újabb időben minden olyan hajó, többnyire gőzhajó, mely egy társaságnak szolgálatában állván vagy egyeseknek tulajdona levén, bizonyos időközökben és bizonyos kikötőkbe rendes meneteket tesz és ugy személyeket mint árukat szállít, egyidejüleg a postát is közvetíti.
l. Postaügy mellékleten Posta- és távirdaszervezet.
(livrets d'identité), a posta által kiadott személyleiró füzetkék, a postai küldemények átvételére szükséges személyazonosság bizonyításának könnyítésére, ami különösen utazásoknál nagyon fontos és elkerülhetővé teszi a nagyobb formaságokkal járó útlevelek kivételét, de természetesen nem zárja ki semmiféle más bizonyítási eljárásnak az alkalmazását. A lisszaboni kongresszuson egybegyült államok egy része külön egyezményben megállapodott e könyvecskék alakja, berendezése, kiadása és használata dolgában és azóta e könyvecskék használata több külföldi államban tényleg életbe is lépett. A magyar állam nem járult hozzá az egyezmény végrehajtásához, közjogi meg egyéb nehézségek miatt és azért a magyar posta ily könyvecskéket nem ad ki. A külföldi posták (francia, olasz, svájci, román, több tengerentúli stb.) által kiadott e fajta könyvecskék 3 évig érvényesek, darabonként 50 centime-ba kerülnek és következő tartalommal birnak: a tulajdonos arcképe, az alatt sajátkezü aláírása, utána ez aláirásnak a kiadó postahivatal részéről való hitelesítése, s ezt követőleg a tulajdonos személyleirása. Be van iktatva tovább számos szelvényes nyugta, sorszámozva; ezen nyugtákat a tulajdonos aláirva sorrendben kiadja, ha valamely postahivataltól pénzt v. értékküldeményt vesz át, holott egyéb postaküldemények átvételénél elégséges a könyvecske bemutatása.
a postai küldemények és okmányok különféle megjelölésére szolgáló eszköz. Igy az «Indítás után» bélyegzőt rányomják azon levelezésre, amely naponta csak egy postaindítással rendelkező hivataloknál, közvetlenül a posta elindítása után került feladásra, hogy címzett a késedelem okáról tájékozást nyerjen. A külföldre szóló vagy onnan érkező levelezést, melyért porto jár, «T» bélyegzővel látják el (taxe a payer) stb. Legfontosabba postai hely- és kelt-bélyegző, melynek kettős célja van, egyrészt megsemmisíteni, azaz használhatatlanná tenni a bérmentesítésre szolgált postai frankojegyeket, mert a fekete olajfesték azokból nehezen távolítható el, másrészt megállapítani és láthatóvá tenni a postai küldemények (okmányok) feladásának, érkezésének v. egyéb kezelésének helyét és idejét, aminek fontos nyilvántartó és ellenőrző becse van, ugy a közönségre, mint a belszolgálatra nézve. E bélyegzőket rendesen acélba vésik; köriratuk a postahivatal neve, azon belül az évszám, a hó és a nap, nagy hivataloknál ezenfelül a napszak (É=éjjel, N=nappal) és az óra, esetleg a kezelési osztály megjelölése. A feladás bélyegzőjét a címlapon, az érkezését a hátlapon alkalmazzák, kivéve a nyilt levelezőlapokon, ahol az utóbbi a címlapra kerül. Hirlapjeggyel bérmentesített hirlapokat csak az érkezéskor bélyegzik le időmegtakarítás kedvéért, mert a feladás helye és ideje ezeknél amugy is ismeretes. A bélyegzés a milliókra menő levelezésnél igen jelentékeny munkát és időt kiván és azért már régóta kisérleteznek bélyegző gépekkel; legjobbak eddigelé az amerikai bélyegző gépek, amelyek egyenlő vagy legalább hasonló formáju levelezésből óránkint 60 000 darabot lebélyegeznek, mig a leggyorsabb kezü ember ennek legfeljebb ötödrészét végzi. Nálunk a közönség még mindig olyan sokféle alaku borítékot használ és a levéljegyeket is olyan rendszertelenül alkalmazza, hogy bélyegző gép sikerrel nem alkalmazható, pedig számbavehető időnyereséggel.
(bons de poste, postal-orders, postat-notes), kisebb, többnyire kerek összegekre szóló postautalványok, melyeket a posta értékpapirként áruba bocsát és melyek mintegy a papirpénz természetével birnak. A magyar posta ilyen bonokat nem ad ki, ellenben a francia és belga posta 1-20 frankig, a luxemburgi 10 frankig, az angol 1 shillingtől 1 fontig, a németalföldi 1 forinttól 10 forintig, a japáni 1 rintől 3 yenig és az észak-amerikai Unio postája 5 dollár erejéig. A bon vevője a névértéken felül bizonyos utalványdíjat fizet, a kerek összeget frankojegyek ráragasztása által a kivánt összegig bizonyos határok közt kiegészítheti és azután a bont levélben annak küldi el, akinek a pénzt juttatni akarja és akinek nevét rá is irja a bonra. Forgatás által a bont másra át is lehet ruházni. A P.-ok értékesítésének eljárása különben országonkint más-más, hasonlóképen az ellenőrzés is különböző. Legjelentékenyebb Nagybritannia P.-forgalma, mely évenként megközelíti a 100 millió darabot mintegy 1000 millió frank értékben.
l. Postaügy (melléklet).
l. Postaügy (melléklet).
l. Postaügy (melléklet).
(timbres-poste, postagestamps), az állami posta által a postaküldemények bérmentesítésére kiadott és az illető küldeményre a díj lefizetésének bizonyításával ráragasztandó levéljegyek, bélyeges levelezőlapok, bélyeges borítékok, bélyeges keresztszalagok, zárt levelezőlapok, táviratlapok, szállítólevelek stb. Még e század első felében a postadíjat minden egyes levél után készpénzzel fizették, ezért a postahivatalba kellett menni és ott meg kellett várni, mig a levelet megmérték és a díjat kiszabták. Ezen eljárás nehézkességét, kapcsolatban a tarifák komplikáltságával, mind súlyosaban érezték, mignem Sir Rowland Hill (l. o.) Angliában 1840. az egységes pennyportorendszerrel a levéljegyet és ezzel kapcsolatban a levélgyüjtőszekrényt érvényre nem juttatta. Ezzel kettős cél volt elérve, a közönségnek nem kellett többé a postahivatalba fáradnia és másodszor a postának nem kellett azt a sok millió levéldíját külön-külön elszámolnia, mert már a levéljegyek eladásával, az avval majdan bérmentesítendő postaküldemények díja el van számolva. Nagyobb szabásu postaforgalom ily értékjegyek használata nélkül le sem bonyolítható. Követték is Anglia példáját rendre a többi európai és azonkivüli államok, 1842. az észak-amerikai Unio, 1843. Svájc és Brazilia, 1845. Finnország, 1847. Mauritius szigete, 1848. Oroszország, 1849. Franciaország, Belgium és Bajorország, 1850. Ausztria, Szászország és Poroszország, 1857. Görögország, 1860. Törökország. Az első levelezőlapot kiadta Ausztria-Magyarország 1869. Az első külön magyar levéljegyet kiadták 1871., jobb felé néző királyfejjel, eleinte kőnyomat útján előállítva, és csak mikor az acélmetszet elkészült, ennek az útján. A rá következő kiadás, már a most használatban levő, csakhogy a levéljegyek következő értékjegye van: 1, 2, 3, 5, 8, 10, 12, 15, 20, 24, 30, 50 kros, 1 frtos és 3 frtos levéljegye, 1 kros hirlapjegye, 2, 4, 5, és 10 kros levelezőlapja, 3 és 5 kros zárt levelezőlapja, 51/2 kros bélyegzett borítékja, 6 kros szállítólevele utánvételi lappal vagy a nélkül, 2 kros keresztszalagja, 4 kros adóintése, 31 kros zárt távirati lapja és 2 kros gazdasági tudósítója, melyeket mind a magyar államnyomda állít elő, évenkint összesen mintegy 350 millió példányban és 14 millió frt értékben. Legtöbb fogy az 5 kros levéljegyből, mintegy 100 millió db. Minthogy a postai értékcikk pénzt képvisel és tényleg akárhányszor apró tartozások kiegyenlítésére is használják, a büntető törvények hamisításukat szigoruan büntetik, az egyetemes postaegyesület állami ezenfelül a bécsi postáskongresszuson 1891. a hamisítások felderítésében kölcsönös támogatást biztosítottak felderítésében kölcsönös támogatást biztosítottak egymásnak. A magyar btkv 412. §-a a postajegyek utánzását, hamisítását, nemkülönben azok értéktelenítése jelenek eltávolításával való ismét használatát vétségnek minősíti és egy évig terjedhető fogházzal, ezer frtig terjedhető pénzbüntetéssel és hivatalvesztéssel bünteti. Frankojegy nyomatu borítékból kivágott jegyek, több darabból összeillesztett jegyek, recze nélküli jegyek, nemkülönben átirt frankojegyek érvényteleneknek tekintetnek; ellenben meg van engedve a postai értékcikkeket a tulajdon megjelölésére használat előtt átlyukasztani (perforálni). Minden állam postai értékcikke csak saját állama területén és a nyilt tengeren levő hajóján érvényes, más idegen kikötőben a hajó is az idegen állam postajegyét tartozik használni.
Manap már minden államnak van külön postai értékcikke, még pedig soknak nagy számban, ugy hogy összesen több mint 5000 fajta postai értékcikk van jelenleg érvényben. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1840 óta forgalomból kivont mintegy 8000 fajta értékcikkeket, belátjuk, hogy a levéljegy-gyüjtésnek (filatelia, timbrologie) igen nagy tere van. Vannak magángyüjtemények, melyeknek értéke meghaladja a fél millió forintot. A gyüjtés különben nemcsak kedvtelésből, hanem ipari célokra is történik, amennyiben képeket, földabroszokat, piperetárgyakat készítenek levéljegyekből, sőt szobákat is tapétáznak velök. A levéljegykereskedés oly lendületet vett, hogy számos nyugati városban (Páris, Hamburg, Berlin stb.) rendszeres levéljegytőzsdét tartanak, ahol egyes ritka példányok hihetetlen árakon elkelnek; vannak a külföldön nagy számban filatelista egyletek, ujságok és könyvek. 1890. ülték meg a levéljegy 50 éves jubileumát Bécsben, Mardeburgban és Londonban megfelelően berendezett fényes levéljegykiállításokkal. A levéljegygyüjtők vetették fel újabban a levéljegy feltalálójának kérdését is. Tény az, hogy nem Hill a feltalálója, ő csak egy dundeei könyvkereskedőnek, John Chalmersnek 1837. részletesen kidolgozott és a parlamentnek benyujtott ebbeli tervét hajtotta végre. A könnyü elválasztás céljára szolgáló átlyukasztást Archer nevü angol találta fel 1852. A postai értékcikk eszméje különben sokkal régibb. Az eszme feltalálója tulajdonképen M. de Velayer, maître des requętes, aki XIV. Lajos alatt Párisban 1653-1676-ig városi postát tartott fenn. Ő adott ki legelőször 1 sou értékü «billets de post payé», azaz bélyegzett papirlapokat, melyeket a levél irója és feladója az erre a célra szolgáló keltezés kitöltése által érvénytelenített: «Port payé le... jour du mois... l'an 1653». 1812. Skótországban adtak ki levéljegyfélét, 1818. pedig Szárdiniában bélyegzett borítékokat; de ezek is csak rövid ideig voltak érvényben. 1823. megpendítette az eszmét újra treffenbergi Curry Gábor Svédországban és a 30-as évek végén Knight Ch. ujságiró Angliában. A tényleges alkalmazás dicsősége e kutatások után is mindörökre Hill angol postaigazgatóé marad. V. ö. Rotschild, Histoire de la poste et du tumbreposte (Páris 1878); Türke, Geschichte des Pennyporto und der Briefmarke (Lipcse 1890).
l. Postaügy (melléklet).