hazánk több vidékén, igy Hont vármegyében a jenői hegységben (Oltárkő mellett), Gömörben, Erdélyben Mezőbánd mellett és Szilágy-Somlyó környékén is előforduló helynév, amelyhez az illető tájakon lokalizált, de a világszerte mindenütt régi várromokhoz fűződő regékkel analog mondák kapcsolódnak. Ilyen p. az erdélyi P.-ról szóló azon hiedelem, hogy a várnak különben már nyomás sem viselő hegy üregei minden kilencedik évben megnyilnak s belőlük tündérek járnak a közeli kútra vizért. Nem lehetetlen ugyan, hogy e helynevek némelyike csakugyan ősi pogány áldozóhelyek emlékét őrzi, mint az Oltárkő, Bálványosvár és Tündérvár nevek; de egyéb adatok hiján ezt mégsem lehet oly bizonyossággal állítani, mint Ipolyi teszi (Magyar mythologia 493, v. ö. 590), akinek az említett helynevekhez fűzött messze menő következtetései ugyan óvatos kritikára szorulnak, az alapjokul szolgáló becses helyrajzi adatok azonban mindenesetre regetörténelmi szempontból is figyelmet érdemelnek.
Pál, német Afrika-utazó, szül. Ziersdorfban 1839. dec. 27., megh. Afrikában 1884 márc. 17-én. 1874. önként csatlakozott Homeyer expediciójához, majd egyedül hatolt előre Muzumbáig (1875 dec. 9.), hol előtte még senki sem járt. 1880. Wissmann kiséretében új expediciót szervezett s miután a Nyangve partján (1882 máj.) tudományos kutató állomást rendezett be, visszatért Loandába, hol csakhamar meghalt. Rostockban (1885 szept. 19.) emléket állítottak neki; számos útirajzán kivül irta: Im Reiche des Muata Jamvo, Tagebuch (Berlin 1880).
János Keresztély, német fizikus, szül. Hamburgban 1796 dec. 29., megh. Berlinben 1877 jan. 24. A berlini egyetemen tanár és a tudományos akadémia tagja volt. Vizsgálatai főképen az elektromosság tüneményeire vonatkoznak. Már midőn Oersted az elektromagnetizmust fölfedezte, a 24 éves P. ezen tárgyról egy értekezést irt: Physisch-chemische Untersuchungen zur näheren Kenntniss des Magnetismus d. Voltaschen Säule (Oken, Isis 1821) cím alatt, mely a multiplikátor feltalálására vezette. Ez utóbbit majdnem Schweigerrel egyidejüleg találta fel. P. kezdettől fogva a kontraktteoria követője volt és azt Faraday, De la Rive és mások támadásai ellen védte. Tőle származik az első feszültségi sorozat. P. igen célszerü mérőeszközöket szerkesztett, különösen említendő a tükörleolvasás, mely kis szögek pontos mérését teszi lehetővé és a rheochord szerkesztése. Munkái közül legnevezetesebbek: Lebenslinien zur Geschichted. exacten Wiessenschaften (Berling 1853); Biographisch-literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften (Lipcse 1863, 2. köt.). Ezenkivül 1824-től haláláig, tehát 53 évig szerkesztette az Annalen der Physik und Chemie címü tudományos folyóiratot, melyet Gren alapított, Gilberg folytatott és melyet jelenleg Wiedemann szerkeszt.
(ejtsd: poddsibonszi), város Siena olasz tartományban az Elsa és vasút mellett, (1881) 8440 lak., szép villákkal és mellette a San-Lucchese-kolostorral, amelynek templomában Pinturicchiótól egy oltárkép, egykori refektoriumában pedig Gerino da Pistoja freskói láthatók.
olasz humanista, l. Bracciolini.
(Poljica), Dalmácia hegyes vidéke, 225,5 km2 területtel, 8202 lak., Spalatótól DK-re, a Četina folyó torkolatánál fekszik Almissa városa. 1235 óta a velenceieknek adót fizető köztársaság volt. Az osztrák uralom alatt P. megtartotta előjogait, melyet csak a francia uralom alatt szüntettek meg. V. ö. Jackson, Dalmatia (Oxford 1887).
Petrovics Mihály, orosz történetbuvár, szül. Moszkvában 1800., megh. u. o. 1875 dec. 8. (20.). A moszkvai egyetemen tanult s írói működését 1823. az oroszok eredetéről irt értekezésével kezdte meg. 1825. a moszkvai egyetem docense lett, 1830-1844. pedig ugyanazon egyetemen a történelem tanára, 1841. meg a szentpétervári tud. akadémia tagja. Ez időben történelmi munkásságán kivül nagy tevékenységet fejtett ki szépirodalmi téren is. Lefordította Goethének Götz von Berlichingen drámáját, irt egy eredeti drámát: Marfa Poszadnjica (1831), azután három kötet novellát (1833), Ál-Demeter dramatizált történetét (1835) s szépirodalmi folyóiratokat és zsebkönyveket is adott ki. Mindezeknél jelentékenyebbek történelmi kutatásai, minők: Rettenetes Iván jelleme (1828); Godunov bűnrészessége Demeter meggyilkolásában (1829); Nesztor krónikája (1836) s a krónikák egész sorozatának kiadása. 1841. megalapította a Moszkvitjanin címü folyóiratot, melyből tizenöt évfolyam jelent meg. Mint buzgó szlavofil 1858. ő is egyike volt azoknak, akik a moszkvai szláv jótékonysági egyesületet megalapították. Sokoldalu elfoglaltsága miatt nem is sikerült neki fő munkáját, Oroszország nagy szabásu történetét befejezni s ebből csak két kötet jelent meg.
Desf. (növ.), ajakas növény, levele átellenes, virágzata többnyire négyvirágu álörvekkel, fürtös vagy fürtös-bogas összvirágzattá folyik össze. Mintegy 32 faja Kelet-Indiában, a maláj szigeteken és Japánban terem. A P. Patchouly Pell. (pacsapat) 6-9 dm. magas puha szőrü cserje vagy félcserje Malakkán, Cejlonon, Pinangon, Szilheten meg a maláj félszigeten. Levele széles, tojásdad, 33 cm. hosszu, nagyjából fürészelt, puha szőrü, virága fehér-piros. Levelének (pacsuli) sűrűn folyós, erős illatu éteres olajat termel. L. Pacsuli-olaj.
Normann Róbert, angol csillagász, szül. Nottinghamban 1829 márc. 23-án. Hindnek volt asszisztense Londonban, 1851-ben az oxfordi Radcliffe-obszervatoriumra jött, 1858-ban Hartwell-House obszervatoriumnak Buckinghamban, 1861 óta a madraszi csillagvizsgálónak igazgatója. Több kis bolygót fedezett fel, változó csillagokat észlelt és az 1872. I. üstököst találta meg, mely Klinkerfues szerint az 1872. novemberi hullócsilaggal áll összefüggésben és a Biela-féle üstökös maradványa lenne.
(növ., hajdina), l. Tatárka.