l. Pocsitel.
Mátyás, egyházi iró, Jézus-társasági atya, szül. Pozsonyban 1690 jun. 8., megh. 1780 május 19-én. 1708. lépett a Jézus-társaságba. Tanulmányai végeztével pappá szentelték és bölcsészeti s teologiai doktor lett. A társaság eltörültetése után, mint az esztergomi fő egyházmegye papja, Pozsonyban tartózkodott. Művei: Palantium Regni Hungariae, Palatinorum virtutibus ac meritis illustre (Nagyszombat 1723); Christianus poenitens ad rite obeundum Sacramentum poenitentiae facili methodo instructus (Kassa 1727); Hist.-chron.-geogrg. Tabellen (1734 és 1736). Irt még több latin egyházi éneket (igy: O Virgo Virginum stb.) és több apró ájtatossági művecskét. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarnoka; Márki, Pater P. és a magyarok története (Békés 1871, 4. sz.).
(ang., ejtsd; -diksöneri) a. m. zsebszótár.
(ol., ejtsd: -ko) a. m. egy kicsit; P. a P. a. m. lassankint, apránkint.
(állat, Arvicola Keys. et Blas.), a rágcsáló emlősök rendjének egyik neme. Fülei rövidek, néha a bundába rejtőzöttek. Talpai csupaszok, 5-6 redősek. Farka egyenletesen szőrös. Első alsó zápfoga 7-9 zománc-hullámos, a második mindig csak 5, a második felső 4-5 zománc-hullámos. Valamennyi zápfoga gyökértelen. Csecsbimbója 4-8 van. Három alnemre osztják: 1. Vizi P. (Paludicola); első alsó zápfoga 7, a második 5, s a felső második 4 zománc-hullámos; csecsbimbója 8 van. Legismertebb faj a közönséges vizi P. (A. amphibius Desm.), mellé sorakozik a havasi P. (A. nivalis Mart.) és az északi P. (A. ratticeps Keys. et Blas.). 2. Vetési P. (Agricola); első alsó zápfoga 9, a második 5, a felső második 5 zománc-hullámos; csecsbimbója 8 van. A közönséges vetési P. (A. agrestis Keys. et Blas.) kétszinü, hátán sötét feketés, barnás-szürke, hasán fehér. Lábai fehérek, hátulsó talpai 6 redősek; füle 1/3 oly hosszuak, mint feje. Testhossza 11 cm., farká 3,7 cm. Hazája Észak- és Közép-Európa. Nálunk is tenyésznek; az erdők közelében tartózkodik a vizektől nem messze. 3. Mezei P. (A.), alsó első zápfoga 9, a második 5, a felső második pedig 4 zománc-hullámos; 4-8 csecsbimbós. Négy faját különböztetik meg: barna mezei P. (A. campestris Blas.); a földi v. gözü-P. (A. arvalis Selys), hátán sárgás-szürke, hasán szennyes-fehér, lábai fehérek; fülei belül csupaszok. Közép-Európát lakja. nálunk is gyakori, néha csapatosan vándorol. Ide tartozik még a rövid fülü P. (A. subterraneus Selys) és a rövid farku P. (A. Savii Selys).
(állat, Arvicolidae), a rágcsáló emlősök rendjének egyik családja. A fogsor 1/1 metsző és 3/3 zápfogból áll. A metszőfogak elül sárgák. Fajai a mérsékelt és hideg északi földgömbön élnek; valamennyien föld alatt tartózkodnak s főleg növényi anyagokkal táplálkoznak. Egyesek téli álmot alszanak. Négy nemet sorolnak ide: 1. Erdélyi pocok (Hypudaeus III.) a bundából kilátszó nagy füllel; hatredős csupasz talppal; tövén rövidebb, végén hosszabb szörű farkkal. Egyik faja a közönséges erdélyi pocok (H. glareolus Wagn.), mely hátán barnás-vörös, oldalán világosabb szürkés keverékkel; hátán feltünő fehér; lábai fehérek. Farka majd fél oly hosszu, mint teste. Testhossza 10 cm. 2. Pocok (Arvicola Keys. et Blas.). 3. Lemming (Myodes Pall.), 4. Ondatra (Fiber Cuv.).
nagyközség Bihar vármegye berettyóújfalusi j.-ban, (1891) 2990 magyar és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
hires kolostor Volhinia orosz kormányzóságban, a XIII. sz.-ból, 7 km.-nyire az osztrák határtól, az isten anyja csodatevő képével. L. még Lavra.
város Nizsegorod orosz kormányzóságban, 43 km.-nyire Lukojanovtól és Latna és Rudnia összefolyásánál, (1886) 8484 lak., ménessel, gabonakereskedéssel; virágzó házi iparral, amely fahársból készít gyékényeket, zsákokat, bocskorokat, azonkivül juhbőrcserzéssel. Az egykori mordvin telep 1647 óta orosz község.
(Pocitelj, Pachitel) kisközség Lika-Krbava vármegye gospići j.-ban, (1891) 1550 horvát-szerb lakossal. Vára hirtelen nevezetessé lett 1386., mert Palisnay János vranai perjel, midőn a Garánál elfogott magyar főurakat Novigrádba akarta volna szállítani, ide szorult. Frangepán János, Mária királyné hű vezére rögtön kemény ostrom alá vette a várat s Palisnayt folytonos zaklatással s kiéheztetéssel megadásra kényszerítette. Palisnayt aztán oly föltétel alatt bocsátották a királyné hivei szabadon, hogy ő viszont Mária királynét ereszti ki fogságából. V. ö. Fejér, Cod. Dipl. X. 1. 358.