1. portugál kerület Spanyolország, Castello Branco. Santarem és Beja közt, 6431 km2 ter., (1878) 101 126 lak. A Serra de Sajel Madema (1025 m.) gránithegytől és kis domboktól eltekintve, sík terület, amelyet csak kis folyók (Ribeira Grande és de Seda) öntöznek. Vizhiány miatt termékenysége nem nagy. - 2. P., az ugyanily nevü kerület fővárosa, püspöki székhely a Ribeira de Seda és vasút mellett, a Serra de P.-ban, 629 m.-nyi magasban (1890) 10 675 lak., gyapjuszövéssel, székesegyházzal. 3. P., braziliai város, l. Porto-Alegre.
Bathurst (l. o.) kikötője a Fokföldön.
János István, francia jogtudós és közoktatásügyi miniszter I. Napoleon alatt, született Baussetben 1746 ápr. 1., megh. 1807 aug. 25. Jogot tanult s 1765. Aixban ügyvéd volt; első művében Rousseau Émile-jét támadta meg s a vallástalanság veszélyeit hirdette. 1778 óta részt vett megyéje közigazgatásában, de 1790., mikor a parlamentet fölosztották, visszavonult a közügyektől. A forradalom kitörésekor Párisba költözött, hol elfogták s a rémuralom végéig fogva tartották; ekkor Párisban ügyvédkedett s 1795. mint a főváros képviselője bekerült az öregek tanácsába. Bonaparte 1799. megbizta, hogy Tronchet, Bigot de Préameneu és Maleville közreműködésével készíte el a polgári törvénykönyvet (Code Napoléon); 1801. államtanácsos, 1803-ban szenátor, 1804. közoktatási miniszter lett. Fontos műve: De l'usage et de l'abus de l'esprit philosophique durant le XVIII. siecle (3. kiad. Páris 1833).
v. P. di voce (ol.), szó szerint a. m. hordozni a hangot vagy hanghordozva énekelni. A P. főleg az emberi hanggal érvényesül a zenében s abban áll, hogy az énekes több hangból álló frázist, dallamtételt lehetőleg egymásba kötve énekeljen.
vagy amint régebben nevezték porház, a várak s mai erősségek azon helyiségei, ahol a lőport tartották. A P. rendesen tűzmentesen, boltozva volt építve.
1. város Ontario kanadai tartományban, a Felső-tónak Thunder nevü öblénél, vasút mellett, 3000 lak., élénk gabona- és fakereskedéssel és gőzhajózással, amely a nagy amerikai városokkal köti össze. - 2. P., khinai hadi kikötő a Liau-tungi-öblöt K-ről határoló félsziget D-i végében 1894 nov. 24. Ojama japán vezér a jól megerősített helyet elfoglalta és ezzel magának az utat a Pe-csi-li-öbölhöz megnyitotta.
(olasz), a naponkint a kikötőbe érkezett áruknak jegyzéke.
l. Hordozható oltár.
(ejtsd: portopreńsz), fővárosa és fő kikötője Haiti köztársaságnak, érseki székhely, Haiti sziget Ny-i partján, a róla elnevezett öbölnél, kávéültetvényekkel takart dombok közt elterülő síkságon, 40-60 000 lak., a viharos aug.-november hónapokat leszámítva, biztos kikötővel, amelyből főképen festékfát, kávét, kákaót, pamutot, mézet, ökörbőröket és mézgát exportálnak, iparcikkeket, lisztet, húst, cukrot és szeszt importálnak. 1893-ban 200 gőzös és 81 vitorlás fordult meg benne 296 986 t. tartalommal. A város nagyobbára faházakból áll. A Bord-de-mer nevü részében vannak a fő áruházak, de itt is számos a rom, amely a forradalmak után keletkezett. Négy tere van: a Pétion, az Indépendance, Vallieés Geffrard. 3 erőssége is meglehetősen elhanyagolt állapotban van. 1749-ben Hôpital néven alapították, későbben Port-aux-Crimes, majd Port-Républicain és 1811 óta P. a neve. 1794., 1820., 1822. és 1888. a belső forradalmak pusztításai miatt sokat szenvedett.
vagy Canning-Harbour, kikötőhely 36 km.-nyire Kalkuttától, a Gangesz Matla nevü ágának bal partján. 1861-62. alapították, de már 1870 óta a hajók csak nagy ritkán keresik föl.