(új-lat.), a) tiszteletdíj kereskedelmi ügyekben; b) meghatalmazás. Különösen cégvezetésre adott meghatalmazás; feljogosítása valakinek arra, hogy a főnök cégét per P. jegyezhesse. Innen prokurista a. m. cégvezető. L. még Collective procura.
(lat.) a. m. helyettesítés; jelesül fejedelmi személyek között házasságkötés meghatalmazott közbenjöttével. A per procurationem kötött házasságnál, amelynél a távol levő felet egy e célra kinevezett meghatalmazott képviseli, utólag is, mindkét házasfél közbenjöttével szokás megáldani.
(lat.), az ókori Rómában: 1. Ügyvéd, teljes hatalmu megbizott, aki valamely távollévő jogi személyt forma szerinti meghatalmazás (mandatum) alapján v. összes ügyeikben, v. csak egy bizonyos esetben képviselt. 2. A császárok alatt olyan tisztviselők, akik a quaestorok jogkörével ellátva azért mentek a császári provinciákba, hogy a császár jövedelmét beszedjék. 3. Római állások a pénzügy terén, milyenek voltak: a P. aerarii maioris (pénzügyminiszter), P. rei privatae (császári jogügyek igazgatója), kiknek alárendelve működtek az egyes fontosabb jövedelmi források igazgatói és felügyelői: a P. metallorum, aquarum.
P.-nak nevezik a kolostorokban azt a szerzetest, aki a kolostor gazdasági ügyeit viszi. - San Marco P.-a volt a címe a velencei köztársaság legfőbb állami hivatalnokának.
(lat.) a. m. meghatalmazási okirat.
(franc., ejtsd: prokürőr zsenerál, ol. procuratore generale), Francia- és Olaszországban a felebbviteli biróságoknál és a legfőbb biróságoknál (semmítőszéknél) a királyi ügyészségnek képviselője. Ausztriában csak a semmítőszéknél alkalmazott ügyész Generalprokurator, mig a felebbviteli biróságoknál a királyi ügyészség képviselőjét főállamügyésznek nevezik.
(állat), l. Mosómedve. - P. a csillagászatban (a kutyacsillag [Sirius] előtt haladó) Canis minoris neve, mivel a Sirius előtt kel fel. Sajátos mozgásának szabálytalanságaiból Bessel már 1844. hasonlóan, mint Sirius esetében, láthatatlan kisérőjére vont következtetést. Struwe és Suwers számításai szerint e sötét kisérő 0,698 ívmásodpercnyi közepes távolságban áll a fő csillagtól s körüle 39 972 év alatt végez egy teljes keringést. Mig a Sirius hasonlóképen megjósolt kisérőjét ezóta felfedezték, addig P. látásunk számára még mindig nem számít kettős csillagnak.
(-ics) Miklós, horvát bán. Róbert Károly 1322. nevezte ki bánná, azon szándékkal, hogy a horvát oligárkákat megtörje. A horvát főurak, kik eddig egymás ellen s főkép a hatalmas Subićok ellen harcoltak, észrevették a király szándékát, hogy őket egymásután sorban meg akarja törni és összefogtak a király és bánja P. ellen. A király 1325. diplomát adott ki, melyben megvonja az összes horvát főuraktól azon szabadalmakat, melyek őket a báni juriszdikció alul felmentették és kimondotta, hogy mindannyian a horvát bán alárendeltjei s ügyeikkel nem szabad többé a nádor és országbiró elé lépniük, hanem kötelesek a báni itélőszék elé járulni; egyben határozottan ki is fejezi, hogy célja ezzel a báni méltóságnak régi fényét és hatalmát visszaadni, hogy az a királyi fenségnek méltó képviselője legyen. Ekkor a szövetkezett főurak fegyvert fogtak és P. bánnak 1326. Horvátországból futnia kellett, ugy hogy a királyi hatalom csak névleges lett. P. csakhamar királyi seregekkel visszatért és a fiatal Kotromanić István boszniai bán segítségével helyreállította a rendet a Dráva és Száva közti területen, melynek szűk határai közé szorult most a királyi és báni hatalom. P. erős kézzel kormányzott, hogy a rendet visszaállítsa a többi horvát területen is. Ellenségei mindinkább szaporodtak, kikhez a zágrábi püspök és a hatalmas templárius-rend is csatlakozott. Hogy ezeket megtörje, elfoglalta birtokaikat. Utolsó harci ténye a Subicok megtörése volt 1347., ezek meghódoltak és váraikért cserébe Zrin várát kapták s letevén a Subic nevet, ezentúl Zrinyieknek neveztették magukat. P. bánnak érdeme, hogy Horvátország nem szakadt el Magyarországtól, ami Velence segítségével kétségkivül megtörtént volna, ha nem az erélyes és szivós P. a bán.
l. Dataria.
(lat.) a. m. előjel, csodajel; prodigiosus, csodás, ritka, természet feletti.
(lat.) a. m. (saját) háza érdekében, vagyis saját magáért; Cicero egyik beszédjének (P. sua) címéből, melyet önvédelemre mondott.