(növ.) a. m. csiratöbbség, többcsirásság; több csirának a jelenléte egy magban, p. a citroméban. Egy magban rendesen csak egy csira szokott lenni. V. ö. Schilberszky, A többcsiráju magvakról (Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1890. és Természetrajzi Füzetek XI. 1887-88).
(gör.), egyes idegbajokban észlelhető jelenség, amidőn a beteg egyszeri megérintést többszörösnek érez. Ezen tünetnek nincs jellegző értéke; előfordul ugyan egyes súlyos idegbajban is, de leginkább csak ideges, hiszteriás állapotokban.
(gör.) a. m. nagyevőség, torkosság. L. még Allotriofágia.
(gör.) a. m. sokhangúság; a zenében ellentétes értelme van a homofoniával, mely a szólamoknak egyenlő s ritmikai tekintetben egymástól keveset eltérő mozgását jelenti, mig a P. olyan szerkezetü zenét jelent - akár ének, akár pedig hangszeres szólamokkal szemben - ahol minden szólam önállólag mozog, de ugy, hogy a harmoniai egységet és összetartozóságot azért mindig szabatosan feltüntessék.
(gör.) a. m. bőbeszédüség, csacsogás.
(gör.) a. m. tejbőség.
(gör.) a. m. többnejüség. Ellentéte a monogámia (egynejüség). A P. Afrikában és az ázsiai népek közt dívik, ahol a nép erkölcsei és vallásai megengedik. A Korán a P.-t kifejezetten megengedi. A költség, melybe ez a fényűzés kerül, a P.-nak ott is, ahol meg van engedve, határt és meglehetősen szűk korlátokat szab. A bibliának némely helyei szerint a P. hajdanában a zsidóknál is előfordult. A keresztény vallás az egynejüséget törvénnyé emelte, egyedüli kivételt tesznek a mormonok, akik a P.-t nemcsak megengedik, hanem istennek tetsző dolognak tartják. A XVI. sz.-ban a keresztségismétlők (anabaptisták), a XVII. sz.-ban egyes rajongók a P. mellett törtek lándsát, azonban sikertelenül. A civilizált világ kivétel nélkül pálcát tört a P. fölött, s a művelt társadalmi rendszernek az egynejüség az alapja. A korán kifejlődő nemi érettség, s a nőnek gyors elhervadása a Keleten: a P. magyarázata lehet ugyan, de erkölcsi hátrányaival szemben igazolása nem. L. még Bigámia és Kettős házasság.
(gör. a. m. sok nyelvü), az olyan könyv, amelyben több kiváló fordítás van egymással párhuzamosan, jobban mondva, egymás mellé helyezett oszlopokban kinyomtatva. Ismeretesebb ilynemü biblia-kiadások: a complutumi (a mai Alcale de Henares spanyol város régi neve), melyben a héber és görög eredeti szöveg mellett közölve van a Vulgata, Septuaginta s Onkelos Targuma (l. Biblia) s mely Ximenes bibornok buzgólkodása következtében nyomatott (1514-17, 6. köt.); az antwerpeni (királyi) biblia (1569-72, 8 köt.), mely Montanus Arias spanyol tudós felügyelete mellett látott napvilágot; a párisi (1629-45, 10 köt.), melynek megjelenését Le Jay párisi ügyvéd eszközölte, s mely az előbbiekben közölt fordításokhoz még a bibliának szír, arab fordításait és a szamaritánus Pentateuchust csatolja; a londoni biblia (1657, 6 köt.). Kézi használatra alkalmas a Stier és Theile által (1847-1854, 6 részben, 4. kiadás 1875) kiadott héber, görög, latin és német szöveget tartalmazó P. biblia; katolikusok számára: Viquoroux M. T. S. Bible polyglotte (zsidó, görög, latin [vulgata] és francia, Páris 1896).
(ejtsd: -nyák), régi francia nemesi család, mely a Felső-Loire départementban levő kastélyról (az egykori római Apolliniacumról) nyerte nevét; a IX. sz. óta vicomte néven Velay környékét birta, 1385. történt kihaltakor nevét és jószágait a vele rokon Chalancon-családnak hagyományozta. Nevezetesebb tagjai: P. Menyhért, dipolomata és bibornok, szül. Puey-en-Velay-ban 1661 okt. 11., megh. Aucheban 1742 ápr. 3. Papi pályára lépett és 1689. és 1692. Bouillon biborost elkisérte a konkávéra Rómába. 1695. Lengyelországba küldetett, hogy itt Conti hercegnek királlyá való megválasztását elősegítse; de Ágost szász király Contit a trón elfoglalásában megelőzte. Több szerencsével működött közre 1712-13. az utrechti béke megkötésében; nemsokára a pápa biboros rangjára emelte és a király több jószággal megajándékozta. Az orléansi herceg régenssége alatt mint a régi rendszer hive és a Cellamare-féle összeesküvésnek részee, apátságába száműzetett; 1721. azonban francia követ minőségében Rómába küldetett, ahol a Franciaországban dúló vallási surlódások (jansenizmus) kiegyenlítésére az Unigeniutus bullát eszközölte ki. Hires régiségi gyüjteményét halála után II. Frigyes porosz király vette meg, 1760. azonban az osztrákok azt megsemmisítették. 1729. P. visszatért Franciaországba, mire Auche püspökévé tették. Anti-Lucretius, sive de Deo et natura (Páris 1745 és ismételve, 2 köt., franciára lefordítva 1813.) c. művében a régi filozofia tételeit cáfoglatta. Életét megirta Faucher (u. o. 1777. 2 köt.). - P. Gyula, P. herceg, az előbbinek unokaöccse, szül. 1750., megh. Oroszországban 1819 szept. 21. 1780. hercegi rangot nyert; felesége Polastron Jolánta Martine Gabriella (szül. 1749) révén, ki Mária Antoinette királyné bizalmasa s gyermekeinek nevelőnője volt az udvarnál, nagy befolyásra emelkedett, melyet különösen családja meggazdagodására aknázott ki. A forradalom kitörésekor, 1789. jul. a P.-család külföldre menekült. Miután a hercegnő 1793 dec. 9. Bécsben meghalt (életét Schlesinger H. [Páris 1889] irta meg), P. fiaival és leányaival (Guiche hercegnővel) a cárhoz ment Pétervárra, aki a családot honfiusítva, Litvániában és Ukrainában nagy birtokokkal adományozta meg. A restauráció után P. Franciaország pairje lett. Utolsó éveit Oroszországban töltötte - P. Armand Gyula Mária Heraklius, P. herceg, az előbbinek legidősebb fia, szül. Párisban 1771 jan. 17., megh. St.-Germain-en-Layeban 1847 márc. 2. Emigráns korában Gyula testvérével egyetemben része volt Pichegru (l. o.) és Cadoudal (l. o.) összeesküvésében, minek folytán 1804. Párisban mind a kettőt elfogták; a császári törvényszék halálra itélte őket, de Josephine császárné közbenjárására Napoleon a büntetést életfogytiglani börtönre változtatta meg. 1813. mindaketten megszöktek s I. Napoleon bukása után az abszolutizmus legbuzgóbb pártfogói és támaszai lettek. Armand 1815. a kamara tagja s Artois gróf szárnysegéde lett s midőn ez X. Károly néven a trónt elfoglalta, főlovászmesterré nevezte ki P.-ot. 1817. atyja halála után pair lett. Az 1830-iki (juliusi) forradalom kitörésekor X. Károllyal együtt száműzetésbe távozott. - P. Agost Gyula Armand Mária gróf, később herceg, az előbbinek testvére, szül. Versaillesben 1780 máj. 14., megh. Párisban 1847 márc. 29. Mint XVIII. Lajos követe Rómában járt, hol az abszolutizmus szószóloja volt. 1816-ban francia pair lett, de lelkiismereti furdalása miatt mindaddig vonakodott az alkotmányra megesküdni, mig a pápa vallási kételyeit el nem oszlatta. 1820. a ápa Róma hercegévé nevezte ki. P. 1823 óta Londonban mint követ működött s 1829 aug. 8. külügyminiszterré s miniszterelnökké neveztetett ki. Ebben az állásban az alkotmány szellemét és betüjét kijátszotta és a végsőig ingerelte az ellenzéket. Ő volt az 1830 jun. 25. kelt hirhedt ordonnanceok értelmi szerzője is, melyek X. Károly bukását vonták maguk után, akivel azután P. is Cherbourgba menekült, ahol azonban tőle elvált. Aug. 15. St.-Lôban felismerték és elfogták, mire birái dec. 21. összes polgári jogaitól megfosztották és Hamban életfogytiglani börtönre itélték. A börtönben Considérations politiques (Páris 1832) c. művet irta. 1836 nov. Lajos Fülöp király megkegyelmezett neki, mire P. Angliába távozott. Legidősebb fia, Gyula Armand János Menyhért, volt francia és római herceg, szül. 1817 aug. 12., megh. Párisban 1890 márc. 17., egy ideig bajor katonai szolgálatban állott, de azután Párisban élt.
P. Menyhért gróf, francia publicista, szül. Kerbasticban (Bretagne) 1857. Tanulmányai végeztével sokat tartózkodott Amerikában, az Egyesült-Államokban társadalomtudományi tanulmányokat tett. Számos publicisztikai dolgozata jelent meg a különböző párisi lapokban. Benső barátja volt Just Zsigmond (l. o.) magyar irónak, akinek szenttornyai birtokán huzamosabb ideig tartózkodott s ekkor szerette meg a magyar zenét, a magyar népköltészetet s ezek révén a magyar költőket. Czóbel Minka költeményeit franciára kezdvén fordítani, később egy magyar költőkből való francia antologia kiadását határozta el. Ez antologia Poésies magyares (Páris 1896, előszó Coppée F.-től) cím alatt meg is jelent és legtöbb költőnk ismertebb verseit mutatja be eléggé sikerült prózai fordításban. Az antologia bevezetésének megirásában és a fordításban is P.-nak két Párisban élt magyar iró: Malonyay Dezső és Pekár Gyula segédkezett.
(ejtsd; polinyano), kikötőváros és püspöki székhely Bari della Puglie olasz tartományban, az Adriai tenger partján, vasút mellett, (1881) 7818 lak., parti hajózással s halászattal.