1. János, német iró, szül. Drezdában 1853 jul. 4. Tanulmányait Jenában és Lipcsében végezte; 1883-88-ig a Frankfurter Zeitungnak tárcaszerkesztője, 1891. az Unio stuttgarti kiadóegyesületnek irodalmi szaktanácsosa volt; 1894. a Gartenlaube szerkesztője. Nevezetesebb munkái: Am Meer (1878); Emancipierte Novellen (1880); Dolce far niente (1882); Katastrophen (1883); Der Heilige Amor (1889); az Alpenschutzhütte (1888) és Modelle (1891) címü novellaciklusok; Bilderstürmer (1895) c. regénye, továbbá vígjátékokat és költeményeket is irt. Végre J. b. Scheffels Leben und Dichten (1887) és Das junge Deutschland (1892).
2. P. Róbert, német drámairó és esztetikus, az előbbinek apja, szül. Drezdában 1821 jan. 18. Eleinte a kereskedői pályára készült, de csakhamar az irodalomra csapott által és hosszabb utazások, valamint sokoldalu tudományos előkészület után működését a drámairás, szinpadi esztetika és az idevágó bölcselet fejlesztésére irányozta. Drámai művei közül említendők: Das Recht der Liebe (vígjáték, 2. kiad. Erlangen 1851); Sophonisbe, Michael Kohlhaas és Katharina Howard (mind a három szomorujáték,1862-72). Dramaturgiai művei jelentékenyek és bizonyos irányt képviselnek. Ilyenek: Anti-Hartmann (Drezda 1874); Erläuterungen zu Shaksperes Dramen (8 köt., Lipcse 1874-77); Das Meiningische Theater u. die Bühnenreform (2. kiad. Erfurt 1882); Katechismus d. Dramaturgie (Lipcse 1877); Geschichte des Hoftheaters zu Dresden (Drezda 1877). A bölcselet és irodalomtörténet körébe vágó dolgozatai: Vom Ursprung der menschlichen Erkentniss (Lipcse 1879); Geschichte des neueren Dramas (3. köt., u. o. 1880-83); Altenglisches Theater (2. köt., u. o. 1880); Heinrich Heine (Stuttgart 1886).
v. pr. pr. a per procura (l. o.) rövidítése.
a latin praeter propter (körülbelül, megközelítőleg) rövidítése.
(v. Przevalszkíj és Przevalszki is) Miklós, orosz vezérőrnagy és utazó, született Szmolenszk kormányzóságában 1839 ápr. 12. (márc. 31.), megh. Karakolban 1888 nov. 1. (okt. 20.). A szmolenszki gimnáziumban és a szt.-pétervári katonai akadémiában tanult, aztán a varsói nemesi kollégiumban a földrajz és a történelem tanára volt. 1866. beosztották a vezérkarba s Kelet-Ázsiában kapván állomást, átkutatta az Usszuri-földet. Ezután tette négy nevezetes utazását Közép-Ázsiában, melyeknek eredményei új korszakot nyitottak ezeknek az addig ismeretlen földeknek ismeretében, ugy földrajzi, mint néprajzi tekintetben, meg a flórát és a faunát illetőleg is. Ötödik utazásában, melyet Tibetbe tett, megbetegedett a Csu folyó mellett; Karakol városát, hol meghalt, 1889. tiszteletéről Prsevalszknak nevezték el; nevét viseli egy hegység is É-i Tibetben. Útleirásai legtöbbnyire a szt.-pétervári földrajzi társaság közleményeiben jelentek meg; azonkivül önállóan is kiadta egyes utazásai összegyüjtött eredményeit orosz nyelven. Egyik magyarul is megjelent Csopey L. fordításában. V. ö. Dubrovin, Nikolaj Mihajlovics P. (oroszul, Szt.-Pétervár 1890).
v. Pursh, latin növénynév után Pursh Frigyes Traugott nevének rövidítése. Szül. Grossenhainban 1794., megh. Montrealban 1820. Többek közt Flora Americae septentrionalis (London 1814) címü munkát irt.
(franc., ejtsd: prűd) a. m. túlzásig erkölcsös, szégyenlős; pruderie, túlzásig vitt szeméremérzet.
(lat.) a. m. okos. Nemo P. punit, quia peccatum est, sed ne peccetur, az okos nem azért alkalmaz büntetést, mert bűntettet elkövettek, hanem azért, nehogy bűntetteket kövessenek el. A viszonylagos büntetőjogi elméleteknek alaptétele.
Aurél Kelemen, a legjelentékenyebb ókori keresztény költő, szül. Calagurrisban (Spanyoloszág) 348. Az V. sz. kezdetén még élt. Előbb ügyvéd volt, végre a helytartói méltóságig vitte. Később vallási szemlélődésnek élt és költeményeket irt, részben a házi ájtatosság részére (liber cathemerinon), részben a vértanuk dicsőítésére (liber peri stephanon) és hasonló vallási tárgyakról. Költeményeit kiadták Obbarius (Tübinga 1845) és legjobban Dressel (Lipcse 1860).
(franc., ejtsd: prüdom) a. m. derék becsületes ember, továbbá szakértő. Conseil de P.-s, l. Békéltető bizottságok.
(ejtsd: prüdón) Péter Pál, francia festő, szül. Clunyben 1758 ápr. 4., megh. Párisban 1823 febr. 16. A clunyi apátságban kapott kedvet a festészethez és már ekkor kezdett festegetni. Első oktatást Dijonban Desvoges festőtől nyert, azután egy ideig Párisban tartózkodott, majd elnyervén a római díjat, Olaszországban főleg Leonardo da Vinci és Correggio műveit tanulmányozta. 1789. visszatért Párisba és a forradalmi éveket nagy nyomorban töltötte; apróságok, címkék stb. rajzolásával tengette életét. 1799-ben A sötétség menekül az igazság és bölcseség elől címü képével már némileg ismertté vált, 1808-tól kezdve pedig, mikor az Igazságtól és az isteni boszutól üldözött bűnös képét (Páris, Louvre) és a Psychét elragadó Zephyrt állította ki, a legkedveltebb festők közé küzdötte fel magát és Mária Lujza császárné rajztanítója lett. Ebbe az időbe esnek legboldogabb évei, mikor felesége halála után szerelmi viszonyt folytatott tanítványával, Mayer Constance festőnővel. Ekkor keletkeztek egyéb hires képei: Venus és Adonis; Amor és Psyche; Faágon hintázó Zephyr (Páris, Louvre) stb. 1816. a francia Institut tagja lett. Kedvese halála után elborult kedélye; ekkor festette vallásos tárgyu képeit: Krisztus a kereszten; Mária mennybemenetele. Bájos női képmásokat is festett. Különösen említendő közülök Josephine császárnő és Copia rézmetsző nejének képe. P. művészete éppen ellentéte kortársa, David irányának. Festői, kolorista fölfogásával a romanticizmus előkészítője.