Por

a levegőben mindig meglevő apró szilárd anyagrészecskék, melyek a legfinomabb láthatatlan szemecskéktől a durvább, már kisebb mennyiségben is közvetlenül látható részecskékig váltakoznak. Az utóbbiak, melyeket szél vagy emberkéz (sepréskor) felkavar, rendszerint hamar le is esnek; a finomabbak, milyeneket p. napsugárban látunk táncolni, látszólag nyugodt levegőben is sokáig maradnak lebegve, mig a legfinomabbak alig vagy csak nagyon-nagyon lassan jutnak ismét le a földre. A porszemecskék a vizgőzre nézve szilárd pontok, melyekre a párák lerakodnak, és elsőbben mint köd válnak láthatókká, aztán mind több és több egyesülvén, cseppé alakulnak és mint ilyenek leesnek. A porszemek alkotják tehát mintegy az esőcseppek magvát és ez utóbbiak a levegőt épp azzal tisztítják, hogy magukkal ragadják amazokat. Aitken erre a tulajdonságára alapította pormérőjét, mellyel bizonyos mennyiségü levegőben levő porszemecskék számát közelítőleg meg lehet határozni; az eszköz lényegében nem egyéb mint légszivattyu, melynek harangja alá a megvizsgálandó levegő bizonyos mennyiségét bocsátjuk, ott ritkítjuk és az igy fellépő lehűlés folytán lecsapodó részt négyzetmilliméterekre osztott ezüstlemezen felfogjuk és nagyító üveggel a porrészecskéket megolvassuk. Az 1890 februárban közölt eredmények meglepőek voltak; azt találta ugyanis Aitken, hogy

esős időben a külső levegő cm3-jében

32 000

szép időben a külső levegő cm3-jében

130 000

szobai levegő a külső levegő cm3-jében

1 860 000

szobai mennyezethez közel a levegő a külső levegő cm3-jében

5 420 000

a Bunsen-láng a külső levegő cm3-jében 30 000 000 porrészecske van. Kitünik ebből, hogy p. gázzal világított szobában 10 cm3 levegőben körülbelül annyi a porszem, mint Angliában az ember. 1890 tavaszán Aitken számos helyen vizsgálta meg egyszerüsitett készülékével a levegő portartalmát, és azt találta, hogy az különösen a svájci hegyekben elenyésző; a Rigikulmon egy májusi napon egy cm3-ben 210 porrészecskét talált, ez az észlelt legtisztább levegő; de körülbelül ugyanennyit talált néhány nap múlva esős időben az Eiffel-tornyon, holott ugyanakkor a párisi levegőben a földszinten 160-210 000 porrészecske volt. - Meteorpor, l. Meteorit. L. még Levegő (mint geologiai tényező), Porbelélekzési betegségek és Poreső.

Por

(pulvis). Igen gyakran használatos gyógyszeralak. Készítése ugy történik, hogy a recipében felirt gyógyszereket mozsárban finom porrá dörzsölve igen jól összekeverik és a kivánt részre szétosztva papirosból vagy ostyából készített tokocskákba (kapszula) tetszik.

Pór

Antal, történet- és egyházi iró, esztergomi apát-kanonok, szül. Esztergomban 1834 okt. 18. A hat első gimnáziumi osztályt Esztergomban végezte. Közben, az 1849-iki hosszu szünidő alatt, mint honvéd Komáromtól Világosig a csatatéren szolgált. Az osztrák és orosz hadi fogságból haza kerülvén, 1850. esztergomi növendékpap lett. Középiskoláit Pozsonyban és Nagyszombatban befejezvén, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szentelték 1857 okt. 20. Már ezelőtt gimnáziumi tanár volt és az is maradt Nagyszombatban 1871 dec. 30-ig, amikor Esztergom-Királyvárosban plébánossá választották. 1874 jul 3. tiszteletbeli titkos káplán, később esztergomkerületi esperes és tanfelügyelő. 1872 máj. 24. a magyar tud. akadémia levelező, 1892 máj. 5. rendes, a Szent-István-társulat tud. és irodalmi osztályának tagja. 1875-1878. és 1878-91. esztergomi országgyülési képviselő, 1880 jun. 15. pozsonyi kanonok, 1885. apát, 1893. esztergomi kanonok. Irodalmi működése majdnem kizárólag a történelem terén mozog. Nemcsak a magyar nemzet történetével, különösen az Anjou-korral, hanem az ókori népek, a külföld történetével s annak nevezetesebb férfiaival s alkotásaikkal foglalkozott. Számtalan a Századok, Kat. Szemle, Egyházi Közlöny, Pesti Napló, Reform, Szabad Egyház, Ellenőr stb. lapokban közölt kor-, élet- és jellemrajzain kivül önálló művei: Athén Perikles korában (Custius után ford., Pest 1868); I. Frigyes császár viszonya Oroszlán Henrikhez (Buda 1870); Hellas földirata a hellén államrégiségek (az akadémia által díjazott pályamű, Pest 1871); Szt. István király (Házi Könyvtár, u. o. 1871); Hunyady János (u. o., Budapest 1873); Róma története a nyugati birodalom elenyésztéig (u. o. 1873); Aeneas Sylvius II. Pius pápa (u. o. 1880); Rónai Jáczint pozsonyi prépost (Pozsony 1885); Érdekes per a XIV. sz.-ból (u. o. 1885); Ipolyi Arnold váradi püspök élete és munkái vázlata (Kortársak címü vállalatban, u. o. 1886); Trencsényi Csák Máté 1260-1321 (a Magyar Tört. Életrajzokban, Budapest 1888); Nagy Lajos élete (u. o. 1892). Az Anjou-ház története (a Szilágyi S. szerkesztésében megjelenő Magyar nemzet története 3. kötetében, 1895) stb. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Póra

Ferenc, pedagogus és iró, szül. Budán 1844 nov. 28. A pesti egyetemen a bölcsészetet végezvén, 1869-től fogva a tanári pályán működik; jelenleg (1896) a budavári felsőbb leányiskola igazgatója. Irt tankönyveket és számos nevelés-oktatásügyi cikket, főkép a Polgári Iskola címü folyóiratba. Magyar Szókincs címü munkáját néhai Szarvas Gábor az akadémiának kiadásra melegen ajánlotta. Magyar szinonimika cimü munkáját pedig a magyar tudományos akadémia a marcibányi-féle nyelvtudományi díjjal koszoruzta. 1874. alapította a budapesti népszerü felolvasásokat rendező társulatot, mely Buda városának magyarosítására lényeges befolyással volt.

Porábrák

poralakok (elektromosak), l. Lichtenberg-féle ábrák.

Porács

kisközség Szepes vármegye iglói j.-ban, (1891) 1078 rutén lakossal. Környékén ezüst-, réz- és higanybányák vannak. A községtől egy órányira a Zahure hegy mögött van egy barlang, mely felső triaszkorbeli mészkőben képződött és a kitörési barlangok sorába tartozik. Alsó rétegei diluviumkorabeli állatmaradványokban bővelkednek, egy mellékbarlangban neolitkori edényeket találtak. A barlangot átkutatta és leírta Róth Samu dr. (Természettudományi Közlöny 1878. évf.; Magyar Kárpátegylet VIII. Évkönyve, 1881).

Póráz

a vadászkutyák vezetésére használt szíj, kötél vagy lánc.

Porbelélekzési betegségek

A levegőben állandóan foglalt állati vagy növényi por rendesen a belélekzés vagy belehelés alkalmával a száj, orrüreg, garatür s garat nyákhártyájának redői által visszatartatik, vagy pedig a hörgökbe jut s onnan a hámsejtek csillószőrös mozgása által a szervezetből eltávolíttatik, nagyobb mennyiség esetén köhögési inger kiváltása által kiköpetik. A belélekzett por kis része azonban mégis a légcsőbe s innen a tüdő hólyagcsáiba is eljut s ez okozza a tüdő festenyzettségét. Mig az újszülött és a szabadban élő vadállatok tüdeje portalan, világos rózsaszinü, addig a felnőttek s a házi állatok tüdejében a por által előidézett fekete s szürke foltok váltakoznak. Amennyiben a levegőben foglalt por mennyisége szerfelett nagy s az ezen porral szennyezett levegőben tartózkodók kénytelenek a nap nagy részét hosszu időn át itt tölteni, ugy a belélekzett por idővel ugy vegyileg, mint erőművileg sérti a nyálkahártyát s bekövetkezik a hörgök, tüdőszövet s nyirkmirigyek megbetegedése, melyet P.-nek (pneumonokoniosis) neveznek. A belélekzett por minőségétől s mennyiségétől függ a tüdőmegbetegedés neme s a tüdő szövetének szinezete is. L. még Iparokozta betegségek. V. ö. Merkel, Staubinhalations-Krankheiten; Arnold v. Jus, Untersuchungen über Staubinhalation; Rózsahegyi, Nyomdai levegő ólomtartalma.

Porc

l. Porcogó.

Porcdaganat

(enchondroma), lényegileg porcszövetből álló új képződésü daganat (neoplasma, álképlet). Rendesen a szervezetnek már normálisan is porcszövetet tartalmazó helyein v. szerveiben, tehát porcok, csontokon, p. a légcső porcgyűrüin fordulnak elő, de előfordulhatnak normálisan porcmentes szövetekben is, p. a fültőmirigyben, herében, mely utóbbi két helyen rosszindulatu daganatokkal, p. rákkal kombinálódhatnak. Szövetileg rendesen üvegporcból állanak, de tartalmazhatnak más porcféleséget is. Sejtjeinek száma, alapja, nagysága, elrendeződése igen változó. Véredényeket maga a porcszövet nem tartalmaz; ezek a lebenyzetes daganat lebenyéi között levő kötőszövetes résekben futnak el, de a P. táplálkozása igy is tökéletlen. Innen az igen gyakori nyálkás elfajulása a nagyobb ilynemü daganatoknak (e. mucosum) vagy nyálkás kötőszövetté való átalakulása (e. myxomatosum). Sejtjeinek nagyobb foku burjánzása a chondromát rosszindulatu chondroszarkomává vagy mixochondroszarkomává alakíthatja át. A nyákos elfajulás által valódi tömlős szerkezet (e. cysticum) állhat elő. Felléphet meszesedés vagy valódi elcsontosodás is (osteochondroma). A P.-okhoz számítják még (habár inkább a rostos daganatokhoz, fibromákhoz tartozik) az oszteoid chrondromát is, mely a meszesedést még el nem szenvedett csontszövethez áll legközelebb rokonságban. Ezen alak ritkán nyálkásodik el, de annál gyakrabban alakul rosszindulatu szarkomává (osteoid sarcoma), mely a belső szervekben létesít új, u. n. áttételi (metasztatikus) gócokat.


Kezdőlap

˙