Gajus Asinius, római iró, szül. Kr. e. 76., megh. tusculumi villájában Kr. u. 5. A polgárháboruban Caesar pártjában állot, aki őt 45. megtette prétornak és rábizta Hispaniát. Ceasar halála után dicstelenül küzdött Pompejus ellen, Lepidus és Antonius kibékülése után hozzájuk csatlakozott és az utóbbinak legátusa volt Gallia Transpadanában. 40. konzul lett, 39. megverte a Brutus pártjára állott parthinokat és elfoglalta Salonát. Ez volt politikai szereplésének vége, mert az odaitélt triumfus után visszavonult a közügyektől és kizárólag az irodalomnak és műpártolásnak szentelte napjait. Ő alapította Rómában az első nyilvános könyvtárt, meghonosította az új vagy csak készülő irodalmi műveknek bizalmas baráti körben való felolvasását (recitationes). Mint iró a polgárháboru történetén kivül (egyesek a bellum Alexandrinum és Africanum egyes részeit is neki tulajdonítják) tragédiákkal, de kivált haragos, de művészi tökélyü beszédekkel emelkedett ki kortársai közül. P. fia G. Asinius Gallus Saloninus atyjától nemcsak a tehetséget és műkedvelést, de a szókimondást is örökölte, mi által magára vonta Tiberius haragját, kinek első elvált feleségét, Vipsaniát feleségül vette. Több évi börtön után Kr. u. 33. éhhallál kellett elvesznie.
(ejtsd: -sász), város Renfrew skót grófságban, 5 km.-nyire Glasgowtól, amelynek külvárosa, a White Cart mellett, (1891) 10 045 lak., papir és pamutiparral, fehérítőkkel s vasöntővel.
(ang.) a. m. fejadó; a neve Angliában a parlamenti választások céljaira összeállított választói jegyzéknek, s magának a választás tények is.
(lat.) a. m. magömlés (l. o.). - Mint egyházjogi műszó, l. Megfertőztetés.
l. Dioskurok.
(ásv.), cezium - aluminium - szilikát, és mint ilyen nagyon ritka, az egyedüli ásvány, melyben a cezium mint lényeges alkotórész van meg. Sokáig csakis Elba szigetéről ismerték gránitban a petalittal (kasztor) együtt, de megtalálták az Egyesült-Államokban is Hebronban, és pedig sok tekintetben hasonló körülmények között. Szabályos rendszerben kristályosodik, szintelen, üvegfényü. K. 6-6,5, fs. 2,86-2,9.
város Német-Brod cseh kerületi kapitányságban, a Schlapanka patak és vasút mellett, (1890) 4923 lak., keményítő- és szirup- meg sörgyártással, üvegcsiszolókkal; Dietrichstein-féle kastély romjaival; plébániatemplomában szép orgona van.
az angolok által Indiákból hozott labdajáték, melynél a játszók a kemény falabdát lóhátról ütik hosszu kampós botokkal, hogy a kijelölt célon túl ne essék le. Az ellenfelek különböző szinü kalapokkal jelzik magukat.
Marco, olasz utazó, szül. Velencében 1256., megh. u. o. 1323. Ő volt az első európai, ki Ázsia belsejét és K-i részét átkutatta. Atyjával és nagybátyjával, kik velencei kereskedők voltak, 1271. Kublai khánnal járt, kinek annyira megtetszett, hogy az őt magas polcra emelve, nagy birodalmának különböző részeibe küldötte. Igy megismerkedett majd egész Khinával. 1295. tért vissza három utazó Kokhinkhina, Szumátra, Cejlon, Ormuz, Tebriz, Trapezunt és Konstantinápoly érintése után. 1298., mint egy velencei hadi hajó kapitánya genovai fogságba került és ott mondta tollba utazását egy pisai embernek, Rustigielónak, ki azt franciául irta le. 1307. P. maga adta ki újra útleirását. Eredeti művét Pauthier adta ki magyarázatokkal Le livre de Marco P. cím alatt (1865, 2. köt., magyarra fordította Brózik Károly, Budapest 1881).
(Polock), az ugyanilyen nevü járás székhelye Vitebszk orosz kormányzóságban a Polota és Düna összefolyásánál, vasút mellett, (1888) 20 064 lak., bőr-, sör-, dohány-, gyertyagyártással, szeszfinomítással, mészégetéssel; az 1812. elesett oroszok emlékével. P. egyike a legrégibb orosz városoknak; miután Kijev, Novgorod és Szmolenszk fejedelemségeknek volt tagja, 1307. Litvániához került. Rettenetes Iván 1563. elfoglalta, de 1579. Báthory István visszavette. 1654. az oroszok ismét birtokba vették, de az 1667-iki andrusszovói szerződésben kényszerültek a lengyeleknek visszaadni. 1772. végleg orosz kézre került. Ney és Murat 1812. elfoglalták és ugyanazon év aug. 18. Gouvion-St.-Cyr a város mellett tönkre tette Wittgenstein csapatait.