(lat.) a. m. meghosszabbítás; jelesül szállítási vagy fizetési határidőnek meghosszabbítása. Váltó-P., a váltó fizetési határidejének meghosszabbítása a váltóbirtokos és a váltóadós egyetértésével. A váltó-P. rendesen új váltókiállításával történik. A váltóbirtokos, aki a váltót prolongálja, előzői ellen a visszkereseti jogot elveszti, minthogy a visszkereseti jog a törvényben meghatározott feltételektől függ. Ezért a P. a régi váltónak új váltó kicserélésével történik, melyet a régi váltó forgatói is forgatmányaikkal ellátni szoktak. A magyar váltótörvény a váltó-P.-ról kifezett intézkedést nem tartalmaz.
(franc., ejtsd: prolonzsman), megnyujtás, meghosszabbítás, a zongorán olynemü készülék, mely a hangtompítók leesését akadályozza.
(gör.), Athene mellékneve.
(Pje, Pre-mjo), az ugyanily nevü kerület székhelye Birma brint-indiai tartományban, az Iravadi és vasút mellett, (1891) 30 022 lak., élénk tranzitó-kereskedéssel. 1853 óta brit birtok.
(lat.) a. m. emlékül, megemlékezésül, emlékirat, beadvány valamely hatósághoz.
(franc., ejtsd: promnád) a. m. séta, sétatér.
l. Igérvény.
(gör., az előrelátó), az ókori hitregében a titánok egyike, Japetos és Klymene fia; Atlasnak, Menoitiosnak és Epimetheusnak testvére. Hesiodos és Aischylos alapján P. mindenképen mint az emberek gondviselője jelenik meg, szemben az istenekkel, kivált pedig Zeusszel. Hesiodos szerint a titánoknak legyőzetése után Zeus az olimpusi istenek nevében alkudozott a halandókkal az áldozatokra nézve, melyek az égieknek ezután az emberektől kijárnak. P. mint az emberek megbizottja Zeust meg akarta csalni, ami látszólag sikerült is (az áldozati állat húsa és csontjai közül Zeus a jól eltakart csontokat választotta), de akkor aztán büntetésül elveszi az emberektől a tüzet. P. visszalopja a tüzet, mire Zeus egyfelül Pandorát küldi büntetésül az emberekre, másfelül P.-t egy sziklához láncoltatja és ott egy keselyü mindaddig marcangolja egyre kiújuló máját, mig Herakles a keselyüt le nem lövi és a kínzott titánt ki nem szabadítja. Ugyanezen főbb vonásokban találjuk meg P. mondáját Aischylosnál, aki egy triologiát alakított belőle, melynek egyik része (A leláncolt P.) maig megvan. Itt P. már határozottan az emberek jóltevője Zeusszel szemben, aki az egész emberiséget ki akarta irtani. P. tanítja meg az embereket mindarra, amit ésszel el lehet érni, tehát mindarra, amivel az emberiség az istenek örök végzései ellen ideig-óráig védekezhetik. P. tanítja meg az embereket építkezésre, csillagászatra, irásra és számolásra, jóslásra és orvosi tudományokra; ám a felsőbb erkölcsi javakat nem képes megadni és ezért bűnhödik, amig ezt be nem látja és dacából nem enged. Későbbi antik költők P.-nak tulajdonítják az ember teremtését is, sőt a hellén özönviz-mondában ismeretes Deukalion egyenesen ugy szerepel, mint P.-nak Pandorától született fia, nemkülönben a hellének ősatyja, Hellen is. Modern költők is felvették motivumaik körébe P. alakját, jelesül Goethe és Herder, akik vázlatosan és Shelley, aki egy teljes tragédiában dolgozta fel. A képzőmévűszet az ókoron kezdve állandóan foglalkozik P. mondakörével. Nem talált első rendü feldolgozókra, de mindvégig népszerü maradt. Aránylag nagyon jókor fordul elő vázaképeken, metszett köveken, freskókon, de különösen a neoplatonizmus idejében síremlékeken. Kiemelendő e tekintetben egy római szarkofág, melynek domborművei P.-t ábrázolják, amint az embert formálja és az emberi lélek földi viszontagságait szemlélhetővé teszik. Modern szobrászok közül Müller Eduárd berlini P.-csoportja említendő (Az okeanidák P.-nak segítségére sietnek a keselyü ellen), de a legnagyobb képzőmévűszeti kompozició a Griepenkerlé (6 kisebb és 2 nagyobb falfestmény) az athéni akadémia tanácstermében.
v. konidiumtartó (növ.), l. Osmicelium.
l. Mille.