Geoffr. (állat), a zománcos halak alosztályának egyik faja. Teste megnyult; orra rövid; orrnyilásai egy-egy tapogatót viselnek; állkapcsai és szájpadja fogas; fecskendőnyilásait csontelemez földi; garatja egy nagy csontos lemezzel fegyverzett. Hátán 8-18 kis hátúszó van. Pikkelyei 54-60 harántsorba rendeződöttek. Háta zöldes, hasa fehéres. 1,25 m. hosszura nő. A Nilus felső folyásában és a Ny-i forró Afrika folyóiban él.
l. Habarcok és Hidroideák.
Grev. (növ.), virágmoszat, apró lény, mint piros moholy vonja be a sziklát, nagyobb fukuszmoszatot v. zilált gyepet alkot, majd nagyobb cserjeforma is lehet. Frissében biborpiros, szárazon fekete. 120 faja minden tengerben, de kivált a melegebb éghajlat alatt él. A P. fruticulosa Spreng. (P. Wulfenii Ag.) a féregmohának alkotó része.
Roth (növ.), l. Páfrány.
l. Műegyetem.
(gör.), mesebeli művész Kolofonban (Lidia), aki elvette Pandereos leányát Aedont (l. o.). Eleinte oly boldogan éltek, hogy elbizakodottságukban dicsekedtek vele, mikép szerelmük boldogabb Zeus és Hera életénél. A megsértett istenek büntetésül Erist küldik rájuk, a viszály istenasszonyát, aki fölébreszti bennük a művészi vetélkedést. A házastársak versenyeznek, P. egy széket, Aedon egy szövetet készít és Hera segítségével az utóbbi győz. A verseny feltételei szerint a legyőzött a győztesnek egy rabnőt tartozik ajándékozni. P. nejének hugát Chelidonist adja oda, akit útközben elcsábított. Mikor ezt Aedon megtudja, Chelidonisszal együtt bosszuból megölik Itylost, P. fiát és atyjának ételt készítenek belőle. P. rájön és halálra keresi a testvéreket. Dühében utánuk ront Pandareos palotájába, midőn az istenek valamennyiöket egy-egy madárrá változtatják: Pandareosból sas lesz, P.-ból pelikán, Aedonból fülemile, Chelidonisból fecske.
(állat), l. Gyökérlábuak.
L. (növ., paprád, páprád, paprágy, páprágy, páprág, pátrác), nagyobb fajta lombos moha (13 faj, hazánkban 6). Kétlaki, a hím virághelyen a szár túlnő. A legkülönbözőbb helyen, a homoktól kezdve egész a jégárig lelni. Erdős helyen gyakori a P. commune L. (aranyüstök, aranyos paprád), 16-32 cm. magas, erdőben, kivált fenyvesekben gyakori, egyike a legszebb és legnagyobb mohánknak, a nedves erdei talajt v. az ingoványt mint dagadó mohapázsit vonja be, tehát hasznos tőzegnövény. Régen herba adianthi aurei néven orvosságnak és boszorkányozás ellen használták. Merev és szivós szárából kefét csinálnak. A kisebb P. piliferum Schreb. és P. iuniperinum Hedw. másutt (nem nálunk) homokon is nő, pázsitot alkot rajta s a homokot kötik vele. Homokpusztáinkon a moha általában ritka.
l. Pelyva.
(növ.), l. Pántlikafű.