Proscriptio

(lat.) a. m. felrovás; a gazdag és tekintélyes polgárok száműzetése az ókorban, mely vagyonelkobzással járt. A P. neve onnan eredt, hogy az illetőket mindenféle jogaiktól és tisztségeiktől megfosztván, nevüket nyilvánosan kifüggesztették, hogy mindenki tudhassa, hogy őket bárkinek büntetlenül szabad megölnie s hogy ők is, utódaik is minden tisztségből ki vannak zárva.

Prosecco

(Prosek), falu Triest mellett, a Karszt szélén, vasút mellett, (1890) 1168 lakossal, bortermeléssel.

Prosector

(lat.) a. m. előmetsző, tagoló személy; igy nevezik az anatomiai intézetekben alkalmazott asszisztenseket v. külön működő oly személyeket, akik az előadásokhoz és demonstrációkhoz szükséges holttestrészeket készítik vagy felügyeletük alatt kikészíttetik, e mellett a gyakorlati oktatást (boncolásokat) vezetik, sőt egyes szakaszaiból az anatomiának előadásokat is tartanak, de a tanárnak vannak mindenben alárendelve. Több külföldi egyetemen s a bécsin is egyes ilyen P.-ok rendkivüli tanári címmel vannak felruházva, vannak egyesek, akik valóságos rendkivüli tanárok is, sőt a tandíjban egy bizonyos fokig részesednek is. Ugyancsak nagyobb kórházakban vagy patologiai anatomiai intézetekben is vannak ilyen alkalmazottak. Egyetemünkön is meg volt valaha e rendszer honosulva, de már régóta megszünt s most adjunktusokkal igyekszenek e hiányon segíteni.

Prosecutio

(lat.) a. m. nyomozás, törvényszéki üldözés; prosecutor, nyomozó, üldöző, továbbá panaszló.

Prosenchyma

(növ.) a. m. rostszövet (l. o.).

Proserpina

l. Persephone.

Prosimii

(állat), l. Félmajmok.

Prosit!

(lat.) a. m. váljék egészségére.

Proskau

mezőváros a porosz oppelni kerületben, (1890) 2370 lakossal. Van ott posta, távirda, régi kastély (XV. sz.-ból), katolikus tanítóképző intézet, királyi pomologiai intézet, tejgazdasági intézet, erdészeti iskola, földmívelési gépek, szivarok gyártása, sörfőzde és szeszégetés. V. ö. Stoll, Das könighl. pomologische Institut zu P. (Lipcse 1877).

Proskowetz

Manó, idősb (proskowi és marstorffi lovag), osztrák politikus és gazda, szül. Prágában 1818 dec. 11. Bölcsészeti tanulmányai befejezése után a kereskedői pályára lépett. 1842. hajlamát követve, gazdaságot ment tanulni a hires Horskyhoz (l. o.), kinek vezetése alatt két évig maradt. Taaffe grófnál gazdatiszti állást vállalt önálló hatáskörrel, mire jó alkalom kinálkozván, a kwassitzi uradalmat Morvaországban bérbe vette és ott 1850. cukorgyárat alapított, mely 1861. P. tulajdonába ment át. Itt azután teljes odaadással szentelte magát a gazdálkodásnak és nemcsak általános elismeréssel találkozó, valódi mintakezelést létesített az ottani vidéken addig ismeretlen irányban, hanem a Hanna-vidék kisgazdáit is előhaladásra és okszerü újításokra serkentette. 1860. a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét, továbbá érdemei elismeréséül pedig 1866-ban a III. osztályu vaskoronarendet kapta. Nagy érdeme van a járványos betegségekről alkotott törvény s a bécsi húsvásár létrejötte körül. 1861-től fogva P. csaknem folytonosan tagja az ausztriai birodalmi tanácsnak, a morvaországi tartománygyülésnek; nagy számu egyesületnek választmányi tagja, gazdasági kiállításokon sok kitüntetésben részesült és egyáltalában elismerve Morvaország legkitünőbb gazdái s a közélet legkedveltebb férfiai közé tartozik. Két fia, Manó és Miksa szintén mint kiváló szakférfiai ismeretesek a mezőgazdaság terén. Előbbi a kwassitzi cukorgyárat kezeli és mint cukorrépamag- és hannaárpa-termelő kiváló hirnévnek örvend.


Kezdőlap

˙