L. (növ.), a sóskafélék fűve, egy faja É.-Amerikában, egy meg a Himálaján terem. Mindakettő többnyáréltü, tőkéje terjedő, szárán két paizsforma és ujjasan szabdalt levele van, közüle pedig csak egy virág nő. Bogyója sokmagu. Az amerikai P. peltatum L. (rucatalp, vadcitrom, mandraka; l. az Orvosi növények III. mellékletén) az erdő árnyékos, nedves helyén nő, levele 5-9 karéju, virága nagy, fehér, bókoló, gyümölcse tojásdad, sárgás, kis citromhoz hasonlít. Fűve bodító, mérges, a borízü gyümölcs húsa ehető, de a szaga kellemetlen. Tőkéjében gyántás, keserü extraktum (podofillin, vegetable calomel) van. Másik faja a P. Emodi Wall. a Himálaján; az előbbivel együtt tekintélyes virága kedvéért kerti virág.
a Dráva lapálya Horvát-Szalvonországban.
(Felső-), kisközség Torda-Aranyos vármegye torockói j.-ban, (1891) 1222 oláh lakossal; határában időszaki forrás van, esős időben minden 5-20, száraz időben minden 40-50 percben kibugyog, s 10-15 percig folyik.
L. (állat), az ugrófarkuak (Thysanura) rendjébe tartozó állatnem. Pothora hatszelvényes; csápjai négyízüek, a fejnél nem hosszabbak; lábai 1-2 karmosak; bőre szemecskés, gyéren szőrös. Több faja ismeretes, melyek közül a P. aquatica L. tavasszal az állóvizek felszinén tömegesen jelentkezik. Társaságában gyakran megtalálhatjuk a P. grisea Deg. fajt is.
(állat), az ugrófarku rovarok rendjének egyik családja. Fajai kis, leggyakrabban megnyult, szőrös vagy pikkelyes állatok, vizszintes állásu fejjel, mely 4-6 ízes csápokat és mindkét oldalon 4-8, ritkán 20 egyszerü szemet visel. Szájszerveik elrejtettek. Lábfejük kétkarélyos, hasadt karommal fegyverzett. Hátulsó testvégükről hosszu, a hasra fekvő ugróvilla ered, melynek segélyével gyorsan tova ugranak. Korhadó növények között és alatt élnek; nagyon keresik a nedvességet, télen a havon néha tömegesen jelennek meg.
v. pudva (növ.), némely növényrész eltaplósodása, illetve az alkotó parenchima-sejtek bomlása és levefogyottsága, p. a podvás retek.
kisközség Árva vármegye trsztenai j.-ban, (1891) 1656 tót lakossal, postahivatallal és postatakrékpénztárral.
(ejtsd; pó) Edgar Allen, amerikai iró és költő, szül. Bostonban (Massachusetts) 1809 jan. 19., megh. Baltimoreban 1849 okt. 7. Korán árvaságra jutott és akkor egy jómódu richmondi (virginiai) polgár fogadta örökbe, aki a charlottevillei egyetemre küldte. Innen könnyelmü viselkedése miatt kiutasították. Akkor Európába ment és addig kóborolt, mig Konstantinápolyból hatósági úton haza nem küldötték. Amerikába visszatérve elébb a west-pointi katonai intézetbe lépett, majd katona lett, de onnan megszökött, ugy hogy sokáig a legnagyobb nyomorban tengődött. Ekkor az irói pályára lépett, eleinte Baltimoreban, később New-Yorkban, hol Holló c. hires költeményével egy csapással hirnévre tett szert. Később szerkesztője lett a Broadway Journalnak, rövid ideig Philadelphiában és Richmondban is tartózkodott, de szerencsétlen természete (kevés szeszt birt és részeg állapotban a legképtelenebb dolgokat követte el) anyagilag és erkölcsileg tönkretette. 1875. Baltimoreban emléket állítottak neki.
(állat), l. Cinegefélék.
(Pöl), Mecklenburg-Schwerinhez tartozó sziget a Keleti-tengerben, Wismartól É-ra, 37 km2 területtel, termékeny talajjal és halászattal. Főhelye Kirchdorf, (1890) 930 lak. 1648-1803-ig a svédek birtokában volt.