Prades

(ejtsd: prad), az ugyanily nevü járás székhelye Pyrénées-Orientalis francia départementban a Canigou É-i lábánál, a Tet mellett, festői vidéken, vasút mellett, (1891) 3762 lakossal, posztószövéssel, kohókkal és bőrcserzéssel; gabona-, vas- és borkereskedéssel; román templommal, amelynek főoltárán nagyszerü faragványok láthatók. 3 km.-nyire St. Michael de Cuxa apátság romjai vannak.

Praider

(ejtsd: pradié) James, francia szobrász, szül. Genfben 1792 máj. 23., megh. Párisban 1852 jun. 14. Párisban Lemotnak volt tanítványa, 1813. elnyervén a római nagy díjat, Olaszországba ment és ott főleg az ókori remekműveket tanulmányozta. Legkorábbi művei közül egy Kentaur és bacchánsnő csoportja (1819) a római muzeumban látható; a párisi Louvreban vannak: Niobe fia, Psyche, Venus, Proteus és Atalanta márványszobrai; a versaillesi St.-Luis-templom egyik kápolnájában Berry herceg nagy síremléke; egyéb művei: a párisi Arc de l'Étoile ívei mellett négy nagy Fama-alak; Rousseau bronzszobra Genfben (1837); Prometheus (Páris, Tuileriák kertje); négy apostol szobrai a párisi Madeleine-templom egyik kupolájában; Mars és Venus; Damremont tábornok és Beaujolais gróf szobrai a versaillesi történelmi csarnokban (1839); 12 nagy Viktoria-szobor I. Napoleon síremlékén a párisi Invalidok palotájában stb. Számos apró női szobrot készített, valamint mellszobrokat is. Korának legkedveltebb szobrászai közé tartozott. V. ö. Etex, James P. (Páris 1859).

Pradilla

(ejtsd: pradillya) Ferenc. spanyol festő, szül. Villanueva de Gallegóban 1847. Eleinte Saragossában díszletfestő volt, majd Madridba kerülvén, a régi mestereket tanulmányozta és Seri vezetése alatt dolgozott, végre a római spanyol művészeti akadémián fejezte be tanulmányait. Legkiválóbb művei: A szabin nők elrablása; Őrült Johanna férje koporsójánál (1878); Don Alfonso, a harcos; Don Alfonso, a tudós; Granada átadása Ferdinánd és Izabellának (1882), stb. Kisebb, genreszerü képeket és dekorativ festményeket is készített, melyeknek mindegyike rendkivüli technikai képzettségéről és élénk festői felfogásáról tanuskodik. P.-ban a spanyolok Fortuny után a legnagyobb jelenkori festőjüket tisztelik. 1896. a madridi kir. muzeum igazgatójává nevezték ki Madrazo helyébe és ennek folytán Rómából visszaköltözött hazájába.

Prado

(spany., innen az elrontott német Prater) a. m. sétatér, liget.

Pradsapati

az utódok v. szülöttek ura a védakor mitologiájában, a világ teremtője. Valószinüleg eredetileg a régibb napisten Szavitri egyik mellékneve volt, mely később Brahma isten jelzője lett.

Pradt

(ejtsd: prad) Dufour Domonkos, de, francia publicista, szül. Allanchesben (Auvergne) 1759 ápr. 23., megh. Edrine várában 1837 márc. 18. A forradalom kitörésekor a roueni érsek fővikáriusa volt és őt küldte a normandiai papság az États généraux gyülésébe, ahol P. buzgó királypártinak mutatta magát. Az alkotmányos gyülés feloszlása után Hamburgba s azután Münsterbe költözött, ahonnan két röpiratot (L'antidote au congres de Rastadt, 1798; La Prusse et sa neutralité, 1800) intézett a forradalom ellen. 1800. visszakerült Párisba és Duroc rokonától támogatva, annyira behizelegte magát az első konzul kegyeibe, hogy az őt 1804. Poitiers püspökévé nevezte ki. 1808. Bayonneba kisérte a császárt, s arra törekedett, hogy a spanyol Bourbonokat a trónról való lemondásra birja, mire Napoleon bárói rangra emelte és Mecheln érsekévé nevezte ki. 1811. a császár megbizásából alkudozásokat folytatott a pápával Savonában. 1812. a császár Varsóba küldte, ahol azonban kétszinü viselkedésével a lengyelek bizalmát eljátszotta, mire Napoleon egyházmegyéjébe utasította. Azóta a császár legelkeseredettebb ellenségévé vált. Midőn a Bourbonok Párisba visszatértek, a Récit historique sur la restauration de la royauté en France (Páris 1814) címü munkájában azt igyekezett bebizonyítani, hogy a restauráció körül nagy érdemeket szerzett. Talleyrand kegyének köszönhette, hogy XVIII. Lajos király 1814 ápr. 7. a becsületrend kancellárjává nevezte ki. A második restauráció után 12 ezer franknyi évjáradék fejében Mecheln érsekségéről lemondott. Mint a kamara tagja, 1827-28. az ellenzékkel tartott, a juliusi forradalom után pedig az orléansi ház hivének vallotta magát. Mindamellett nem emelkedett többé befolyásra és elfeledve halt meg. Számos műve közül megemlítendők: Histoire de l'ambassade dans le grand-duché de Varsovie en 1812 (Páris 1815, ném. Bécs 1816); Du congres de Vienne (Páris 1815-16, 2 köt., ném Lipcse 1816); Mémoires historiques sur la révolution d'Espagne (Páris 1816, ném. Karlsruhe 1816); Des colonies et de le révolution actuelle d l'Amérique (Páris 1877, 2 köt., ném. Hamburg 1818); Les quatre concordats (Páris 1819-20, 4 kör.); Le congres de Carlsbad (u. o. 1819-20, 2 köt.); De la Belgique depuis 1789 jusgu'en 1794 (u. o. 1820).

Prae

(lat.) a. m. előtt, előbb; összetételekben gyakori, melyek közül az itt nem találtak Pre... alatt keresendők.

Praeambulum

(lat.) a. m. bemenet, bevezetés, hosszadalmas beszéd - a zenében a. m. előjáték (l. o.).

Praebenda

(lat.), eredetileg a természetben való ellátás, melyben a szerzetesek és a világi papok közös asztalnál részesültek. Később az egyházjavadalom (beneficium) jövedelme.

Praecantor

(lat.) a. m. előénekes, éneklést vezető.


Kezdőlap

˙