József (karvai), bányász, született Nagybányán 1818 máj. 16., megh. 1889 jul. 25. Pesten és Pozsonyban végezte jogi tanulmányait. 1837-38. jogügyi igazgatósági gyakornok, 1838. ügyvéd, 183839. Selmecbányára ment s a bányászati s erdészeti tanulmányok befejezte után 1842. bányagyakornok Szélaknán, 1846. Körmöcön bányatisztsegéd, 1847. Pécsen kormánybiztos, 1848. Selmecbányán bányatiszt, 1848. pénzügyminiszteri fogalmazó, 1849. Duschek mellé osztatott be. Világos után elfogatott, de nég y havi fogság után szabadon bocsáttatott, majd a vizsgálat ellene beszüntették, de állását elveszté. 1861. Selmec-Bélabánya képviselője, ugyszintén 1865-68. is. 1868. máramarosszigeti bánya-, erdő- és jószágigazgató lett, 1870. miniszteri tanácsossá neveztetett ki. 1887. nyugdíjba ment, s ekkor a magyar nemességet nyerte.
község Belovár-Kőrös vármegye gjurgjevaci járásában, (1891) 1017 horvát lakossal.
(növ.), l. Mandolafélék.
Moris. (növ.), Brunella Riv., előbb Linné is ebben az alakban helyezte a génuszok sorába, később Prunellát irt. Braunelle, prunelle szavakból Tragus latinosította. Barna a kelyhe, valamint a hegyelevele is, de pruna-ból (a. m. izzó szén v. parázs) is származtatható, mert régebben láz, torokgyík ellen használtatik. L. Gyékfű.
(franc., ejtsd: prünel), az everlastinghoz (l. o.) hasonló szövet.
(Bruntrut), az ugyanily nevü járás székhelye Bern svájci katonban, az Allaine balpartján, vasút mellett, (1888) 6509 francia lak., óraiparral, cipőgyárral, sör- és téglagyártással; többféle tanintézeten kivül órásiskolával; kórházzal; régi kastéllyal, amely most árva- és menedékházul szolgál.
L. (növ.), l. Cseresznyefa, Meggyfa, Szilvafa, Cseppmeggy, Madármeggy, Mirabella, Kökény, Borostyánmeggy, Mahalebmeggyfa.
(lat., P. de Hebra), erős viszketéssel járó sajátságos bőrbetegség, amely rendesen a legzsengébb gyermekkorban kezdődik, legtöbb esetben a serdülő korig, sokszor azonban tovább is tart, sőt néha egész életen keresztül kínozza a beteget. A bántalom rendesen már az első életévben kezdődik csalánkiütés (l. o.) tüneteivel. A bőrnek egyes részein, kezdetben majdnem kizárólag a végtagok feszítő oldalain, apró, gombostűfejnyi egészen kendermagnyi, gömbölyü, szintelen vagy gyengén vörös szinü, kemény tapintatu, a bőrbe mintegy beékelt csomók, göbcsék lépnek fel, amelyek kiállhatatlan viszketést okoznak; sokszor inkább csak kitapintani mint látni lehet őket; a vakarásra aztán jobban előtünnek, felduzzadnak és akkor a felvakart csomók, göbcsék tetején egy kis csepp viztiszta v. gyöngén vörös szinü savó jelenik meg, amely beszárad. Ezen göbcsék azután pár nap több heti fennállás után visszafejlődnek, mig azután helyettük új csomók jönnek elő és egy újabb erupció áll be. A szerint amint ezen erupciók rövidebb vagy hosszabb időközökben ismétlődnek és többé vagy kevésbbé nagy fokuak, már kezdetben következtetést lehet vonni arra, hogy a P. milyen lefolyásu lesz; enyhébb, könnyebb lefolyásu-e, az u. n. P. mitis, v. pedig súlyosabb, az u. n. P. ferox s. agria. A vétagok feszítő oldalain kivül kedvelt fellépési helye még a göbcséknek a keresztcsont, azután a hát és a has bőre. Az ízületek hajlító oldala és az arc rendesen egészen mentek maradnak a bántalomtól. Kivételesen előfordulhat, hogy a P. maradandólag csak egyes testrészekre szorítkozik, az u. n. P. partialis.
A P. lényegét azon említett csomók, göbcsék, amelyek egy más betegségnél sem fordulnak elő, alkotják; valamennyi többi tünet csak komplikáció, a viszketés és vakarás következménye. A bőr a megbetegedett helyeken a hosszas és erős vakarás következtében megvastagszik, beszürődik, sötétbarnás szint ölt, száraz tapintatu, tele van vakarási nyomokkal, a lanugo-szőrök letöredeznek. A viszketés rendesen este az ágyba fekvésnél lép fel ellenállhatatlan erővel, napközben inkább szünetel és rendesen erősebb télen mint nyáron. A P. feroxban szenvedő gyermekek, ha kellő ápolásban nem részesülnek, a legszánandóbb látványt nyujtják. A vakarási helyeken mindenütt lobgerjesztő csirok vándorolhatnak be, amelyek a közel eső nyirkmirigyeket felduzzasztják, ugy, hogy néha dió-, sőt almanagyságu mirigyeket is lehet látni, különösen a lágyék-tájon; ekzemák, esetleg orbánc csatlakozhatnak a bántalomhoz. Az álmatlanságtól és folytonos szenvedéstől elgyötört gyermekek lesoványodnak, nyomorultul néznek ki és ápolás híján rendesen korán el is pusztulnak. A betegség ennélfogva a komolyabb megbetegedésekhez tartozik, különösen ha a súlyos alakban lép fel; de még ez is - legalább a legtöbb esetben - gyógyítható, fő dolog csak, hogy korán ismerjük fel a bajt és korán kezdjük és kellő kitartással folytassuk a kezelést. A bántalom okáról eddig biztosat nem tudunk; tény, hogy egy családban gyakran több gyermeket látunk P.-ban megbetegedni, valamint hogy a szegényebb néposztályban gyakoribb, mint gazdagoknál, különösen pedig, hogy gyenge, vérszegény, tüdővészes vagy görvélyes anyák gyermekei gyakrabban szenvednek P.-ban. A bántalom különben fiugyermekeknél gyakoribb, mint leányoknál.
A legnagyobb szerepet a kezelésnél a fürdők játszák. A langyos 25-27 °R. fürdők a bőr idegvégeire megnyugtató hatással vannak és rendesen már önmagukban csökkentik a viszketést. Azért a gyeremek mindennap kétszer, de legalább is este a lefekvés előtt langyos fürdőt kapnak, amelyben lehetőleg sokáig, 1-2 órági maradnak. A fürdőhöz súlyosabb esetekben Vlemingx-oldatot tehetünk. A fürdő után aztán a bőrt egy indifferens kenőccsel, ung. glicerini, csukamájolaj, vazelin vagy még jobban rezorbinnal jól bedörzsöljük, amelyhez különböző gyógyszereket keverhetünk. Igen súlyos esetekben a fürdő- és kenőcskezelést össze lehet kötni izzasztó szerekkel; különösen pilokarpin bőr alá fecskendezése az, aminek jó hatása van. A belső szerek közül különösen a csukamájolaj és jód az, amelytől jó hatást lehet várni, miután a bántalom sokszor gyenge, görvélyes gyermekeknél lép fel. Hogy e mellett az általános higienére is súly fektetendő és törekedni kell a gyermek táplálkozását emelni, az természetes.
(lat.), oly bőrbetegség, amelynek az egyedüli tünete nagy foku viszketésből áll, a nélkül, hogy a bőrön egyáltalában más elváltozásokat látnánk, mint amelyek a vakarás által hozatnak létre. Éppen ezáltal különbözik a P. a prurigótól (l. o.), amelynél az elsődleges prurigogöbcsék mindig megvannak. A P.-t ennélfogva ugy kell felfogni, mint a bőr érző idegeinek a neurózisát, amely tulajdonképpen nem is alkot önálló bántalmat, hanem többféle okok által lehet feltételezve és nagyon sokféle betegséghez társulhat.
ókori város; most Brussa (l. o.).