katolikusok és luteránusok üldözése). Jogtörténeti tanulmányain kivül több jogi munkát is irt orosz nyelven. V. ö. Dalton, Zur Gewissensfreiheit in Russland, offenes Sendschreiben an den Oberprocureur des russischen Synods (Lipcse 1889).

Póc

(állat, Umra Kram), a nyilthólyagu halak rendjének egyik neme a csukafélék családjából, melynek egyik faja a lápi póc (U. canina Mars.) Szine sötét májbarna, hasa valamivel világosabb, oldalvonala rezes szinü, test felhősen foltos. Áprilisban ívik. Az ingoványos mocsarakat szereti. Húsát nem sokra becsülik.

Pocatek

(ejtsd: pocsatek), város Pilgram cseh kerületi kapitányságban, a morva határ közelében, vasút mellett, (1980) 2991 lak., jelentékeny posztógyártással, közelében van Szt.-Katalin-fürdő.

Poccetta

l. Quart-hegedü.

Pocetti

Bernát, olasz festő, l. Barbatelli.


Kezdőlap

˙