(franc., ejtsd: -nez, ol. polacca), lengyel nemzeti tánc és zene. Jellemző vonása a hősies, ünnepélyes, felszárnyaló s méltóságos hangulat felköltésében fekszik. Ritmikailag a kettős 3/4-es taktusra támaszkodik sajátságos hangsúlyozásokkal, melyek lényegesen elütnek a keringő, mazur és menuet szokásos 3/4-es súlyozásaitól, hol rendesen vagy a felütések, vagy a kezdő taktus első negyedére alkalmazott fő súlyok játszák a fő szerepet; azért a P. rimtusa nem is annyira a 3/4-es, mint a 6/8-os beosztásra támaszkodik. A P. zene másik fő sajátsága abban fekszik, hogy dallamilag sohasem végzi határozottan a tonikahangon, hanem azt előbb a domináns hangzat valamely zöngéjével fölfüggeszti s csak azután hozza a záró tonikahangot. Mind rendes tánchoz szolgáló zene, formailag két részre oszlik, mindenik 8-10-12 v. 16 taktussal és ismétlésekkel, mely után hasonló terjedelmü trio v. középtétel következik, ellentétes hangulatra támaszkodva, mely azután újra visszavezet az első fő tételhez. Műformailag rendesen önállóan fordul elő, de mint kiegészítő részlettel is lehet vele találkozni a nagy szabásu műveknél, minők a szimfoniák, koncertek v. operák; az ily részletek rendesen «alla Polacca» felirattal szoktak szerepelni.
l. Fedélszerkezetek.
Lengyelország latin neve.
az ÉK-i Kárpátok határláncolatának egy csoportja, mely Ung vármegye K-i részében az Ung és Latorca folyók völgyei közt elterül. A hegység az Ung, Lyuta, Turica és Turja völgyei által elválasztott több csoportra oszlik, melyeknek magassága többnyire 1000 m.-nél több; jelentékenyebb emelkedései: az Ung és Lyuta völgyei közt a Javornik (1021 m.), Kraszin (1031 m.) és Sztudnica (1035 m.); a Lyuta és Turica völgyei közt a Gyil vagy Dil (992 m.) és Lyutanszka Kulica (1376 m.); a Turica és Turja közt maga a P. (1482 m.); az utóbbi terjedelmes (5 km. hosszu és 3 km. széles) lapos tetőt alkot, melyhez D. felé a Mencsul (1295 m.) és Runi Pláj (1229 m.) csatlakozik; a fensík legmagasabb csúcsa a Medzi jama (1482 m.). A fensík túlnyomó részét havasi legelő borítja. A D. felé nyiló Sipotvölgyben van a gróf Széchenyi Béla által épített Bélatanya vadászlak. V. ö. Siegmeth Károly, Kirándulás a P.-ra (Magy. Kárpátegyesület XV. évkönyve, 1885).
nagyközség Gömör vármegye nagyrőcei j.-ban, (1891) 2897 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Hozzá tartozik a Lujza vasgyártelep.
Géza, politikus, szül. Zsitva-Kenézen (Bars) 1848 ápr. 3. Atyja P. Lajos, Keglevich István gróf gazdatisztje, elszegényedvén, P.-t nagybátyja, P. Alajos neveltette. Anyja a Majthényi-családdal állott rokonságban. Iskoláit Esztergomban, Komáromban, Pozsonyban, Nyitrán végezte. Érettségit Győrött tett a bencéseknél. Utóbbi helyen Méry Etel tanár irodalmi kört alakított, melynek P. jegyzője s egyúttal a kör által kiadott Reménybimbók címü lapnak szerkesztője volt. P. Pozsonyban is irodalmi kört alakított. Ebből került ki Endrődi Sándor is, kinek első költeményeit P. birálta meg és küldötte be a Sárosi Lapoknak. 1869. mint egyéves önkéntes a hadi tengerészetnél tett eleget hadkötelezettségének. A jogi akadémiát elvégezvén, letette a birói vizsgát is. 1871. joggyakornok lett a kir. táblánál, s még ugyanabban az esztendőben ügyvédi, majd váltóügyvédi vizsgát tett, 1872 jan. pedig ügyvédi irodát nyitott a fővárosban s megválasztották a törvényhatósági bizottság tagjává. 1881. Szolnokon függetlenségi programmal képviselőnek választották. Ebben az időben hirlapirással is foglalkozott, s szerkesztője volt az időközben megszünt Nemzeti Újságnak. 1866-ban Németújvárott választották meg, 1887-1896-ig pedig a szoboszlói kerületet képviselte. U. o. megválasztották 1896. is. A parlamentben interpellációival tünt fel s csakhamar egyik kiváló szószólója lett a függetlenségi pártnak, melynek egy ideig alelnöke is volt.
a felemásszárnyuak (Heteroptera) alrendjébe tartozó minden szárazföldi faj, szűkebb értelemben az ágyi P. (Acanthia lectularia L.), amely a bőrpoloskák családjának egyik képviselője. Csápjai sörteformák és éppen mint lábai is, finom szőrü. Szipókája hosszu. Potroha körforma. Szine barnás-vörös. Testét rövid sárga sörték födik; bőre durván szemecskés. Lábai, szipókája és csápja agyagsárgák. Hossza 5-6 mm. Már a régi görögök ismerték és koriz név alatt említették. A régi rómaiak cimex néven ismerték. Plinius szerint a mérges kigyók harapása ellen gyógyszerül használták. Valószinüleg Kelet-Indiából terjedt el az egész földre. Európában legelőször a XI. sz.-ban lépett fel Strassburgban. Londonba a száműzött hugenották cipelték be. Március, május, julius és szeptember hóban tojik, tojásai fehérek, 1 mm. hosszuak és számuk mintegy 50. Fejlődésére 11 hónap kell.
(növ.), Veszelszki szerint az Iris foetidissima L., l. Nőszirom. - Nagy P., a lótorma (Clematis erecta), l. Iszalag.
l. Félfedelesszárnyuak.
(növ., Corispermum Juss.), a libatalpfélék füve, termése mintegy poloskanagyságu és hozzá hasonló; a szine domboru, a visszája lapos, hártyás szélü. Pusztai v. tengerparti egynyáréltü; 8-10 faj Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, hazánkban 4. A C. nitidium Kit. és C. canescens Kit. a magyar homokpuszták jellemző füve.