(lat.) a. m. elővigyázat, gondviselés (l. o.); providentiae memor, a gondviselésre emlékező; a szász korona jelmondata; providentialis, gondviselésszerü.
(lat.) a. m. tartomány. A rómaiaknál P.-nak Itálián kivül fekvő oly tartományt neveztek, mely Rómának alávetve, római magisztrátus kormányzása alatt állott. Mindegyik P. saját szervezettel birt, mely szervezetek v. alkotmányok egymástól sokban különböztek. A tartomány élén pretorok, később u. n. propertorok és prokonzulok állottak, vagyis oly pretorok és konzulok, akiknek Rómában viselt hivataluk ideje letelvén, a tartományokba mentek kormányzóknak. Egy későbbi törvény a propretorok kormányidejét egy évben, a prokonzulokét két évben állapította meg. A földbirtok részben az állam tulajdonában (ager publicus), részint magántulajdon volt (ger privatus). Amazt az állam bérbe adta. Ez utóbbi földadót (vectigal) fizetett, mely különbözőkép volt szabályozva. Az adókra nézve a bérbeadás rendszere uralkodott. Az adóbérlők voltak az u. n. publicani. A kormányzó háztartását részint természetben, részint pénzben a P.-k tartoztak ellátni. a principatus, mely a római alkotmányt gyökeresen átalakította, a P.-k alkotmányában alig idézett elő változást. Alig jelentett érdemleges változást, hogy Octavianus a P.-kat két részre osztá, a tartományoknak egyik felét a népnek hagyta, a másik felét magának tartotta fenn. Amazok a provinciae populi, emezek P. Caesaris. Ez utóbbiakban a kormányzói méltóság közvetlenül a fejedelmet illette, ki az «legati», nem helyettesei által gyakorolta. Sajátságos alkotmánya volt Egyiptomban. V. ö. Marquardt, Römische Staatsverwaltung (I. köt. 90-425. old.); u. a., Statistik der römischen Provinzen (Lipcse 1854); Pannoniára és Dáciára nézve Kuzsinszky, A magyar nemzet története (I. köt., III. fej., XXXII-XLIV. old.). - P. az Árpádok idejében nagyobb határu nemesi vagy polgári vármegyét jelentett, s élesen különbözött a várispánságtól (a comitatustól). - P. Angliában érseki tartomány, az a terület, melyre az érseknek joghatósága kiterjed. Anglia két P.-ra van osztva, a canterbury-i és a yorki P.-ra.
(lat.) a. m. tartományfőnök. Neve több kolostort magában foglaló tartomány elüljárójának. Az egyes kolostorok főnökei (guardianjai) választják határozott időre (3-6 évre). A P. kormányozza a rendet, amiben egyes rendtársak segítik, akik asszisztenseknek, konzultoroknak vagy definitoroknak neveztetnek. A Jézus-társaságiaknál a P.-t a rendfőnök nevezi ki.
(lat.) a. m. vidékiesség; az olyan szó vagy nyelvjárás, mely csak egyes vidékeken honos.
(ejtsd: proven), az ugyanily nevü járásnak és azelőtt Alsó-Brienek székhelye Seine-et-Marne francia départementban, a Voulzie és vasút mellett, (1891) 8340 lak., hideg, vastartalmu ásványvizforrással, porcellán-, lámpaüveg- és zongorakészítéssel, rózsatermeléssel, kis muzeummal és könyvtárral. A félig síkon, félig dombon épült város kiválóbb épületei: a Szt.-kereszt-templom (XIII-XVI. sz.-ból), a St. Ayour gót templom (XII-XVI. sz.-ból), a régi bencésklastrom, amelyben most a prefektura van, a kórház, a St.-Quiriace-templom, a champagnei grófok egykori palotája, amelyben most a kollégium van elhelyezve. P. a champagnei grófok uralma alatt virágzó város volt; midőn a grófság a francia koronával egyesíttetett, hanyatlásnak indult.
(lat.), a katolikus egyházban: a betegeknek szentségekkel való ellátása. - P. (collatio), l. Egyházjavadalom (V. köt. 767. old.). - P. kereskedelmi értelemben, l. Alkuszdíj és Jutalék.
(lat.) a. m. fölügyelő, fölvigyázó, aki valamire gondot visel, azután ügyelő.
(lat.) a. m. ideiglenes, átmeneti állapot; igy nevezték nálunk az 1861-67-ig fennálló kormányzatot (l. Magyarország története XII. köt. 165. old.), melyet az abszolutizmus előzött meg és az alkotmány helyreállítása követett.
(lat.) a. m. kihivás.
(ang., ejtsd: provvöszt), Angliában magas rangu papok címe, bizonyos kollégiumok igazgatósági elüljárójának címe is. Skóciában városi főhivatalnok; egyetem v. kollégium kormányzója. - P.-Marshal, angol tengerészeti tiszt, aki a tengeren elfogott foglyok felügyeletét viszi.