(lat.), a logikában a. m. állító, igenlő; P. a neve annak is, ami tényleg adva van. P. jog minden jog, amennyiben tényleg adva van, ellentétben a természetes v. észjoggal; P. vallás az, amely kizárólag csak a kinyilatkoztatás tényén nyugszik és nem támaszkodik észbeli indokokra; ebből kifolyólag csak a kinyilatkoztatás tényén nyugszik és nem támaszkodik észbeli indokokra; ebből kifolyólag a P. teologiát is szembe állítják a racionális vagy természetes teologiával (a vallás filozofiájával). - A matemetikában P. számoknak mondjuk a zérusnál nagyobb számokat, ellenben negativeknek a zérusnál kisebb számokat. A fizikában P. elektromosságnak mondjuk az üvegelektromosságot (l. Elektromosság). Galvánelem P. sarkának az elemnek azt a végét mondjuk, amely P. elektromosságot mutat, ha a másikat a földdel összekötjük. A Daniell-féle elemnél a réz a P., a cink a negativ sark. P. képnek a fotográfiában (l. o.) az olyant nevezzük, melyben a tárgy sötét részei sötéten, világos részei világosan tünnek elő, mig a negativ képen a tárgy sötét részei világosan tünnek elő és fordítva, annak világos részei sötéten. - P. a nyelvtanban a. m. alapfok a melléknevek fokozásában. L. Fokozás. - P. (franc. positif, ang. chamber organ, olasz. organo piccolo), magán szobahasználatra szánt kisebb orgona, mely nem hordozható, hanem helyhez van kötve, mint a templomi orgonák s belső szerkezetük is ezekéhez hasonló. Pedállal ritkán vannak ellátva s ha igen, nem önállóan, hanem a manualhoz van csatolva.
(új-lat.), neve annak a rendszernek, melyet a francia Comte Ágost (l. o.) kifejtett. Közel áll a francia P.-hoz Dühring rendszere: Wirklichkeitsphilosophie. Phantasmenfrei naturergründung und gerecht freiheitliche Lebensordnung (Lipcse 1895).
a heraldikai alakok egyike, mely származik, ha a paizs két függőleges vonal által három részre osztatik, azon esetben, ha a középső mező a másik kettőtől elütő szinezettel bir, p. ha a két szélső vörös, a középső ezüst. A paizsnak több, de páros számu vonallal való osztása s a fenti szinezési szabálynak betartása mellett, megfelelően több P. származik.
(ném. Schnaumast, olasz. albero di senau, ang. snowmast), nagyobb hajókon a vastag árboc-törzsek mögött felállított vékony árboc-szárak, amelyeken, tekintettel arra, hogy ha a vastag árboc-törzseken ez nem volna lehetséges, az árboc-ágak kampós körmei fel- és alácsúsznak. Jelen időben a P.-ot, az árboc-törzsek hátsó oldalára szögezett, annak egész hosszában elnyuló vasúti sindarabbal helyettesítik.
község Varasd vármegye zlatari j.-ban, (1891) 1040 horvát lakossal.
az ugyanily nevü járás székhelye Cordova spanyol tartományban, köves és sziklás fensíkon (Los Pedroches), amely itt-ott termékeny, másutt bozóttal takart steppe, (1887) 11 556 lak., juh- és sertéstenyésztéssel, ezüst- és fehérmárványbányászattal.
l. Pose.
vagy Ökörhegy (Volovec), a Rozsnyói hegycsoport legmagasabb csúcsa (1290 m.), Rozsnyótól É-ra; a csúcson Andrássy manó gróf turistaházat épített.
l. Passzarovic.
(l. a mellékelt térképet), 1. vármegye Horvát-Szlavoniában, a Száva bal partján; É-on Belovár-Kőrös és Verőce, K-en Szerém, Ny-on Zágráb vármegyék határolják, D-en a Száva Boszniától választja el. Területe 4932, 95 km2. Felszine túlnyomólag hegyes; fő hegysége a vármegye É-i határán emelkedő Papuk hegység (l. o.), mely túlnyomóan gnájsz- és dolomitból áll s az Ilova és Pakra völgyeitől K-DK-i irányban a Londja völgyéig húzódik; a hegység jelentékenyebb emelkedései a Cerni vrch (865 m.), Ravna gora (856 m.), Papuk (953 m.) és Kapovac (792 m.), valamennyi a vármegye É-i határán; a Ravna gorától D-re, tőle az Orljava és Pakra völgyeinek depressziója által elválasztva a Pszunj (l. o.) vagy Sujnik-csoport emelkedik (legmagasabb csúcsa a Brezovo polje [984 m.], egyúttal a vármegyében a legnagyobb emelkedés), melyhez K. felé a P.-i hegység (l. o.) v. Babje gore (637 m.) csatlakozik; ettől K. felé a Djel (l. o.) hegycsoport következik, mely 459 m.-nél nem magasabb. Az utóbbi, valamint a P.-i, Pszunj és Papuk hegységek a termékeny s kies P.-i völgykatlant zárják körül, mely csakis az Orljava völgyszorosa által van a Száva lapályával kapcsolatban; ez utóbbi a folyót átlag 10 km.-nyi szélességben kiséri s a hegységekből aláfolyó számos folyóviz következtében részben mocsaras és ingoványos. A vármegye Ny-i részében még az Ilova és Pakra folyók lapályai terülnek el. Folyóvizei közül legjelentékenyebb a Száva, mely felette kanyargós folyásban a vármegye D-i határát jelöli; ebbe szakadnak a vármegye összes folyóvizei, melyek a Száva lapályára kiérve, kacskaós folyásukkal és számos holt águkkal sűrü s nagyrészt ingoványos hálózatot alkotnak. Nevezetesebb folyói a Ny-i határt jelölő Ilova, melybe a Toplica és Pakra (s ebbe a Biela) ömlenek; továbbá a Strug, Slobotina, Trnava, Crnac, Orljava (a Londjával), Mrunja, Glogovica és Bic, melyek közvetlenül a Szávába ömlenek. Tavai nincsenek, de forrásai számosak. Éghajlata általában kellemes, szelid, a Száva lapályán azonban melegebb, csapadékban szegényebb; itt (Ó-Gradiska) az évi hőmérséklet 11,4 °C., a legnagyobb meleg 36,8. a legkisebb -18,1, a csapadék 881 mm.
[ÁBRA] Pozsega vármegye térképe
Földje jórészt termékeny agyag. Összes termő területe 472 754 ha., amiből szántóföld 147 638, kert 8640, rét 48 054, legelő 64 474, szőlő 4343 és erdő 199 605 ha.; nem termő terület 20 321 ha. Legelterjedtebb mezőgazdasági terményei a búza és kukorica, továbbá kevesebb zab, rozs, árpa, kétszeres; a hegyes vidéken igen sok burgonyát termelnek; igen jelentékeny a gyümölcs-, de legkivált a szilvatermelés, mely 1893-ban 339 000 q-ra rugott; ennek folytán a pálinkakészítés igen elterjedt; gesztenye szintén gyakori. A bortermelés is virágzik, bár nem igen kiterjedt. Erdőségei igen kiterjedtek s fája igen sok van. Az állattenyésztés köréből csupán a sertéstenyésztés érdemes a különösebb kiemelésre; helyenként a selyemtermelés is számot tesz. Házi szárnyasokat mindenfelé sokat tenyésztenek, közönséges vad bőven van az erdőségekben, a magasabb jegyekben a medve is előfordul. Az ásványország szolgáltat kőszenet (Pzsega), lignitet (főleg Cernik körül, de számos más helyen is) és gazdag vasérceket (Pleternica, Orivac); ásványvizei közül legnevezetesebb a lipiki és daruvári.
Lakóinak száma 1870-ben 164 274, 1890-ben 202 836 volt; egy km2-re 41 lélek esik. A lakosok közt van 9429 magyar, 10 726 német, 167 776 horvát-szerb, 659 tót, 880 vend és 13 366 egyéb; hitfelekezet szerint 142 790 róm. kat., 53 508 gör. kel., 2352 ág. evang., 2097 helv. és 1928 izraelita. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 1008, őstermelés 87 494, bányászat 76, ipar 8023, kereskedelem 1036, hitel 19, közlekedés 679, járadékból élő 696, napszámos 268, házi cseléd 1439, háztartásban 31 036, egyéb 123, foglalkozás nélküli 14 éven alul 68 943 és 14 éven felül 1525. Az ipar e vármegyében igen jelentéktelen; a kisipart is legfölebb a városokban űzik, a gyáriparnak pedig csak itt-ott van egy-egy kisebbszerü telepe, minő az ivanovopoljei üveggyár s a pleternicai vashámor, továbbá néhány malom és gőzfürész. A nép szükségleteit részint a kis-, részint a házi ipar fedezi. A kereskedés nem nagy, fő tárgyai a nyers termények és a hízlalt sertések. A hiteligényeket 5 takarékpénztár és 5 szövetkezet elégíti ki. A közlekedést kiterjedt közúti hálózat (261 km. tartományi út) és 194 km. vasúti vonal mozdítja elő; a Száva folyón a hajózás élénk.
Közművelődés tekintetében P. vármegyében még igen sok a teendő; a 6 éven fölüli férfinépességnek 55,4%-a s a női népességnek 66,3%-a sem irni, sem olvasni nem tud s 24 030 tanköteles gyermek közül 4564 vagyis 19% nem látogatja az iskolát. A vármegye területén összesen 186 iskola van, ezek közt 1 főgimnázium s 1 földmivesiskola (Pozsega), 7 ipari és kereskedelmi iskola, 1 zeneiskola (Brod), 3 polgári iskola és 173 elemi iskola. Kisdedóvó nincs.
Közigazgatás. P. vármegye 6 szolgabirói járásra oszlik s 2 város van benne, u. m.:
|
Járás, város |
Lakosság száma |
Házak száma |
|
Brodi járás |
38 962 |
6 949 |
|
Daruvári járás |
28 718 |
4 186 |
|
Novskai járás |
23 713 |
4 590 |
|
Pakraci járás |
26 435 |
4 038 |
|
Pozsegai járás |
35 209 |
4 957 |
|
Új-Gradiskai járás |
40 784 |
6 576 |
|
Vármegyei összeg |
193 821 |
31 296 |
|
Pozsega sz. kir. város |
4077 |
566 |
|
Brod önálló város |
4938 |
741 |
|
Fő összeg |
202 836 |
32 603 |
A vármegyében van 2 város, 54 politikai község és 544 község, továbbá 72 puszta és telep. Székhelye Pozsega.
Története. Az Orljava vidékét nagy termékenysége miatt már a rómaiak is aranyvölgynek (Vallis aurea) nevezték s a mai P. helyén emelkedett Romana Valeriából uralkodtak rajta. Várát először a Névtelen jegyző (43. fej.) említi. Szerinte Bulcs, Botond és Lehel honfoglaló magyarjai Zágráb alól lovagoltak P. vára alá és azt elfoglalták. A vidéknek szláv lakossága azonban még valami két századon át félig elvadulva élt a rengeteg erdők közt, melyekből koronkint felgyujtott egy-egy darabot, hogy a letelepedésre és földmívelésre igy alkalmas területeket nyerjen. Szláv hangzásu nevét az erdőégetésektől nyerhette. Szt. László a pozsegai hercegséget unokaöccsének, Dávid hercegnek engedte át s 1093. megengedte neki, hogy Posagavárt Kővel és Földvárral együtt a tihanyi apátság rendelkezésére bocsássa. Maga a vármegye a XIII. sz. elején fejlődött ki egészen, de a mainál szűkebb határok közt alakult meg; mert Ny. felé csak a Gradiska és Cernik vidékétől ÉÉK-re menő hegyekig terjedt, mig ettől Ny-ra első másik fele már Kőrös vármegyéhez tartozott. Főesperessége a pécsi egyházmegyéhez tartozott s körülbelül egybeesett P. területével. D-en Száva, többi oldalán hegyek határolták, közepét pedig az Orljava s a beléömlő Lobsa (ma Longya) öntözte. Maga a várispánság a XIII. sz. elején már nem tartozott a királyok közvetlen uralkodása alá. II. András már 1210. megerősítette a templomos-rendet a P. hatósága alól kivett Lesnica birtokában, melyet Csépán nádor végrendeletileg hagyott a rendre. P. várát 1218. Bertold kalocsai érsek megvásárolta, hogy nyomósabban harcolhasson a boszniai eretnekek ellen s ezt a vásárt II. András és fia Béla is helybenhagyta. 1227. Honorius pápa már Ugron kalocsai érseket erősítette meg a vár birtokában, mely azonban, ugy látszik, csakhamar visszaszállt a királyra, mert 1238. P. vára egykori várföldét, Petrizt, már ismét maga IV. Béla ajándékozta a fehérvári keresztes vitézeknek. 1241-42. IV. Béla felesége Mária királyné a tatárok elől menekült magyar urakat a maga hozományából bőven segítvén, IV. Béla István trónörökösnek, Béla szlavoniai hercegnek s a főpapoknak és főuraknak beleegyezésével a szlavoniai hercegségben levő P. várát feleségének adományozta. Mivel P. főispánjai gyakran változtak, a királynénak P.-i jószágait egyes urak háborgatásai ellen alig lehetett megvédelmezni, Mária királyné tehát jobbágyai érdekeinek megvédésével 1258. Gilet királyi tárnokmestert bizta meg. 1262. ugyanő Benedek vasvármegyei főispánt küldte ki, hogy az esetleg elfoglalt várföldek ügyében újabb vizsgálatot indítson. IV. Orbán pápa pedig a királynét, mivel férj és feleség egymást kölcsönösen meg nem adományozhatja, 1263-ban megerősítette P. birtokában. 1299. III. András odaajándékozta a vár földének egy részét a Bő-nemzetségből származó Péter székely ispánnak, de magát P.-t Szlavoniától teljesen különálló s a király közvetlen hatalma alatt álló vármegyének mondta. Szlavoniától való különállását 1387. világosan jelzi Mária királynő is, kinek hivei egy részét a pártütők részben P. várában csukták el. Zsigmond király 1424. szintén külön emlegette Szlavoniát és P.-t. Ezekben az időkben a törökök gyakran háborgatták; Bród vidékén 1422. a lakosság már árkot ásott a maga védelmére. Rendkivüli pusztulását emlegetik az adólajstromok is, melyek szerint itten 1494-ben 36471/2 és 1495-ben 22877 frt adót szedtek. Ekkortájban 21 vára volt ennek a nevezetes végvidéknek (Bród, Darnóc, Ferklevc, Gotó, Gradac, Gradistya, Knezsivevc, Kővár, Nevna, Obova, Orljava, Óvár, Petenye, Podversia, P.-vár, Sztrazsemplye, Terbus, Tiszóc, Tomica, Újvár, Velike), azonkivül 15 városa és 450 helysége 214 birtokossal. Az első félezerév nevezetesebb főispánjai: László főlovászmester (1120), Lőrinc, kit 1275. már néhainak irnak, Balog főispán és várnagy (1296), Duymo (1335-40), Mikcs bán (1351 előtt), Tamási László (1437), Kórógyi János macsói bán (1440 és 1450-56), Hédervári Lőrinc nádor, Tamási Henrik (1444), Hédervári Imre (1149;72, 1466-ban a pécsi püspökkel együtt), Ernuszt János szlavon bán (1474), Szentmiklódi János (1477) stb. 1525. az országgyülés a P.-i nemeseket saját határaik védelmére utasította. Mind a mellett P. 1562. már teljesen a törökök kezébe került s ott is maradt 1687-ig. A magyar földbirtokosok ez idő alatt tömegesen elmenekültek vagy elestek a harcokban s helyüket szerbek foglalták el, ugy hogy 1691. Szentiványi Márton iró P.-t, Verőcét, Szerémet és Valkót már Rasciának nevezte, de még mindig világosan megkülönböztette Szlavoniától; csak a XVIII. sz. elejétől fogva számították ezeket hivatalos iratokban is Tótországhoz. 1699. a vármegyének 20 portája volt s Joannovich Dávid gr. lett a főispánja; hanyagsága miatt azonban elmozdították s 1708. örökösödési joggal a király Keglevich Péter grófot tette utódává. Keglevich a kamarai igazgatás alatt jóformán tönkrement vármegyét az országgyülésen Magyarország többi vármegyéjének szabadságával kivánta felruháztatni s 1708 máj. 26. P. követe csakugyan meg is jelenhetett a magyar országgyülésen és ezen napon ki is mondta az országgyülés, hogy P. nem Horvát-, hanem Magyarországhoz tartozik. 1712 jun. 1. pedig megkérte a királyt, hogy P.-t a határőrségből kivéve, kapcsolja nyiltan vissza az országhoz, mit az 1715. XCV. t.-cikkben ki is mondott. Ez azonban nem történt meg az 1723. XX., 1729. VII. és 1741. XVIII. t.-c. hiába sürgette a visszacsatolást, a az 1751. XXXIII. t.-c. is sürgette az országgyülésre való meghivatását. A vármegye újabbkori politikai története egybefügg Szlavonia történetével.
2. P. (Pozega), szabad kir. város Pozsega vármegyében, a hegyektől övezett kies P.-i völgylapályon, az Orljava folyócska jobb partján; csinosan épített városka, melynek legszebb épületei a gimnázium, a női kolostor és a Terézia-templom. P. a vármegye törvényhatóságának és a P.-i járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszéknek, járásbiróságnak, kir. közjegyzőségnek és közjegyzői kamarának, államépítészeti és adóhivatalnak és csendőr-szakaszparancsnokságnak székhelye; van főgimnáziuma, felsőbb leányiskolája, földmivesiskolája, fiuárvaháza, ferencrendi kolostora, takarékpénztára, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1850-ben csak 2586 volt, jelenleg (1891) 4077, köztük 188 magyar, 469 német, 3051 horvát-szerb, 61 vend és 294 cseh; hitfelekezet szerint 3464 róm. kat., 350 gör. kel. és 224 izraelita. Házainak száma 566. Határa 2442 ha.