l. Kambium.
(gör.), a régi szónokok műfogása, midőn a vádpontokat ugy formulázták, hogy a vádlottnak használjanak vele.
régi diákos magyarsággal a. m. ügyvéd, a procurator szóból összefonva.
Antal, gróf, osztrák államférfiu, szül. Gazban 1795 dec. 10., megh. Bécsben 1876 okt. 26. Grazban, majd Freiburgban nevelkedett s részt vett az 1813-15-iki francia hadjáratokban; 1815. Károly főherceg irodájában volt alkalmazva, 1816 óta pedig az olmützi hadapród-iskolában mint a matematika tanára működött. 1818. kinevezték Schwarzenberg herceg s tábornagy szárnysegédjévé, kinek emlékiratait (Bécs 1822, újabb kiad. 1861.) aztán sajtó alá rendezte. Ezekben az években ismerkedett meg Schönbrunnban I. Napoleon fiával, a reichstadti herceggel, aki ritka bizalommal viselkedett iránta és még legtitkosabb vágyait és reményeit sem titkolta P. előtt. A katonai pályán fokozatosan emelkedve mint százados Triestbe került, ahonnan hosszabb keleti utazásra indult. 1830. I. Ferenc Bécsbe hivta vissza s a kelet lovagja (Ritter von Osten) címen nemesi rangra emelte. 1830. mint az osztrák hadsereg törzskari főnöke Bolognába ment, 1833. pedig a szultán és az egyiptomi alkirály között a béke közvetítése végett Kairóba utazott; 1834 óta 1849-ig mint követ Athénben működött; eközben tábornoki és bárói rangra emelkedett, 1848. pedig altábornaggyá nevezték ki. 1855 dec. 20. ideiglenes követté lett Konstantinápolyban s 1867. ugyanott nagykövetté nevezték ki. Beust bukása után ő is visszalépett. 1863. táborszernagyi rangot nyert s 1871 nov. 3. grófi rangra emelték. A m. tud. akadémiában, melynek kültagja volt, Ipolyi tartott felette emlékbeszédet. V. ö. Ipolyi Arnold, P. m. tud. akadémiai kültag emlékezete és Mátyás király könyvtára maradványainak felfedezése (Budapest 1878). Nevezetesebb művei; Über den Feldzug 1814 (Bécs 1823); Erinnerungen aus Âgypten und Kleinasien (u. o. 1829-31, 3 köt.); Das Land zwischen den Katarakten des Nil (u. o. 1832); Reise ins Heilige Land (u. o. 1831); Denkwürdigkeiten und Erinnerungen aus dem Orient (kiadta Münch, Stuttgart 1836-37, 3 köt.); Geschichte des Abfalls der Griechen vom türkischen Reich 1821 und der Gründung des hellenischen Königreichs (u. o. 1867, 6 köt.); Mehemed Ali, Vicekönig von Âgypten; aus meinem Tagebuch 1826-41 (u. o. 1977); Kleine Schriften (u. o. 1842-47, 7 köt.) c. sajtó alá rendezett munkáiban katonai dolgok, életleirásokkal foglalkozik s ezen felül e gyüjtemény költeményeket is tartalmaz és az 1831-33-iki török-egyiptomi háborunak történetét is közli. Költeményei közül különösen a Makkabäer c. éposza és a keleti jellegü Das Gebet megemlítendők. Kiváló éremgyüjteményét megvette a berlini muzeum (1875). Hagyatékából több rendkivül érdekes és fontos munka jelent meg: Mein Verhältnis zum Herzog von Reichstadt és Zwei Sendungen nach Neapel (Stuttgart 1878); Briefwechsel mit Herrn von Gentz und Fürst Metternich (Bécs 1881, 2 köt.); Briefe des Grafen P., k. u. k. österr. Botschafter aus d. J. 1849-55 (u. o. 1896). Mostoha atyjával, Schnellerrel való levelezését kiadta Münch E. (Stuttgart 1870).
Fia, P. Antal, gróf, szül. 1837 febr. 19., osztrák Landwehrőrnagy; 1861 óta házasságban él Gossmann Friderika volt bécsi szinésznővel. Művei: Nilfahrt bis zu den zweiten Katarakten. Führer durch Ägypten und Nubien (Lipcse 1874) s apja hagyatékán kivül kiadta még: Zur Geschichte der orientalischen Frage. Briefe aus dem Nachlass Friedrichs v. Gentz 1823-29 (Bécs 1877).
község Lika-Krbava vármegye brinjei járásában, (1891) 1473 horvát-szerb lakossal.
(gör.) görög egyházi ének a zsoltárokból vagy a szentirás más könyveiből. A szentirási szakaszok olvasása előtt éneklik és vonatkozással van az utána következő szentirási szakaszra.
l. Kiáltvány.
Eurysthenes (l. o.) testvére.
athéni filozofus, szül. Bizáncban Kr. u. 411., megh. 485 ápr. 17. Mellénkeve Diadochos (az utód) mert mesterét Sirianust követte a bölcsészet tanításában. Ő vállalkozott rá, hogy a görög filozófiai hagyományokat rendszerbe hozza s formailag tökéletesnek látszó rendszert alkotott; de rajongó lelke, mely iskolájának minden babonáját is hűségesen befogadta, oly távol állt az igazi tudományos szellemtől, hogy nem alap nélkül a görög filozofia skolasztikusának nevezték. Az első az ős való, melyet P. Plotinoshoz hasonlóan fog föl. Plotinostól abban tér el, hogy az ősvalóból nem a núszt származtatja, hanem egységeket (henadesz), amelyek a legfőbb istenek, ezekre következik a núsz, szintén hármas fejlődésben az intelligibilis, az intellektuális-intelligibilis és az intellektuális = lét, élet és gondolkodás. Ebből folyik a lélek; vannak isteni, démonikus és emberi lelkek. Az anyag se jó, se rossz. A többiekben kevéssé tér el a Plotinostól és Jamblichostól, csakhogy a babonahitnek szimbolisztikus és allegorikus magyarázatokkal tág kaput nyit. Ő adta meg az új-platonizmusnak végleges alakját. Euklides első könyvéhez magyarázatot irt. Azonkivül két könyve van, egy a mozgásról, egy másik a gömbről, azonban előbbit Aristoteles, utóbbit pedig Geminos műveiből vette. Épp igy Csillagászati pozicióinak tartalma Ptolemaios műveiből való. Műveit először 1534-ben adták ki Baselben, mint Platon műveinek függelékét. Újabban Creuzer, Cousin (1820-1825 és 1864); Stallbaum és Zahn (1891). V. ö. Kirchner, De Procli neopl. met. (Berlin 1846); Freudenthal a Hermes c. folyóirat 16. kötetében.
Philomela (l. o.) testvére.