(lat.), a rómaiaknál jogszolgáltató hatóság. Alapítása a város épülése után 387. évre esik, midőn egy P.-t rendszeresítettek, aki azonban csak akkor volt illetékes, ha mindkét félrómai polgár volt. Neve P. urbanus, aki csak inter cives jus dicebat. Később (először 508. a város épülése után) egy másik P.-t is szerveztek, aki rómaiak s nem rómaiak (idegenek) között fenforgó ügyekben volt illetékes. Neve P. peregrinus, aki inter cives et peregrinos jus dicebat. Idővel a tartományokban is neveztek P.-okat; a tartományokba küldött P.-ok neve Pro-P. A P.-ok a római magánjog fejlődésére kiváló befolyást gyakoroltak. Sok levén ugyanis belátásukra bizva, a P.-ok hivataluk kezdetén közzétették azokat a szabályokat, melyek szerint eljárni szándékoznak, hogy az általuk követendő jogelvek iránt az állampolgárok tájékozva legyenek s ahhoz alkalmazkodjanak. E közzététel u. n. edictumban (l. o.), jelesül az évi edictumban történt, melyet ezért edictum annuum-nak v. edictum perpetuum-nak neveztek. Az edictumban foglalt jog a P.-i jog (jus praetorium), mely egyik része volt a magistratualis jognak v. az u. n. jus honorariumnak (ennek másik része volt az aedilisek edictuma, a jus aedilicium). A P.-i jog a jus civiléhez (római polgári joghoz) tartozott, mert a rómaiaknak közönséges jogát alkotta s a rómaiak sajátszerü jognézetéből származott. De más tekintetben a P.-i jog ellentétben áll a jus civilével és pedig a kötelező erő szempontjából. A törvényen (lex) v. jogszokáson alapuló jognak kötelező ereje ugyanis feltétlen volt, amennyit annak a P. saját hatalmával szerezni birt, mert a P. jus facere non potest. A P.-i jognak nagy jelentősége főleg abban állott, hogy a törvényhozás szükséges stabilitása mellett a jog a változott viszonyokhoz, a kor szügségleteihez és igényeihez alkalmazkodhatott és fejlődhetett. Fölöslegessé tette a veszélyes törvényhozási kisérleteket. A P. ediktuma csak őt kötelezte, utódját nem. A be nem vált újításokat a következő P. egyszerüen mellőzte, mig az élet igényeinek megfelelőknek talált jogszabályok az egymást követő P.-ok által átvétetvén, a nép jogtudatába mentek át s törvényhez hasonló tekintélyt nyertek. A P.-ok által a jogfejlődésre gyakorolt befolyás távolról sem téveszthető össze a modern biróságoknak döntvényeivel (res judicatae), és azzal össze sem hasonlítható, egyrészt azért nem, mert a biróság hatálya csak a biró elé vitt konkrét jogviszonyokra, tehát csak alanyi jogokra vonatkozik, a tárgyi értelemben vett jogra tehát legfölebb közvetve gyakorol befolyást; de másrészt már a biró és a P. hatásköre közt fenforgó lényeges különbségnél fogva sem. A P. ugyanis nem maga itélt, hanem a más által végzett biráskodást csak előkészítette, vezérelte és igazgatta. Az ő tiszte nem volt officium judicis, hanem officium jus dicentis. A P. nem in judicio, hanem in jure járt el. Szorosan meghatározott elvi utasítást adott, melyet az in judicio eljárt, vagyis a konkrét ügy eldöntésére hivatott biró (judex, arbiter vagy recuperatores) követni tartozott. Ez a kettéválasztás napjainkban ismeretlen fogalom, de a nagy befolyást, melyet a P. jogfejlődésre gyakorolt, csak ez tette lehetővé.
P.-nak csakis azt lehetett megválasztani, aki 40-ik életévét már betöltötte, s apatriciusok rendjéből való volt, habár Kr. e. 337. a plebejusok ezt a hivatalt is kiküzdötték maguknak. Tiberiusig a centuriák szerint való comitiákon választották őket a Campus Martiuson, Tiberius a szenátusra bizta a választást. Hivatalba lépésük a konzulokkal egyszerre újév kezdetén történt, a lelépő P.-ok esküvel fogadták, hogy hivatalukban lelkiismeretesen jártak el. Hivatalos jelvényei a Toga praetexta és Sella curulis, továbbá a lictorok és fascesek (eleinte mindenütt 6, később a város területén 2, vidéken 6).
l. Praetor.
(lat.), a régi rómaiak táborában a fő hadi szállás (l. Castra); a provinciákban a helytartó hivatalos helyisége.
(lat.) a. m. erős, hatalmas, túlsúlyban levő.
(lat.) a. m. a helyes útról való eltérés. A szó közönséges értelmében minden értelmi vagy erkölcsi tévedést jelent. Jogi, tágabb értelemben a hivatali kötelességnek bármely megsértését jelenti, tehát a hivatali bűntettel vagy vétséggel azonos; szorosabb értelemben azonban P. alatt az ügyvédnek saját fele ellenfelével és fele kárára való összejátszását értik. A római jogban az ügyvéd hűtlen eljárása P. impropria volt, mig a tulajdonképeni P., P. propria alatt a judicium publicumban eljáró vádlónak megvesztegetését értették. Az olasz btkv is P. alatt az ügyvédi bűntetteket érti. P.-ban bűnös jelesül az ügyvéd: 1. aki az ellenféllel egyetértve vagy más csalárd módon a reá bizott ügyet elárulja; 2. aki ugyanabban az ügyben egyidejüleg ellentétes érdekü feleknek tanáccsal szolgál; 3. miután az ügyben az egyik felet képviselte, annak engedélye nélkül a másik félnek képviseletét elvállalja; 3. aki büntető ügyben a fentemlített eseteken kivül, hivatása kötelességeinek megsértésével, védence ártalmára jár el; 4. aki felétől pénzt vagy más dolgot kézbesíttet magának az alatt az ürügy alatt, hogy azzal a tanut, szakértőt vagy fordítót, az ügyben eljárásra hivatott királyi ügyészt, birót vagy esküdtet megvesztegetni vagy ezeket megjutalmazni kell.
(lat.) a. m. megelőzés; a r. kat. egyházjogban egyházjavadalomnak (l. o.) adományozása a pápa által a még meg nem üresedett javadalomra adományozott igény alapján. Az adományozásnak máskép anticipatiónak is nevezett ezt a módját a trienti zsinat eltiltotta. P.-nak (máskép concursus vagy cumulativa collatio) nevezik némelyek azt az esetet is, amelyben a javadalom adományozásának joga majd a pápát, majd a püspököt illeti, a szerint, amint a megüresedés esete egyik vagy másiknak jutott elébb tudomására. - A büntető eljárásban a P. az illetékességnek egyik alapja. Több egyaránt illetékes biróság között ugyanis az válik illetékessé, amely az eljárás megindításában a többieket megelőzte. Némely törvény szerint a vádlott lakhelye szerint illetékes biróság (forum dimicilii) elsőbbséggel bir az elkövetési hely szerint illetékes biróság fölött (forum delicti commissio), ha az eljárás megindításában az utóbbit megelőzte. - L. még Büntetőjogi elméletek.
(lat.), valamely nagy ünnep előestéje.
(Prag. Praha), Csehország fővárosa az e helyen 290 m. széles Moldva mindkét partján, az É. sz. 50° 5' 19'' és a K. h. 14° 25' 17'' alatt, 186 méternyi magasban egy völgykatlanban és annak lejtőin, vasutak mellett. Területe 13,79, a külvárosokkal együtt 30,5 km2. Telei enyhék, nyarai melegek; évi középhőmérséklet 9,2°. A lakosok száma 1818-ban 80 754, 1846-ban 115 436, 1888-ban 170 521 és 1890-ben 182 530 volt, akik közt 161 288 kat., 3288 evang. és 17 635 izraelita; nemzetiségre nézve 146 066 cseh és 27 125 német. Az egyes részek közt a lakosság következőképen oszlott meg: Ó-város 42 332, Új-város 75 734, Kleinseite 20 447, Hradin 5805, József-város 11 535, Wyehrad 4546 és Holeowitz-Bubna 15 352. Ha a gazdasági tekintetben a városhoz csatolt szomszédos helységeket (Karolinenthal, Smichow, Königliche Weinberge, Zizkow) P.-hoz számítjuk, lakóinak száma 310 483. A városban és környékén virágzó jelentékenyebb iparágak: a sör-, bőr-, kesztyügyártás, vasöntés és fémáruk készítése, pamutfonás, malom- és kémiai ipar; a gyárak főképen Hodeowitz-Bubnában, Smichowban, Karolinenthalban és Liebenben vannak; a kereskedelemnek, melynek fő cikkei a cukor, liszt, kézmű-iparcikkek, vas, gépek, üveg és üvegáruk, kesztyük és sonka, székhelye az Ó-város, Józsefváros, Új-város és Wyehrad a Moldva jobb partján, a Kleinseite, Hradin és Holeowitz-Bubna a bal partján vannak. Ez utóbbiak régi falakat megtartották és részben dombon épültek. A Moldván 8 híd vezet át, amelyek közt 2 vasúti híd és 2 csak gyaloghíd. A legérdekesebb köztük az 1357-1507. épített és 1890. renovált Károly-híd (497 m. hosszu és 10 m. széles), 16 ívvel és két végén két gót hídtoronnyal elzárva, amelyek közül az ó-városi 1451-ből való tornyot IV. Károlynak és fiának IV. Vencelnek kőképei és címerei ékesítik; a híd szélein 30 szobor áll, amelyek szenteket (a többi közt Nepomuki szt. Jánost, öntetett 1683. Nürnbergben) ábrázolnak. A Károly-híd fölött áll a Ferenc-császár-lánchíd és P.-tól É-ra a Ferenc Józsefről elnevezett függő híd. A Moldvában van a városhoz tartozó Hetz-, Zsófia-, Lövész- és Zsidó-sziget. A nagyobb terek: a Kreutzherren-tér, IV. Károlynak Hähnell mintázata szerint öntött szobra; a Ferenc-rakodó a Ferenc-emlékkel, I. Ferenc császárnak Kranner által készített lovas szobrával; a Jungmann-tér a cseh tudósnak Jungmannak bronz szobrával; a Károly-tér a cseh költőnek Haleknek emlékével és a Kelinseitei-körút a Radetzky-emlékkel (1858-ból). Régi érdekes és új szép épületekben P. elég gazdag. A legérdekesebb régi épületek a Hradinon vannak. Ezek közt első helyet foglal el a szt. Vitusról elnevezett székesegyház, a gót építészet egyik remeke, amelyet 1344. IV. Károly kezdett el építeni Gmündi Parler Péter tervei szerint, de 1385-ig csak egy része (a 74 m. hosszu és 39 m. magas kórus) készült el, hajója és második tornya még most sincs készen; 12 kápolnája közül az egyikben őrzik Nepomuki szt. János ezüst koporsóját (30 mázsa ezüst), a cseh drágakövekkel és festményekkel ékesített Vencel-kápolnában (1358-66) a szt. Vencel sírját és az egyik toronyszobában a cseh koronázási jelvényeket. A középhajóban áll a nagy királyi síremlék márványból és alabástromból, amelyet 1589-ben 32 000 aranyért II. Rudolf császár rendeletére Colin készített és amely alatt IV. Károly, IV. Vencel, (V.) László, Podjerbrad György, I. Ferdinánd, II. Miksa és II. Rudolf nyugosznak. Ugyancsak a Hradinon áll még a Szt.-György-templom, Csehország legnagyobb román ízlésű temploma a XII. sz.-ból, szt. Ludmilla síremlékével; a Loreto-templom, a loretói Casa Santa utánzata, gazdag egyházi kincsekkel, amelyek közt az egyik szentségtartót 6580 drágakő ékesíti; a prmontrei templom szt. Norbertnek és Pappenheim generálisnak síremlékével; a prémontrei kolostor; Strahov, II. Vladislav alapítványa, a legnagyobb kolostorok egyike nagy könyvtárral (60 000 kötet, több inkunabulum és 1000 kézirat), képtárral és címergyüjteménnyel (10 000 címer). A profán épületek közül a Hradinon a legnagyobb a királyi palota (110 m. hosszu), amelynek építését IV. Károly korában kezdték meg, de csak Mária Terézia alatt fejezték be, 468 szobával, 108 kabinettel, 32 előszobával, 103 konyhával és 4 teremmel, amelyek közül a spanyol terem (1152 m2) a legnagyobb és a Vladislav-terem a XV. sz.-ból a legrégibb. E királyi palota egyik szobájának ablakából dobatta ki 1618 máj. 23. Thurn gróf Slawata és Martinitz császári helytartókat. Egyéb profán épületek: a Theresianum nőnevelő-intézet, a Lobkowitz-palota, a Belverede nevü nagyszerü villa, amelyet 1536. I. Ferdinánd neje számára építtetett, az érseki, a toscanai és a Shwarzenberg-palota. A Kleinseite jelentékenyebb épületei a maltaiak templomának gót részét kivéve a XVII. és XVIII. sz.-ból valók. A szt. Miklósról nevezett templomot nagysága, gazdagsága és a nemes ízlés, a Szt.-Tamás-templomot oltárképei teszik érdekessé; a Szt.-Lőrinc-templom a Lőrinc-hegyen (332 m.), a város legmagasabb pontján áll; a Waldstein-palotát gazdag loggiával és nagy kerttel az ugyanily nevü téren 1621-30. még Wallenstein építette. A Thun-, a Lobkowitz-palota (50 000 kötetből és számos ritka kéziratból álló könyvtárral), a Schönbornok, a Nostitz grófok, a Fürstenberg hercegek palotái, az országház, a helytartótanácsi épület, néhány kaszárnya és iskola a Kelinseite többi jelentékenyebb épülete. Az Ó-város éppen olyan szűk utcákból, magas épületekből áll, mint a Kleinseite. Benne a nagyobb épületek: a Kreuzherren-templom kupolával olasz renaissance ízlésben; a Colloredo-palota; a Rudolfinum nevü művészház hangversenyek, kiállítások stb. számára; a műipariskola; a Clementinum, amely most az érseki szemináirum, az egyetemi könyvtár, a természetrajzi gyüjtemények, a csillagvizsgáló és mindkét egyetem filozofiai és teologiai fakultásait tartalmazza; a szép renaissance ízlésben épült Clam-Gallas-féle palota, amelyet 1701-12. Fischer v. Erlach épített; a városháza egy művészi órával és több teremmel, amelyek egyikében van Brozik cseh festőnek a konstanzi zsinaton levő Husz Jánost ábrázoló óriási képe; a Kinsky-féle palota; a Podjebrad Györgytől 1460. építtetett Teyn-templom Tycho de Brahe sírjával, Cyrillus és Methodus márványszobraival, szép faoltárokkal és egyéb faragványokkal; a késő gót ízlésü, u. n. puskaportorony nagy kaszárnyával, amely egykoron királyi lakóhely volt; a Carolinum előadó termekkel a jogászok számára és a gót Szt.-Egyed-templom. Az Új-város a legnagyobb városrész; ebben van a cseh nemzeti szinház, amelyet leégése után Zitek tervei szerint 1883. újra építettek; a legélénkebb utcában, a Grabenen a német kaszinó és az országos bank; a Venvel-téren a cseh nemzeti muzeum könyvtárral, történelmi és természetrajzi gyüjteményekkel; az orvosi fakultás és különböző kórházak; a cseh politechnikum; végre a gót Mária-templom. A kulturális intézmények: a cseh és német egyetem; ezt mint főiskolát IV. Károly 1348. alapította és a párisinak mintájára szervezte. Ezen egyetemből az 1882-83-iki évben kivált a cseh egyetem 3 fakultás járult. A német (Károly-Ferdinánd-) egyetemnek (1894) 155 docense és 1287 hallgatója, a cseh (ugyanoly nevü) egyetemnek pedig 150 docense és 2410 hallgatója volt. Az egyetemen kivül a tudományos, illetőleg kulturális intézetek: a Ferenc József tudományos akadémia, a királyi cseh tudományos társulat, a német és cseh politechnikum, 47, illetőleg 70 docenssel és 244, illetőleg 417 hallgatóval, a festőakadémia, zenekonzervatorium, cseh és német kereskedelmi iskola, műipariskola, több közép- és népiskola, több műgyüjtemény és könyvtár, továbbá számos jótékonysági intézet. P.-nak nyilvános sétahelyei a Zsófia- és Lövész-sziget, a Lőrinc-hegyi sétahely, a nagy és kis városi park és a külvárosok parkjai.
P. négy községből alakult, amelyeknek legjeletékenyebbike a mostani Ó-város volt. II. Ottokár sokat tett a város szépítésére és a királyi palotát is átalakította. 1348. az Új-város járult az előbbiekhez. IV. Károly alapította az egyetemet, a Szt.-Vitus- és más templomokat és kolostorokat. A huszita háborukban 1419-ben a Kleinseitét csaknem egészen feldúlták. 1424. a város kénytelen volt magát Zizkának megadni. Legnagyobb hatalomra a város a nemzeti király, Podjebrád idejében tett szert; 1547. azonban szabadalmának nagy részét elvesztette. Kárpótolta ezért nagy részben a várost azon körülmény, hogy II. Rudolf és Mátyás egy ideig itt laktak és ezzel a várost a habsburgi monárkia középpontjává tették. A 30 éves háboru itt vette kezdetét. 1620 nov. 8. az egy órányira fekvő Fehér-hegy mellett V. Pfalzi Frigyes vereséget szenvedett és igy a város a császáriak birtokába jutott. 1631. elfoglalták a szászok, akiket azonban Wallenstein csakhamar ismét kiűzött. 1635 máj. 30. itt kötötte meg a császár a választó-fejedelemmel a békét. 1648. a svédek már a Kleinseitét elfoglalták és már az Ó-várost készültek megtámadni, midőn a vesztfáliai béke megköttetett. Az osztrák örökösödési háboruban 1741. nov. 26. az egyesült bajor-francia hadak elfoglalták, de 1743 jan. havában kénytelenek voltak azt visszaadni. 1744 szept. havában megadta magát Nagy Frigyes hadainak, de csakhamar visszakerült megint Mária Terézia birtokába. A hétéves háboruban Nagy Frigyes 1757. újra ostromolni kezdte, de a kolini győzelem a várost az ostrom alól fölmentette. 1813 jul. és aug. havában egyrészt Franciaország, másrészt Ausztria, Poroszország és Anglia egymással a béke iránt alkudoztak, de Napoleon hajthatatlansága miatt sikertelenül. 1848 jun. 11. P.-ban is kitört a forradalom, amelynek Windischgrätz vetett véget. Az 1866-iki hadjáratban jul. 8. a poroszok a várost megszállották és aug. 23-ig az itt kötött béke ratifikációjáig meg is tartották. A P.-i béke fontosabb pontjai: az osztrák császár kilép a német szövetségből, beleegyezik az új észak-német szövetség megalakításába, lemond a Schleswig-Holsteinre nézve szerzett jogairól, végre kötelezi magát 20 millió tallér hadi kárpótlás fizetésére.
a Varsó városának a Visztula jobb partján fekvő része. E várossal már a XVI. sz. óta szilárd híddal van összekötve; 1791-ig önálló kis város volt. A maciejowicei csata után P. volt a lengyelek utolsó erődje, ahova (23 000 ember és 5000 fegyveres polgár Zajonczek főparancsnoksága alatt) visszavonultak. Ezt a tábort 1794 nov. 4. rohammal vette be Szuvorov, amely alkalommal 20 000 lengyel esett el.
András, ref. lelkész, Sárospatakon tanult, onnan sógorának, az ott lelkészkedő Suri Orvos Mihálynak költségén külföldre ment s 1616 jul. 27. a heidelbergai egyetemre iratkozott be. Hazatérve, szerencsi lelkész lett, hol egyszersmind udvari papja volt a később fejedelemségre jutott Rákóczi Györgynek, kinek uralma alól 1631. az országnak már részébe akart elmenni. Azonban még 1635. is a tiszáninneni egyházkerületben lelkészkedett valahol. További adatok nincsenek róla. Munkái: De providentia Dei (Heidelberga 1616); Problema theologicum: an Calviniani, quis vocant, fundamentum fidei sartum, tectum retineant? (u. o. 1617); Thema seculare de causis, centum abhinc annis, immenso Dei beneficio, ex evangelicis Germaniae ecclesiis eliminati, semperque fugiendi Paptus (u. o. 1617); Fejedelemnek serkentő órája (Geovara Antal spanyol művének latin fordítása után, Bartfa 1628, csak az I. és III. könyvet fordította, a II-at a Draskovics János 1610. megjelent fordítása szerint közli).