(lat., többes számban praecepta) a. m. tan, szabály, parancs, előirás; praeceptor, tanító, nevelő; praeceptoratus, tanítóság, udvarmesteri hivatal.
l. Precesszio.
(lat.) a. m. előd.
(lat.), az orvostanban és a kémiában használt kifejezés, a. m. lecsapó szerek. L. Kénesőkészítmények.
(lat.), ami valakit mások előtt megilleti, osztozkodásnál az a rész, melyet a felosztás előtt valaki számára a tömegből különválasztanak. P. Magyarország és Ausztria viszonyaiban, l. Magyarország (XII. köt., 129 old.).
(lat.) a. m. határozottság, érthetőség, pontosság; természettudományokban és technikában a méréseknél használt műszerek, módok és eljárások oly alkalmazása, hogy az eredményben már csak az elkerülhetetlen, legkisebb hiba maradjon meg; innen a P.-műszerek, stb. - P. lövőfegyverek, a vontcsövüek, mert csak ezeknek szerkezete teszi lehetővé a pontos lövést nagyobb távolságra is. - P. mérleg, l. Mérleg.
(lat.) a. m. kizárás, l. Záros határidő.
(lat.), a régi Rómában a nyilvános kikiáltó hirnök v. herold, innen praeconium a. m. szóval való közhirré tétel. P. egy 1261. évi oklevél szerint börtön (poroszló, bakó, hóhér), az Árpádok idejében a pristaldusok segéde, ki az elitélteken a kiszabott büntetéseket végrehajtotta.
(lat.) a. m. kora érettség, szükségből, kényszerüségből érett.
(lat.), a püspöknek s érseknek pápai megerősítése, l. Institutio.