Rachel, l. Ruysch.
(ejtsd: púl), város Dorset angol grófságban, a La Manche partján, vasút mellett, (1891) 15 405 lak., Anglia D-i partján egyik legjobb kikötővel, hajógyártással, vitorlavászonszövéssel, osztrigahalászattal. Közelében van Bournemouth tengeri fürdő.
l Buxton.
város, l. Puna.
1. Imre, hires orvostanár, szül. Duna-Földvárott 1823 okt. 13. Gimnáziumi tanulmányait a kegyesrendüek budai gimnáziumában elvégezve, mint serdülő ifju a papi és tanári pályát választotta, belépvén a piaristák szerzetébe. Már a tatai társasházban tanárkodott, midőn kitört a szabadságharc s P. levetve a papi talárt, beállott honvédnek s 1848-49-et Guyon hadtestében harcolta végig. A szabadságharc lezajlása után nem tért többé vissza a kolostorba, hanem beiratkozott a pesti egyetemre s ott 1855. orvosdoktorrá is avatták. Pályája kezdetén mint fiatal orvos az 1855-iki rémes kolerajárvány alatt a pesti Szent-Rókus-kórházban másodorvosi minőségben működött s ott maradt 1856-ig. A következő éveket Bécsben és Párisban tölté, hallgatva az akkori jelesebb orvostanárokat. Hazatérte után Sauer tanár mellé választották meg tanársegédül, mely állásában 1861-ig működött. Még tanársegéd korában, 1858., a fővárosi tanács a Szt.-Rókus-közkórházban újonnan alakított osztályt engedélyezett számára bőr- és bujakóros betegekkel. 1858. egyetemi magántanárrá képesítették. 1861. a Szt.-Rókus-kórház rendelő főorvosává választatott meg. Ugyanezen évben lemondott az Orvosi Hetilapnál elfoglalt társszerkesztői állásáról és megalapította a ma is fönnálló Gyógyászatot, melyet 1873-ig szerkesztett egyedül, 1873-86-ig pedig Dulácska dr.-ral. 1864. a magyar tud. akadémia tagjává választotta P.-t. 1872. a bőr- és bujakórtan nyilvános rendkivüli tanárává neveztetett ki. Sok éven át alelnöke volt a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülése központi választmányának s 1871. elnöke az aradi nagygyülésnek. Budapesten a helybeli s vidéki orvosok társas egyestése, a közegészségügyi és orvosi ügyek rendezése s az orvosok árváinak fölsegélyezése végett néhány kartársával egyesülve megalakította 1874. az orvosi kört, melynek első elnökévé is megválasztották. Mint székes fővárosi bizottsági tag, valamint a fővárosi közmunkatanács tagja, sok éven keresztül volt a gyülésekben a főváros közegészségügyeinek egyik lelkes harcosa. Az egyetemen a 80-as évek elején beszüntette előadásait s 1888. főorvosi állásától is visszalépett, midőn a király a királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Azóta nyilvános pályán nem működik. Tudományos és irodalmi dolgozatai: A keletindiai hányszékelés (1. kiad. 1860, 2. kiad. 1864); A szükségesebb orvosi műszavak deák-magyar-német és magyar-deák-német szótára. Ezeken kivül számtalan tanulmánya és értekezése jelent meg az Orvosi Hetilapban, majd később a Gyógyászatban és több külföldi folyóiratban.
2. P. Kajetán, piarista tanár és bölcseletiró, szül. Óvárott 1744 szept. 16-án, megh. Kőszegen 1813 jan. 2. A piarista rendbe 1761. lépett. Tanított Óváron (1764-65), Nyitrán (1766-67), Szegeden (1768), Debrecenben (1769-71), Pesten (1772-73), Vácon (1774-77), Pesten (1778-89), Szentgyörgyön (1790-91), Kőszegen (1792-1813). Pesti tanárkodása idejében irta fő művét, melyet 1781. a következő címen adott ki: Theoria sensuum cum propiis, tum probatissimorum nostrae aetatis philosophorum rationibus atque experimentis illustrata etc. E műve magyar nyelven is megjelent.
bengáliai város, l. Puri.
(ang., ejtsd: púr la), Angliában a szegényügyre (l. o.) vonatkozó törvény neve.
(lat. papa), neve a görög egyház áldozópapjának.
város és püspöki székhely Cauca columbiai departamentóban, a Purace (4700 m.) és Sotara (4435 m.) vulkánok lábánál, a Cauca balpartjától 1 km.-nyire, gyönyörü vidéken, az É. sz. 2°26´271/2 alatt 1740 m.-nyi magasban, 8500 lak.; igen enyhe éghajlattal, pamutkelmekészítéssel, kereskedéssel, amelynek cikkei a környék termékei. Aranybányái kimerültek.
(ejtsd: póp) Sándor, angol költő, szül. Londonban 1688 máj. 21., megh. falusi birtokán 1744 máj. 30. Jómódu kat. vászonkereskedő fia volt, s első neveltetését a binfliedi lelkésztől nyerte, de már 8 éves korától a twyfordi kat. magániskolába járt; innen azonban 12 éves korában kitiltották, mert tanítójáról egy pasquillt irt, s azóta egyetlen iskolába sem járt. 16 éves korában pásztori verseket irt (Pastorals, nyomtat. 1709), melynek gyönyörü verselése és nyelve általános föltünést keltett, 1711. irta Essay on criticism, melyet az angolok még ma is egyik legszebb tanítókölteményüknek tartanak. Nemsokára ezután jelent meg: The rape of the lock, szatirikus éposz, melyet Csokonai is mintául vett a Dorottyához, 1713. pedig a Windsor Forest leiró költemény, mely mintáját, Denhamnak Cooper's Hill c. művét, messze túlszárnyalta. Ekkor kezdett Pope Homeros fordításához (1713-25); az Iliászt egyedül, az Odisszeiát Broome és Fenton közreműködésével fordította le, s munkája tiszteletdíjából Twickenham mellett falusi birtokot vett, hova szüleivel együtt költözött. Legjobb művei közé tartozik az Epistle from Eloisa to Abelard (1716). Kiadta Shakspere műveit is (1725), ami miatt heves polemiába keveredett Theobalddal, Shakspere egy másik kiadójával. Közben megjelent és Swifttel kiadott Miscellanies (3 köt., London 1827) c. kötetei egyre több ellenséget szereztek neki, mire Pope lassankint a szatira felé hajlott; 1828-ban adta a Dunciad 3 első könyvét, a 4-iket 1742. tette közzé; ekkor jelent meg: Imitations of Horace, levelek és erkölcsi irányu kisérletek. 1733. jelent meg nevezetes filozofiai tanító költeménye: Essay on man, melyet magyarra többször is lefordítottak (Bessenyey György, Az embernek próbája, Bécs 1772; Pope próbatétele az emberről, anglusból fordítva, Marosvásárhely 1819; Héczey Pál, ugyanaz, Budán 1829); Lukács Móric pedig lefordította: A műbirálatról (Budapest 1894). Pope összes műveit többen kiadták; a jobb kiadásokat rendezték: Warburton (9 köt., London 1751); Warton (9 köt., u. o. 1797); Bowles (10 köt., u. o. 1806); Roscoe (2. kiad., 8 köt., 1846); Croker és Whitwell Elwin (10 köt., 1871-86), stb. Költői műveit jegyzetekkel kisérte Dyce (1851); életrajzzal ellátta Lupton (1867); továbbá Ward (London 1869 és Rossetti (u. o. 1873).