l. Pol de Mont.
Priamos legifjabbik fia, akit Laothoë szült és Achilles megölt. A tragikusoknál és az epikus ciklus költőinél egész kis mondakör szövődött körülötte, melynek kimagasló mozzanata az, midőn atyja Priamos előre látva Ilion vesztét és országa pusztulását, legkisebb fiát, P-t temérdek kinccsel rábizza benső barátjára Polymestorra (v. Polymnestorra), a trák Kerszonnezos királyára. Ez azonban rútul visszaél barátja bizalmával, amennyiben P.-t megöli, csakhogy a kincseknek birtokába juthasson. Véletlenül a Trójából hazafelé siető görögök itt kötnek ki. Közöttük van Hekate is más trójai asszonyokkal, akik midőn a tengerparton dolgoznak, a hullám felveti P. testét, melyet a gyilkos Polymestor a tengerbe dobatott. Bosszuból a trójai asszonyok megölik a kapzsi király gyermekeit, őt magát pedig megfosztják szeme világától. Ezen hagyományon kivül, melyet Euripides tett uralkodóvá, s mely ennek következtében a római költészetbe is behatolt, van a mondának még egy másik változata is. E szerint Polymestor Priamosnak nem csupán barátja, hanem veje, aki az egyik trójai királykisasszonyt, Ilionét birja feleségül. Ilione, hogy öccsét minden veszedelem ellen annál jobban biztosítsa, a világ előtt, sőt saját férje szemében is, ugy szerepelteti, mint édes fiát; saját fiát Deiphilost pedig ugy, akárcsak P. volna. Mikor aztán a görögök, akik Priamosnak minden ija-fiát ki akarják irtani, Polymestort felszólítják, hogy ölje meg P.-t és ezért cserébe odaigérik neki Elektra kezét: a király a cserélt gyermek helyett saját fiát öli meg. Később a dolog kitudódik, s akkor Ilione elébb megvakítja férjét, azután pedig megöleti.
görög szobrász, ki Agesanderral és Athenodorusszal a Laokoon-szoborcsoportot készítette.
Tourn. (növ.), l. Csészeszrány.
(növ., pacsirtaszárnyfélék), kétszikü növénycsalád a vadgesztenyeképüek rendjében, leginkább a kétoldalas virág, kétfalkás 8 himmel tünteti ki. Apró fűnemü vagy cserjés, gyengén tejelő növények, rendesen váltakozó, épélü, pálhátlan levelekkel. Mintegy 470 faja az egész földkerekségnek mérsékelt és hideg vidékein honos, több faj keserüségéért officinális. Ide tartozik a Polygala, Krameria meg a Xanthophyllum. V. ö. Bennett, Conspectus Polygalearum Europ. (Journal of Bot., 7 köt.) és Chodat, Monographia Polygalacearum (Genf 1893).
(növ.) a. m. nősözvegy (l. o.) v. vegyesvirágu.
görög festő. Életviszonyairól kevés részlet ismeretes, mindössze annyi bizonyos hogy Tazosz szigetén született, ahol ősei már régebben foglakoztak festészettel, atyja Aglaophon pedig éppenséggel számot tevő festő volt. Ifju korában P. szobrászattal is foglakozott, de később egészen a festészetre adta magát, melynek keretén belül működése összeesik Athénnek a persa háborukat követő fényes fellendülésével és kivált Kimon szereplésével. Az athéni Stoa Poikilében, Theseionban és másutt festett képek egynémelyikét újabban elvitatják tőle, de a delfibeli nagy képek (Trója pusztulása és az alvilág) kétségtelenül tőle valók (leirásukat és P. művészi érdemeinek jellemzését l. Görög festészet alatt). V. ö. Brumm, Künstlergeschichte (II,41.); Murray, History of greek sculpture (II,221.); de különösen Gebhardt, Komposition der Gemälde des Polygnot in der Lesche zu Delphi (Göttinga 1872).
(növ.), l. Sóskafélék.
(növ.), l. Salamonpecsét.
(növ.), l. Keserüfű és Kigyógyökér.