(franc., ejtsd: príz) a. m. kobozmány, l. Tengerjog.
község Varasd vármegye pregradai j.-ban, (1891) 1078 horvát lak.
l. Keszthelyi Georgikon.
(prisztav), az Árpádok idejében első sorban birósági végrehajtó volt, ki azonban ügyvédi feladatot is teljesített, II. András azonban 1228. a procuratort világosan megkülönbözteti a P.-tól, kit a beiktatással biz meg. A királyokon, nádorokon s egyéb birákon kivül a püspököknek, fő- és alispánoknak, sőt az espereseknek is voltak P.-aik. 1067-1275 közt számos P. nevét ösmerjük; a P. név elenyésztével összefügg, hogy 1285-től mind gyakoribb a procurator név s hogy a beiktatást ezentúl általában a király képe (homo regius) végzi. Egyébiránt egy 1274. évi oklevél Mátyást már P.-nak vagyis király képének irja. P. Szegedi szerint (Rubricae sive Synopses Titulorum etc. Juris Ungarici, I. 42) perest-oldót jelentene, ami csak szójáték; másfél századig azonban Szegedi tekintélye következtében nagy hitelre talált. V. ö. Miller, Pristaldus ex antiquitatibus juris hung. interpretatione critica restitutus (Pest 1805, 8-r. 111. old.); Nagy Aladár, A P.-ok (Századok 1876, 337-343. old.)
város és sztratégiai fontosságu hely Kosszovo török vilajetben a Rigómező É-i szélén, vasút mellett, termékeny vidéken, mintegy 11 000 lak., 11 mecsettel, szerb, görög, bolgár templommal, katonai kórházzal.
(lat.) a. m. fürészhal (l. o.).
(Prizren, Perserin), a koszovói vilajet főhelye, európai Törökországban, Felső-Albániában, a Sar-dagh É-i lejtőjén, termékeny síkság szélén, a Fehér-Drin egyik mellékpatakjánál, 40 000 lakossal. Fontos mint országutak központja; itt találkozik az az út, mely Skutariból Szerbiába vezet, a hegyi szorosokon át Makedoniába vezető úttal. P. kat. érseknek és görög metropolitának és több konzulátusnak székhelye. Van ott egy szerb teol. iskola, egy magasan fekvő erőd és egy nagy bazár. A város élénk ipart űz és lakosai, többnyire mohammedán albánok, azonkivül keresztény szerbek és románok, élénk kereskedést űznek fegyverekkel, acél-, fazekas-, üveg- és nyergesárukkal.
(orosz) a. m. felügyelő, rendőrhivatalnok, l. Pristaldus.
(lat. prytaneum), középület az ókori Athénben, az akropolisz északkeleti lejtőjén, melyben a külföldi államok követeit és érdemes polgárokat közköltségen megvendégeltek. Ugyanitt étkeztek egy időben azok a sors által kijelölt filéből való tanácstagok (szám szerint 50), akik az ügyek élén állottak és kiket pritánoknak, testületüket pritániának nevezték. A pritánok működése közönséges években 35-36 napig (szökőévekben 38-39 napig) tartott; minden napra egy elnököt (episztatisz) választottak, akinek kezébe tették le a vár és az állami levéltár kulcsait, nemkülönben az állam pecsétjét is. A P.-ban folyt ősi biróságokról l. Eféták; a P.-nak a naukrária ügyében való szerepéről pedig l. Naukrária.
Móric Károly Ernő, porosz tábornok, szül. Kreysewitzben 1795 febr. 9., megh. Berlinben 1885 okt. 21-én. 1813. műszaki tiszt lett s midőn ilyen harcolt 1815. Franciaországban; ezentul több vár (Koblenz, Ulm stb.) erődítési munkálatait vezette. 1851. Berlinbe hivták, 1851-1856. a képviselőháznak tagja lett; 1858. tábornoki rangot nyert; 1860. az összes erősségek másodinspektora lett, 1870-71. mint Ulmnak kormányzója szerepelt, 50 éves jubileuma után nyugalomba vonult. Munkái: Über allgemeine Landesbewaffung (Ulm 1848); Über die Verwendung der Infanterie bei Vertheidigung der Festungen (Berling 1858); Andeutungen über die künftigen Fortschritte und die Grenzen der Zivilisation (2. kiad., u. o.); Lehrbuch der Befestigungskunst (u. o. 1865).