1. János, egyházi iró, Jézus-társasági atyja, szül. Prileszben (Trencsén) 1709., megh. 1790. Középiskolai tanulmányai közben a Jézus-társaságába lépvén és a teologiát elvégezvén, 1737. pappá szentelték. Tanár volt Kassán és Nagyszombatban, majd a bécsi Pazmaneum magyar osztályának vezetője. Pozsonyban érte őt a társaság feloszlatása, minek következtében a kegyesrendiek közé lépett. Számos munkát irt latin nyelven, melyek az akkori teologiai irodalomban feltünést okoztak és kiadta számos egyházatyának és Nagy Leo pápának műveit.
2. P. Tádé, országos képviselő, szül. Emőkében (Nyitra) 1826., megh. Budapesten 1895 nov. 12. Középiskoláit Magyar-Óváron és Vácon végezte, 1844-ben a pesti egyetemen a filozofia doktora lett. A szabadságharcban mint nemzetőr vett részt, s különösen Hurbán ellen küzdött a felvidéken. 1850. négy évi utazásra ment a külföldre, s visszatérve több nagyobb uradalom igazgatását vállalta el és több hitelintézet alapításában vett részt. 1869. Nagyszombat választotta meg képviselőjévé s azóta egy ülésszakot kivéve (1887-92) a parlamentnek állandó tagja volt. Részt vett a delegációkban, a közös zárszámadásoknak előadója, a közös államadósságok felügyelő bizottságának elnöke, s a magyar képviselőház zárszámadási bizottságának elnöke volt. Irta: Államháztartásunk tiz évi eredményei.
(Prilaposz, Perlepe), város Macedoniában, Monasztir török vilajetben, a Babuna hegy lábánál, a P.-szu partján, mintegy 10 000 lak., termékeny környékkel, nagy augusztusi vásárokkal; közelében Priaposz bizánci erősség romjaival.
kisközség Krassó-Szörény vármegye bozovicsi j.-ban, (1891) 1674 oláh lakossal.
az ugyanily nevü járás székhelye Poltova orosz kormányzóságban, az Udai bal partján, vasút mellett, (1891) 17 091 lak., dohány- és gabonatermeléssel; marhavásárokkal.
Juan don, reusi gróf, marquis de los Castillejos, spanyol tábornok és politikus, született Reusben (Catalonia) 1814 dec. 6., megh. Madridban 1870 dec. 30. Korán lépett a hadseregbe s Krisztina királyné seregében a polgárháboruban őrnagyi rangig emelkedett. Azután Barcelonában a cortesbe választották. 1843. Reusben fölkelést támasztott Espartero ellen, kinek bukása után a moderados-kormány őt tábornokká, Reus grófjává, valamint Madrid kormányzójává tette. Nemsokára azonban meghasonlott a hatalmon levő párttal és a szolgálatból kilépett. 1844. összeesküvéssel és Narvaez tervezett megöletésével vádoltatván, halálra itélték; a királynő azonban megkegyelmezett neki s 1845. mint főkapitányt és helytartót Puerto Ricóba küldötte. 1850-ben újra beválasztatta magát a kongresszusba és az ellenzék élén Narvaez, Bravo-Murillo és San-Luis reakcionárius miniszterek ellen harcolt. 1854-ben mint spanyol katonai biztost a szövetségesek táborába küldték Krimbe. A marokkói háboruban (1859-60) mint a tartalékhadosztály vezére a de los Castillejos marquis címét s a grand méltóságát szerezte meg. Az 1861-62-iki mexikói expedició alkalmával III. Napoleon önző céljairól meggyőződvén, a saját kezére kezdett dolgozni; Spanyolországban pedig, ahol Izabella királynő mindinkább a reakcionárius pártok hatalmába került, az antidinasztikus ellenzék élére állott és a királynőnek letételét tervezte. 1866 jan. Aranjuezben néhány lovasezred élére állott és O'Donell ellen fölkelést támasztott, amelyet azonban a nép közönyösen fogadott s igy kénytelen volt portugál területre menekülni, ahol azután csapatát lefegyverezték. Ezután huzamosabb ideig London és Brüsszelben tartózkodott s pártja, a progresszisták segélyével fölkelést iparkodott támaszkodni. A lázadás 1868 szept. tört ki és a királyság bukását vonta maga után. Erre a győztes P. Serrano régenssége alatt először a hadügyminiszteri tárcát, 1869-ben pedig a miniszterelnökséget vállalta el. P. idegen herceget óhajtott a trónra emelni, abban a reményben, hogy az a hatalmat majd ő reá fogja bizni. Midőn végre (több sikertelen kisérlet után) Hohenzollerni Lipót hercegben jelöltre akadt, tervét Franciaország tiltakozó szava meghiusította. Erre P. Amadeus olasz herceg megválasztását vitte keresztül. Nemsokára, 1870 dec. 28., Madrid egyik utcáján Gonzales Bravos által felbérelt gyilkos golyójától halálosan megsebesülve, harmadnapra meghalt. V. ö. Lauser, Geschichte Spaniens (II. kötet).
(lat. és ol.), kereskedésben elsőrangu áru jelölése; a zenében l. Elsőd. A kat. egyházban a szerzetesek imádkozási idejének első órája, l. Horae canonicae.
(olasz), a legelső, legelőbbkelő énekesnő v. szinésznő valamely szinházban.
(franc., ejtsd: primázs), biztosításoknál előforduló jutalom. L. még Kaplaken.
(franc., ejtsd: primer) a. m. eredeti, ősrégi, Az orvostudományban oly betegség, mely a betegséget okozó okból közvetetlen folyik s nem egy más baj következménye.
l. Napló.