l. Bélpoklosság.
(Araneidae, l. a mellékelt képet) a pókfélék osztályában a tulajdonképeni pókok, melyeknek fejtora és potroha ízeletlen, az utóbbit egy kis nyelecske kapcsolja össze az előbbenivel és végén a fonószemölcsök vannak; hatalmas állkapcsi tapogatói karomformák, belsejükben hatalmas méregmiriggyel, amelynek kivezető nyilása a karom végén nyilik. Az alsó állkapocs több ízü tapogatója a himnél ölelőszerv gyanánt szerepel. A 4 lábpár mindenike 8 ízből áll, amelyek különböző hosszuak és végükön több, különböző karom van; e karmok között igen fontosak a fésüforma szövőkarmok. Az ivarnyilás a potroh alapján van. Az idegrendszer középpontja az agydúcból, garatgyűrüből és garat alatti dúcból áll, amellyel a csillagforma hasdúclánc függ össze; a bélcsatorna mentén az együtt érező idegrendszer foglal helyet. A szemek ritkán hiányzanak, rendsen 6-8 szem van, melyek a homlokszegély közelében két ívben vagy négyszögben sorakoznak és állásuk az egyes nemekre jellemző. A szájbél egy izmos falazatu, szivattyu módjára működő szivógyomorba vezet, a középbelen a fejtorban 2 kisebb és 4 nagyobb vakbélpár emelkedik; a vastagbél hólyagforma. Véredényrendszerük a potroh hátoldalán végig vonuló hátedényből áll, amely a fejtorban egy aortává módosul s a különböző szervekhez edényágakat bocsát. A vér a testben azután véröblökben gyül meg s ezekből tér vissza a hátedényhez. A lélekzőszervek u. n. légcsőtüdők, amelyek a potroh hasoldalán nyilnak s számuk 2 vagy 4. A méreg- és nyálmirigyeken kivül különösen fontosak a fonómirigyek, amelyek igen különböző formáju apró mirigyecskékből állanak; váladékuk a levegőn megszilárdul és a pókhálót adja. A fonómirigyek 4-6 csévébe nyilnak a potroh végén. A csévék nagy foku mozgékonysága, a szövőkarmok sokfélesége eredményezi a hálók sokszerüségét. A női ivarszervek két fürtszerü petefészekből állanak, a him ivarszerv is, a lélekzőnyilások között nyilnak. Az ondószálacskák ondótokokban (spermatophora) csoportosulnak. A termékenyítést a him az alsó állkapcsi tapogatóval végezi, amely e célra sokféleképen és bonyulultan módosult. A petéket az anya egy ideig magával cipeli; a fiatalok már kezdetben az anyához hasonlók, de csak az első vedlés után tudnak szőni. Életmódjuk és szövésfonásuk oly érdekes, hogy már a legrégibb buvárok figyelmét is fölébresztette. Legnagyobb részük veszedelmes rabló s különösen rovarokra, nevezetesen legyekre vadászik; zsákmányukat majd futással, majd ugrással érik el s ezek rablóhálót nem szőnek; mások ellenben hálókat szőnek s ezzel kerítik hatalmukba zsákmányukat. Az egész földön el vannak terjedve; a forró földöviek a mieinkhez viszonyítva óriásak s közöttük egyesek még madarakra is vadásznak. Általában azonban ártatlan, sőt igen hasznos állatok.
[ÁBRA] Emberi rühatka (Sarcoptes scabiei). 80/1.
[ÁBRA] Persiai kullancs. (Ixodes reduvius). 5/1.
[ÁBRA] Theridium redimitum term. nagys., a) pete, b) szemek fekvése.
[ÁBRA] Pycnogonum littorale. 3/1.
[ÁBRA] Szőrtüsző-atka (Demodex folliculorum). 600/1.
[ÁBRA] Tarantula-pók, (Tarantula Apuliae). Term. nagy.
[ÁBRA] Könyv-skorpió. (Chelifer cancroides). Erősen nagyítva.
[ÁBRA] Skorpió (Scorpio occitanus). Term. nagy.
[ÁBRA] a) Keresztes pók nősténye (Epeire diadema), term. nagys., b) szemek fekvése, c) szövőkarmok, d) bal csáprágó méregmiriggyel, nagyítva.
[ÁBRA] Vizi pók (Tetragnatha extensa). Term. nagys. a) szemek fekvése.
[ÁBRA] Sajtatka. (Tyroglyphus siro). 50/1.
[ÁBRA] Házi pók nősténye. (Tegenaria domestica), term. nagys., a) szemek fekvése.
[ÁBRA] Közönséges vizi pók (Argyroneta aquatica), kissé nagyítva, a) háló, b) szemek fekvése.
[ÁBRA] Thomisus viaticus nősténye, a) szemek fekvése. 5/2.
A jelenleg élő fajok száma mintegy 2500; hazánkban majdnem 500 faj tenyészik, melyek 7 alrendbe tartoznak: 1. Földbeszövők (Tarritelarie), melyek felső állkapcsaikkal a földbe járatokat vájnak lakásul. 2. Kerek hálósak (Orbitelariae), melyek kerek hálókat szőnek, mint p. a keresztes pók (Epeira). 3. Hurokkötők (Retitelariae), melyek vizszintes, hurkolt hálót szőnek. 4. Csőszövők (Turbitelarie), melyek tölcsér- vagy csőforma lakásokat szőnek. 5. Keszegpókok (Laterigradae), melyek hálót nem szőnek, ügyesen futnak s ilyenkor rendesen oldalirányban. 6. Futó pókok (Citigradae), hálót nem szőnek, gyors futók. 7. Ugró pókok (Saltigradae), lakást szőnek csupán és zsákmányukat ugrással szerzik meg. A pókok életmódjait illetőleg, valamint a hazai pókfajok leirását v. ö. Herman Ottó, Magyarország pókjai; Lendl Adolf és Chyzer Kornél dolgozatat, különösen utóbbinak Kulzinskyvel közösen irt nagy munkáját a m. tud. akadémia kiadványai között.
nyelvükben szláv eredetü szó, melyhez ősvallási képzetek alig s nagyobbrészt csak a keresztény vallásnak az egyházi szószéken többé-kevésbbé élénken kiszinezett tanításai fűzödnek. Mint már ezeket is, ugy a néphit és monda P.-ról szóló adatait még inkább befolyásolták sokféle közvetítő csatornán át a görög-római hitregék költészeti feldolgozásai; ugy hogy ha valahol, akkor éppen itt rendkivül nehéz és bonyodalmas a mondaelemzés feladata, amely számos egymás fölé halmozódott s egymásba is hatolt réteg különválasztásából áll s lépten-nyomon érintkezik a pozitiv vallás és a csökevényekben tovább élő néphit folytonos keveredésének szerfölött komplikált eredményeivel. A nem eléggé óvatos elemzés tanulságos, de csak negativ tanulságu példáját v. ö. Ipolyi, Magyar mit. (380-390. old.).
P. az egyházi felfogásban az a hely, ahol a bukott angyalok és a bűnben meghalt emberek lelkei örök büntetést szenvednek; gyehennának is nevezik (l. Gé-Hinnom). Hitcikk, hogy az elkárhozott lelkek büntetése mindjár a halál után kezdődik. Egyes kiliasztikus egyházirók az utolsó itéletre hagyják a büntetést. Kálvin is közbeeső állapotot fogad el, mig az anabaptisták és több protestáns teologus bizonyos lélekálmot (psychopannychia) vesznek fel, mely a feltámadásig tart. E nézethez Luther is hajlik. A szentirás azonban határozottan mindjárt a halál után való büntetésről szól. A büntetés kétféle, amennyiben az elkárhozott 1. Isten látásától meg van fosztva (poena privativa seu damni); 2. tűzben szenved (p. positiva seu sensus). Hogy a P.-ban valóságos tűz van, a szentirás határozottan tanítja és képletes értelmezésre elegendő okot nem szolgáltat. A büntetésben azonban fokozat van az isteni igazságnak megfelelően, amint a jutalomban is van különbség. A P. büntetése örökké tartó és változhatatlan. Az örökké tartóságot csak egyes gnosztikusok tagadták, mig a szociánusok és néhány régibb és újabb racionalista a bűnös léleknek a halál után való teljes megsemmisítését állították. Luther az örökké tartóság mellett van, de elveti a tisztító helyet. A változhatatlanság abban áll, hogy a P.-ban való büntetés megszakítás és enyhítés nélküli. L. még Alvilág.
a robbantó technika segítségével készült, bűnös célokra szolgáló gépezet, mely embernek, vagy más egyéb tárgyaknak elpusztítására van szánva. Az újabban feltalált robbanó anyagokat (dinamit, nitroglicerin, lőgyapot stb.) szokták leginkább fölhasználni a P. megtöltésére. Hasonló merényletek gyakrabban fordultak elő Oroszországban (nihilisták), Angliában (féniek), Olasz- és Francia-, meg Spanyolországban (anarkisták). A P. veszélyes használatának és elterjedésének újabban a robbanó anyagok gyártására és forgalmára vonatkozó nemzetközi törvényekkel igyekeznek gátat venni. A P. elnevezés először 1693. fordul elő, amikor az angol-francia háboruban Meesters angol admirális lőporral s egyéb éghető anyagokkal megrakott hajót hajtatott a st.-malói parti erőd falai ellen; ennek a gépnek infernal machine volt a neve, s aztán is sokáig használták, de nagyobb siker nélkül. Századunkban a P. nevét a Bonaparte Napoleon konzul ellen intézett merénylet (1800 dec. 24-én) újította föl; a Fieschi P.-e (Lajos Fülöp francia király élete ellen, 1835 jul. 28.) 22 fegyvercsőből készült. Nevezetes volt a Thomas-féle P., melyet 1875. a brémai kikötőben egy hajóra adott föl, hogy azt a nyilt tengeren robbantsa föl, de hamarabb elrobbant, mintsem ki volt számítva s vagy 100 embert megölt. Azelőtt a hadi tengerészetben és a szárazföldi hadseregben használt robbantó gépezeteket is (p. torpedók, bombák) P.-nek hivták.
Tinódi Zsigmond krónikájában (287.) említi Tar Lőrinc pokoljárását. Sándor István pedig Sokféle c. folyóiratában hasonlót jegyez fel, állítólag régi népmonda alapján, valami Tót Lőrincről, ki Nagy Lajos idején szállt volna le a pokolba, ahonnan visszajőve, csodás dolgokat beszélt. Toldy Ferenc mind a két mondai töredéket a Toldi-mondával hozza kapcsolatba. (Magyar tört. költ. 30.). Kárhozott lelkek pokolbeli szenveseiről való hasonló jelentések nagyobb számban olvashatók ponyvairodalmunk termékei között, minőket Ipolyi (Magy. mit. 179.) helytelenül tekint csupa népmondai hagyomány visszhangjának, mert többnyire külföldi műirodalmi termékek hatása alatt keletkeztek, ama fentemlített krónikai részlettel együtt.
l. Ezüstnitrát.
l. Descensus ad inferos.
l. Kovászna.
l. Lépfene.
(növ.), a Chenopodium hybridum L., levele szivforma, szegletes, kihegyezett; virágzata elágazó, levéltelen. A sertés és a tehén megdöglik tőle; l. Libatalp.