l. Nepomuk.
(lat.), általában gyümölcs, különösen az alma vagy az almaféle álgyümölcs,melynek igazi termése a belsejében levő pergamenféle tok, vagyis a középpontbeli csutka, l. Gyümölcsfa.
sziget a Karolina-szigetcsoportban, l. Karolinák.
Puerto Rico spanyol nyugat-indiai sziget legnagyobb városa, a D-i part közelében, mintegy 30 000 lak. és a 3 kilométernyire fekvő kikötőből cukor-, melassz-, kávé-, dohány- és rumexporttal.
(franc., ejtsd: ponszó) a. m. haragosvörös, skarlát szin.
Lajos, spanyol költő, szül. Granadában 1527., megh. Madrigalban 1591 aug. 23-án. A salamancai kolostorba mint ágostai szerzetes lépett be, aztán az ottani egyetemen teologiát tanult s utóbb tanár lett. Nagy tudása és a keleti nyelvekben való ismeretei révén egyike volt kora legképzettebb embereinek. Az akkoriban eltilott zsoltároknak spanyolra való fordítása miatt ellenesei bevádolták a valladolidi inquiziciónál, s ez öt évig börtönben tartotta. Kiszabadulása után visszatért a salamancai egyetemre s később rendje fővikáriusává is kinevezték. Eredeti költeményei, melyek közt vallási, hősi, hazafias és bölcseleti ódák vannak, a klasszikus formának a spanyol renaissance szellemében való diadalra jutását jelzik s szépségüknél fogva máig is olvasottak. Velök P. az u. n. salamancai költői iskolát alapította meg. Műveit először Queredo adta ki (Madrid 1631), utóbb teljesebben Mayans y Siscar (Valencia 1761). Megvannak a Biblioteca de autores espanoles 37. kötetében is. Van azonkivül egy spanyol és német kiadás Schlüter és Storcktól (Münster 1853) és egy kritikai kiadás Merinótól (6 köt., Madrid 1804-16). V. ö. Gonzales de Tejeda, Vida de Fray Luis de León (u. o. 1863); Wilkens, Fray Luis de León (Halle 1866).
(ejtsd: ponszlé) János Viktor, francia matematikus, szül. Metzben 1788 jul. 1., megh. 1867 dec. 22. Az École polytechnique elvégzése után műszaki tisztté neveztetvén ki az orosz hadjáratban foglyul esett. Kiszabadulása után a metzi École d'applicationnál a mekanika tanára lett. Első értekezései 1827 és 1831 között a Gergonne-féle Annales-ban jelentek meg; 1834. az akadémia Hachette utódjává választotta; ugyanezen időben Párisban került a College de Franceba. 1848. mint tábornokot az École polytechnique parancsnokává nevezték ki, 1853. kapta a becsületrend nagykeresztjét. Hidraulikus dolgozataival (Hydraulique expérimentale, 1832) a műszaki iparnak kiváló szolgálatokat tett, de fő érdemeit mint matematikus szerezte. Alapvető munkája: Traité des propriétés projectives des figures (1832) tárgyalja a geometriai alakzatok projektiv tulajdonságait; matematikai számítások nélkül vezeti le a reciprok polárisok és a projektiv idomok elméletének segélyével a másodrendü görbék és felületek minden addig ismert és még sok más új tulajdonságát. Nevezetesebbek eddig nem említett művei közül: Mémoires sur les centres des moyennes harmoniques (Crelle 3 köt.); Mémoire sur la théorie générale des polaires réciproques (Crelle 4 köt.); Analyse des transversales appliquée a la recherche des propriétés projectives des lignes et surfaces (1831) stb. A magyar tudományos akadémiában, melynek P. szintén tagja volt, Hunyady Jenő tartott róla emlékbeszédet (Budapest 1878).
(ejtsd: ponkielli) Hamilkár, olasz operazene-szerző, szül. Paderno Fasolaréban Cremona mellett 1834 szept. 1., megh. Milanóban 1886 jan. 17. A milanói konzervatórium tanulója, 1881. bergamói székesegyházi karnagy és sokáig Verdi mellett a legjelentékenyebb operazeneszerző volt. Több operát irt, u. m. Gioconda (1875) és I promessi sposi. P. a «Garibaldi-himnusz» zeneszerzője (1882). Cremonában 1892. emeltek neki szobrot.
(spany., ejtsd: -csó), D.-Amerikában használatos indus eredetü köpönyeg; kezdetleges formájában csak egy darab posztó, a közepén nyilással, melyen át a fejet dugták ki.
l. Hét bölcs mester.