l. Perjel.
(lat.), l. A priori és A posteriori.
(lat.) a. m. elsőbbség; P.-ok, elsőbbségi kötvények (l. o.).
(lat.), ki időre elébbvaló, az jogát is előbb érvényesítheti, vagyis aki előbb megy a malomba, előbb önt fel a garatra.
(Pripjat, Prypety), a Dnyepr jobb oldali mellékfolyója Nyugat-Oroszországban. Volhinia ÉNy-i részében, Sack helység közelében több tóból és mocsárból kifolyó kis patak egyesüléséből keletkezik. Hossza 810 km., vizkörnyéke 121 220 km2. Lassu folyása részben oka, hogy környéke rendkivül mocsáros, erdős és gyér lakosságu, de a folyó a hajózásra nézve fontos, mert Pinszktől kezdve járhatnak rajta hajók; azonkivül az Oginiszkii-csatorna által a Niemennel és a Dnyepr-Bug-csatorna által a Visztulával áll kapcsolatban.
római grammatikus Cezareából (Mauritania), a Kr. u. VI. sz.-ban élt Konstantinápolyban és u. o. tanította a latin nyelvet. Tanításának egyik eredménye egy nyelvtani kézikönyv, Institutiones Grammaticae, mely nemcsak a középkori, de nagyrészt az újkori latin nyelvtanoknak is alapja (legjobb kiadása Hertztől a Grammatici Latini Keil-féle kiadásának II. és II. kötetében, Lipcse 1855-59). Irt azonkivül még kisebb nyelvtani műveket (megj. ugyanazon gyüjteménynek III. kötetében), költői alakban átdolgozta Dionysiosnak Periegesis címü művét (megjelent a Geographi Graeci Minores Müller-féle kiadásának II. kötetében) és egy dicsőítő költeményt Anastasios császárra (kiadta Endlicher, Bécs 1828).
az őslatin harminctagu városszövetség lakói, l. Latium.
Prisca, l. Aquila és Montanisták.
egyházi iró, a róla elnevezett gnosztikus (l. Gnozis) felekezetnek alapítója Hispaniában. Legnagyobb ellenségének, Ithacius püspöknek sikerült, hogy P.-ra a Caesar Augustában (Saragossa) tartott zsinaton előbb kimondatta az egyházi átkot (380), majd az is, hogy Galliában ellene izgatta Maximus zsarnokot, aki P.-t 385. kivégeztette, csakhogy jelentékeny kincseinek birtokába juthasson. Ám ez az eljárás szakadást eredményezett a püspökök között és annyira megizmosította a P. felekezetét, hogy Kr. u. 600-ig kibirta az üldöztetést. Irodalmi műveit csak 1888 óta ismerjük, mert ekkor jelentek meg Schepps kiadásában, a bécsi akadémia által rendezett Corpus scriptorum ecclesiasticorum Latinorum XVIII. kötetében. Fontosak, mert a bibliának szent Jeromos előtti fordításából (Italia) számos idézetet foglalnak magukban. V. ö. Mandernach, Geschichte des Priscillianismus (Trier 1851); Schepps, P. ein neu aufgefundener lateinischer Schriftsteller des IV. Jahrhunderts (Würzburg 1886); Egy újonnan felfedezett egyházi iró (Egyet. Philol. Közl., XI.).
Kr. u. az V. sz. elején Panion városában Trákiában született. 8 könyvben irta meg Bizánc, különösen pedig az Attilával való harcok történetét, melynek azonban csak töredékei maradtak ránk. 448. II. Theodosios keleti császár megbizásából Maximinosszal együtt követségben járt Attilánál. Ez útjáról szóló tudósítása rendkivül becses adalék Magyarország régi hely- és néprajzához. (Első fordítása Szabó Károlytól, Új Magyar Muzeum 1850, I. köt. és Kisebb történelmi munkái, I. 7-58. old. Ennek legújabb taglalata Salamontól, Századok, 1881, 1-39. old.) Ugyanők Markianos császár idejében 453. Egyiptomban is jártak mint követek. Meghalt 473 táján.