(lat.) a. m. elülálló, kitünő; praestanter, a régi iskolákban és bizonyítványokban a. m. jelesül. Praestare jótállni, és valamiért felelni, p. culpam P., gondatlanságért felelni.
(lat.) a. m. bűvészkedések, szemfényvesztés; praestigiator, bűvész, szemfényvesztő.
(lat.) a. m. vélelem; P. facti seu hominis, közönséges vélelem; P. juris, jogvélelem, de olyan, amely ellenkezőjének bizonyítása meg van engedve, vagyis u. n. megcáfolható jogvélelem; J. juris et de jure, megcáfolhatatlan jogvélelem, mely ellen az ellenkezőnek bizonyítása ki van zárva; P. Muciana, a római jogban az a jogvélelem, mely szerint az ellenkezőnek bizonyításáig mindenre, ami nő kezei között van, az vélelmezendő, hogy a férjtől kapta; presumtiv, vélhető, gyanítható.
(lat.) a. m. általában aki igényt támaszt, követel valamit, különösen pedig valamely herceg, ki az őt megillető trón iránti igényeit érvényesíti; Praetensio, követelés, igény.
(lat.) a. m. elkerülés, mellőzés; praetereál, elkerül, elmellőz, elhagy. L. még Elmellőzés.
(lat.) a. m. mult idő, a nyelvtanban az igének az az alakja, mely már megtörtént, elmult eseményt vagy állapotot fejez ki.
(lat.) a. m. körülbelül, megközelítőleg.
l. Fabula.
l. Toga.
(lat.) a. m. ürügy.