ivóedény hengeralakban, mely rendesen alulról fölfelé szélesedik, v. néha a közepén hasasan kidomborul és lapos, széles alja (talpa) van, hogy megállhasson. Eredetileg agyagból vagy fából készítették, később elefántcsontból, nemes ércekből s különösen ezüstből (már a rómaiak korában), majd a XVI. sz. óta művésziesen kidolgozott üvegből. L. Ötvösség képmellékletein.
(ném. Mundschenk), udvari szolgálatban a szolga, aki a fejedelemnek az italt nyujtja. Ebből fejlődött ki a P.-i méltóság. L. Főpohárnok.
István (berzevici). Egy ideig mint pohárnok szolgált a király mellett s azért nevezték családi neve elhagyásával P.-nak. Először 1423 táján mint Oláhországba (Havasel-re) küldött követ tüntette ki magát, mert leleményes bátorságával Dán magyarapáti vajdát egy időre megmentette, ellenben Radul vajdát és az ezt segítő törököket megverte. 1426-ban a Dán visszahelyezése végett Oláhországba nyomult magyar sereg egyik vezére volt. 1425-ben ajnácskői várnagy lőn. 1431. a likavai vár visszafoglalására (a husziták foglalták el) küldött csapat vezére. Később főajtónálló, borsodvármegyei főispán, Diósgyőr, Dédes és Cserép várak kapitánya lőn. 1438. a jászok főkapitányává nevezték ki. 1443-1444. hevesi főispán volt. Meghalt 1463 körül. V. ö. Századok (1883, 35-58).
Péter, Gyenge Miklós fia, Nagy Lajos király nevelője, 1344-58-ik években Abaúj vármegye főispánja. 1345. a lengyel király segítségére, illetőleg a csehektől ostromolt Krakó fölmentésére küldött magyar sereg egyik vezére volt. 1346. a zárai gyászos végü csatában megsebesült. Jutalmul kapta a kapi uradalmat Sáros vármegyében. Ő építette a romjaiban ma is meglevő Kapi (l. o.) várat. A tőle alapított család Osvátban 1409. kihalt. V. ö. Pór, Nagy Lajos (9, 65, 97); Anjoukori okm. (V. 133); Pesty, Eltünt vármegyék (I. 183).
(buffet, Kredenz), az ebédlőben használt edénytartó szekrény. A gót korszakban keletkezett a ládából, melyet négy magas lábra állítottak és eleinte csak az oltár mellett, a misézésnél használt edényeknek használták. Később a profán életben is alkalmazták és a polcos butort alkotó «dressoir»-ral egybeolvasztva fejlődött ki modern alakja, melyben szekrények és nyitott polcok vegyesen szerepelnek.
latin növénynév után Pohl János Emánuel prágai tanár és botanikus neve. Született Kamnitzban 1782 febr. 22-én, meghalt Bécsben 1834 máj. 22-én. 1817-21. Braziliát utazta be. Nevezetesebb munkái: Tentamen florae Bohemiae (Prága 1810-15); Plantarum Brasiliae hujusque ineditarum icones et descriptiones (Bécs 1827-31, 2 köt.); Reise im Innern von Brasilien (u. o. 1832-37, 2 köt.).
Rikárd, német zeneiró, szül. Lipcsében 1826 szept. 12. Természettudományi, filozofiai és zenei képzettségét Karlsruhe, Göttinga és Lipcse felső tanintézeteiben nyerte; 1854. Liszt oldalán Weimarban települt le, 1864. Baden-Badenben; zenetanítással foglalkozik. Szerkesztette (Brendellel 1856-60) az Anregungen für Kunst und Wissenschaft-ot, részben a Neue Zeitschrift für Musik-ot, később a Badeblattot. Számtalan, jórészt a Liszt-Wagner-féle ugynevezett új-német zeneirányt hirdető és védő cikkein kivül könyveket is irt: Akustische Briefe für Musiker und Musikfreunde (1853); Bayreuther Erinnerungen (1877); Autobiographische (1881); Richar Wagner (1883), két külön könyv címe: egyik a Waldersee-féle Musikalische Vorträge füzete, a másik pedig kötetbe gyüjtött értekezések, mint még: Franz Liszt (1883) és Hektor Berlioz (1884); Die Höhenzüge der musikalischen Entwickelung (felolvasások, 1888) németre fordította Berlioz munkáit (4 köt. 1864). Vígjátéka: Musikalische Leiden (1856); költeményei (1859 és 1883) s dalai, gordonka- és zenekari szerzeményei (Die Wallfahrt nach Kevelaar, melodráma) jelentek meg.
Leon, német festő, szül. Lipcsében 1841 dec. 1. A drezdai akadémián tanult (1856-60), aztán tovább képezte magát Antwerpenben (van Lerius) és Weimarban (Pauwels); 1866. Lipcsébe tért vissza, két évre rá pedig Weimarban telepedett meg, s 1877 a drezdai szépművészeti akadémián tanár lett. Leginkáb arcképfestéssel foglalkozik; a berlini tárlaton kis aranyérmet nyert.
v. girotróp, l. Girotróp.
l. Mentol.