(ejtsd: pontodimer), az ugyanily nevü járás székhelye Eure francia départementban, 61 km.-nyire Evreuxtől a Rille és vasút mellett, (1891) 6084 lak., fémnikolozással, pamut-fonással; enyvgyártással, bőrgyártással és jelentékeny épületfakereskedéssel; kis nyilvános könyvtárral és régiségtárral. St.-Ouen-templomában érdekes XVI. sz.-beli üvegfestmények láthatók; Str. Germain nevü templomának különböző részei szintén a XII., XIII. és XV. sz.-ből valók. V. ö. Canel, Hist. de la ville de P. (1885).
(ejtsd: ponsartren), 65 km. hosszu és 40 km. széles tó Louisiana É.-amerikai államban, 1500 km2 területtel. Legnagyobb mélysége 6 m. É-i partjai halmosak. Ny-on a Manchac összeköti a Maurepas-tóval, K-en egy keskeny csatorna a Borgne-tóval és a Mexikói-öböllel.
Jacopo, l. Bassano.
(Pons curvis), város Caserta olasz tartományban 5 km.-nyire Aquinótól, a Liri és vasút mellett, (1881) 5172, mint község 10 191 lak. II. Gyula pápa óta egyházi birtok volt nápolyi területen. 1806-10. Bernadotteé, a későbbi svéd királyé volt, akinek javára I. Napoleon hercegséggé alakította.
(Pons Here), város Pisa olasz tartományban az Arno és Era összefolyásánál, vasút mellett, (1881) 6687, mint község 11 701 lakossal, pamutszövéssel, 120 m. hosszu híddal az Arnón és márványhíddal az Erán.
(Pomfret), város York angol grófságban a West Ridingban 20 km.-nyire Leedstől, vasút mellett, (1891) 9702 lak., fémöntéssel, agyagárukészítéssel, bor- és sörgyártással, szénbányával. Egykori várában gyilkolták meg 1399-ben II. Rikárdot. A várat 1649. rombolták le.
1. spanyol tartomány Coruna, Lugo, Orense, Portugália és az Atlanti-oceán közt, 4391 km2 területtel, (1887) 443 385, 1 km2-re 101 lak. Felülete hegyes, de az 1000 m.-nél magasabb hegyek (Faro de Avion 1153 m., de Chantada 1156 m.) gyérek, csak a határon vannak. A Mino a legnagyobb folyó, rajta kivül öntözik a tartományt a Ria de Vigo, amely előtt a Bayona és Boeiro szigetek vannak; a Lerez, amely a P.-i riába ömlik, ahol Ons és Oncela kis szigetek fekszenek; az Umia, amely az Arosa, Grove és Salvora szigetekkel szemben torkollik. Az éghajlat a partokon nagyon enyhe, a magasabb részeken hűvösebb. A lakosok fő foglalkozása a partokon a halászat, a tartomány belsejében az állattenyésztés. A föld termékeny ugyan, de a földmívelés meglehetősen el van hanyagolva. A kukoricát és rozsot termelik a legnagyobb mennyiségben. Az ipar nagyon kezdetleges és a bányászat is csak azóta kezd fejlődni, mióta utakat és vasutakat építenek. Ásványvizforrások vannak Cuntinban, Caldas de Reyesben, Loujónál és Puente Caldelasban. A lakosság közül sokan kivándorolnak D.-Amerikába. - 2. P., az ugyanily nevü tartomány fővárosa a Lerez mellett, ahol a P.-i riává szélesedik, vasút mellett, (1887) 19 996 lak., halászattal, bőrcserzőkkel, kalap- és posztókészítéssel. Legszebb temploma a Santa Maria la Mayor gót épület. P. a rómaiak Pons Vetusa, amely időkből még egy híd maradt fenn.
a borneói Nyugat-part nevü residentie fővárosa az egyenlítő alatt a Kapuasz mindkét partján, (1892) 16 241 lak. A nagyobbára cölöpökön álló város európai részét (Marianne's Oord) a Kapuasz bal partján a Du Bus erősség védi; a benszülöttek városrészében, a jobb parton van a P.-i szultánnak kettős fallal kerített palotája. P. 1856 óta a hollandoké.
többesben pontifices, az ókori rómaiaknál egy papi kollégium, melynek hatáskörébe tartozott a felügyelet ugy a nyilvános áldozatokra, mint a magánkörök istentiszteleti szertartásaira. Nevüket egyfelől a pons és facere szókra vezették vissza, tehát ily értelemben a. m. hídcsinálók, mint akik a Pons subliciust a Tiberisen felépítették, hogy a Tiberis mindkét partján lehessen az isteneknek áldozni; másfelől származtatták a P.-et a posse és facere sacrificare szavaktól. Állítólag legelébb Numa választott ki 4 P.-et a Ramnesek és a Titiesek törzséből, s ezekhez járult mint ötödik a P. maximus. Kr. e. 300. a lex Ogulnia még más 4 P.-et csatolt ehhez, akiket a plebejusok közül választottak. Igy a kollégium 9 tagból állott; Sulla felemelte e számot 15-re, viszont a császárok, kik a P. maximus méltóságát Augustus óta a maguk számára foglalták le, hol fölemelték, hol apasztották. A P.-eket általában cooptatio által választották, még pedig életük folyamára, későbbi időben felváltva, hol ez a régi szokás maradt érvényben, hol megint a tribusok szerint való comitiák választották őket. Rendszerint megkivánták tőlük, hogy érettebb koru férfiak legyenek, akik egyéb hivatalt nem viselnek, legfölebb olyant, amely nem jár rituális teendőkkel. Voltak segédjeik is (ponttifices minores), szám szerint 3, akik egy külön kollégiumot képeztek és élükön egy hivatalbeli korelnökkel (maximus) a P.-ek összes ülésének tanácskozásain szintén részt vettek. A P.-ek hatáskörébe tartozott: 1. a felügyelet az összes istentiszteleti szertartásokra, még pedig azon irányban, hogy el ne maradjanak, hogy a kiszabott időben és megállapított módon menjenek végbe; 2. a fő felügyelet az összes papok és templomszolgák felett. Ezzel összefüggésben joguk volt birságokat kiszabni, sőt élet és halál felett itélni. Ezen itélet ellen a szuverén néphez lehetett fellebbezni; 3. a naptárügy rendezése, különös tekintettel arra, hogy szent napokon profán dolgok ne történjenek, ami a törvényhozási normanapok szempontjából jelentékeny gyakorlati jelentőséggel birt; 4. a dekretum joga minden egyházjogi kérdésben (p. áldozatok érvényes volta, procuratio prodigiourm, templomok avatása, házassági és örökségi ügyek); 5. számos magán és közjogi ügyben szükséges volt a P.-ek közbenjárása, a comitia calata ügyében, fogadalmaknál és halottak elhelyezésénél, amikor a P. mondotta el az eskümintát (praeire verba), a confarreationál és diffarreatiónál (a házasságkötésnek és elválasztásnak egy-egy módja). Nyilvános áldozatoknál ők helyettesítették a flament (l. o.), valahányszor a működésben akadályozva volt. A fő felügyeletet egyrészt a nép gyakorolta a P.-ek felett, másrészt a szenátus. Külső jelvényeik voltak: a biborszegélyes tunica, a jellemző gyapjusüveg (apex), továbbá az elefántcsontszék (sella curulis), a lictorok (l. o.), joguk volt a szenátusban való részvételre, díszmenetek alkalmával a kocsin való menetelre és díszülésre minden ünnepélynél, szinházban és cirkuszban. A provinciák egyes municipiumaiban szintén voltak P.-ek, mely elnevezésen kivételkép valamelyik istenségnek főpapját is értették. V. ö. Horváth G., A P.-ek testülete (Szombathelyi progr. 1882-83).
a pontifexek (l. o.) kollégiumának feje. Rendesen a tribusok szerint való comitiákon választották, még pedig élete fogytáig. - P., pontifex summus (olasz. Sommo pontifice) az V. sz.-tól a római pápa címe.