l. Pechlarn.
Frigyes báró, osztrák-magyar tengernagy, szül. Szobotiston (Nyitra) 1825 aug. 19., megh. Grazban 1884 szept. 25. Tanulmányait a tengerészeti kollégiumban végezte, 1843. mint tengerész-hadapród lépett a tengerészet szolgálatába. 1848. sorhajózászlósi rangfokozatban Velence ostromában vett részt és az egyes tiszti rangfokozatokat, melyeknek ideje alatt kizárólag hajószolgálatra volt beosztva, aránylag hamar elérvén, 1857. a Novara fregatta parancsnoka volt, mely hajó vezénylete alatt az utazási leirásokból ismeretes földkörüli utazást tette. 1861. sorhajókapitányi minőségben P. a hajóraj parancsnokságával bizatott meg, 1865. pedig mint az összes tengerészeti csapatok és a hajóhad felügyelőjének segédtisztje, 1866. mint a hajóhad felügyelőjének adlátusa, ellentengernaggyá való egyidejüleg történtkineveztetése mellett, működött. Az 1866-iki olasz háboru kitörésekor a déli sereg fő hadi szállásához osztatott be, és ottan tanusított szolgálatainak jutalmául a háboru befejezése után a katonai érdemkereszttel tüntették ki. 1868-70-ig P. ismét a hajórajt vezényelte, mely vezénylés leteltével a tengerész-főparancsnok helyettesévé és Tegetthoff elhalálozása után altengernaggyá neveztetvén ki, a tengerészeti főparancsnokság és a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának vezetésével bizatott meg. Ezen minőségben 12 éven át működött, mely idő alatt kitünő szolgálatainak elismerése mellett belső titkos tanácsosi méltóságot, az I. osztályu vaskoronarendet, a Lipót-rend nagykeresztjét nyerte és tengernaggyá neveztetett ki.
(állat, pöcsök, marhabögöly, marhalégy), l. Bögölyök.
(lingua spiralis), a lepkéknek szivásra átalakult és csőszerüen megnyult ajkai, l. Pillangók.
(állat), l. Recésszárnyuak.
vagy pöffeteg, possz, pöfing, peheteg Erdélyben (növ., Bovista Dill.), hasas gomba, a rokon farkasszéltől (l. o.) sima, szabálytalanul hasadozó külbőre vagy gunyája (peridium) különbözteti meg. A B. nigesscens Pers. (l. a Gombák képmellékletén) gömbölyded vagy tojásdad, átmérője 21/2-8 cm. Héja, miután a külbőre lehámlik, eleinte fehér, azután sárgás-szürke, végre barnás-fekete. A tetején kis nyilása támad, s rajta a pornemü, fekete-barna spórák kiáradnak. Nyáron és ősszel a réten gyakori, eleinte a tojáshoz hasonló. Amig fiatalon a belseje tiszta fehér, ehető. A B. plumbea Pers. réten és legelőn nő, kékes ólomszinü, gömbölyded, csak akkora mint egy jókora cseresznye. Ehető. Mint a két fajt, mint a farkasszél fajait, azelőtt fungus chirurgorum nevén a vér elállításánál használták, mert a pora a vérrel hamar kéreggé alakul.
Károly Lajos báró, német-francia iró, szül. Issumban (Köln vidékén) 1692 ferb. 25., megh. mint porosz kamarás és főszertartó Berlinben 1775 jun. 23. Igen tekintélyes családból származott, de maga csak kalandor volt, aki sokfelé járt és sok minden volt, de sehol sem volt maradása. Végre a porosz udvar szolgálatába lépett. Mint urait, ugy váloztatta vallását is. Inkább szédelgő, mint komoly iró, s művei több pletykát tartalmaznak, mint való történetet, mert nem merít mindig a legjobb forrásokból és tele van rosszakarattal. Franciául irta munkáit, melyek azonban mind német fordításban is megjelentek. Fő műve: Mémories (1734, 3 köt.), és ennek folytatása: Nouveaux mémories (1737, 2 köt., a kettő együtt London 1747, 5 köt.); azután: Historire secrete de la duchesse d'Hanovre (1732, névtelenül, regény); Amusements des eaux de Spaa és Saxe galante (1734, mindkettő névtelenül); État abrégé de la cour de Saxe sous le regne d'Auguste III. (1734). Halála után adta ki Brunn tanár: Mémories pour servir a l'histoire des quatre derniers souverains de la masion de Brandebourg royale de prusse (1791, 2 köt.). Munkáinak irányát és értékét jellemzi Droysen, Geschichte der preussischen Politik, IV. köt.
(Peleske), kisközség Zala vármegye pacsai j.-ban, (1891) 1280 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Ernő, a szabadságharc bécsi születésü bajnoka, s az aradi vértanuk egyike, szül. Bécsben 1813., hol atyja Pöltenbergi Pölt lovag Galiciában uradalommal biró gazdag ügyvéd volt. Kivégezték Aradon 1849 okt. 6. Gyermekkorában a Sándor nagyherceg nevét viselő huszárezredbe lépett s ott kapitányságig emelkedett. Az 1848 márc. napok Bécsben találták ezredével, innen ősszel magyar földre helyezték át, hol aztán a magyar zászlók alá állott, s Jellachich bán üldözésétől kezdve részt vett a szabadságharc minden változataiban egész a világosi fegyverletételig. Már 1848 őszén őrnagy, majd mint az 1849 7-ik hadtest parancsnoka s juniusban tábornok lett. Kiválóbb szereplése a kápolnai ütközetnél kezdődik, hol a legválságosabb pillanatban mentette meg huszárjaival a már veszendő ágyuütegeket s Verpelétig üldözte az ellenséges vasasokat. Az április 6-iki isaszegi csatát ő kezdte Schlick hadteste ellen. 1849 ápr. 20. Kéméndnél Wyss tábornokot verte meg s Esztergomnál átszorította a Dunán. Komárom felmentése után a 7-ik hadtest élén Görgey Győr alá küldte, hogy védbástyát alkosson az osztrák hadak esetleges előnyomulása ellen s mig Görgey Budavárát ostromolta, ő ott táborozott. Az osztrák lovasság több ízben nyugtalanította P. hadállását, de mindannyiszor veszteséggel veretett vissza. Kmettynek 1849 jun. 13-iki csornai győzelmével egyidejüleg Öttevénynél sikeres támadást intézett az osztrák balszárny ellen. 1849 jun. 28. Haynau fő ereje által megtámadtatván, az óriási tömeg által megveretett s Komárom alá volt kénytelen visszavonulni. Az 1849 jul. 2-iki Komárom alatti csatában minden törekvése kárba veszett, hogy a küzdelmet a magyarok javára döntse el. Jul. 11-én Görgey keresztül akarta törni Haynau hadállását, hogy Komáromtól a Duna jobb partján elvonulhasson. P. ez alkalommal az ácsi erdő ellen intézett támadást, de Schlick által visszaveretett. Görgeynek Vácnál Paskievics hadai elől való kitérésekor P. fedezte a magyar hadaknak Balassa-gyarmat felé történt elvonulását. Jul. 18-án Kovácsinál Anrep megtámadta, de az oroszok e támadását bátran felfogta. Jul. 23. Görgey által küldetve, Harsánynál megverte az oroszokat. Jul. 24. Felső-Zsolcára nyomatott, másnap azonban Leiningen segítségével az oroszokat Miskolcnál megverte. Világosnál Görgey fővezér parlamentairjaként szerepelt. V. ö. Varga Ottó, Aradi vértanuk albuma (Arad 1890).
Petőfi Sándor egyik irói álneve; e néven mutatta be magát először Vörösmartynál egy csomó versével együtt (1842 karácsonykor).