ókori város, l. Kiosz (2).
ókori király Bitiniában Kr. e. 236., megh. 186. Aránylag nagyon fiatal korban lépett a trónra; szövetségre lépett makedoniai Fülöppel, s egymás után hódította meg Herakleiát és a vele határos területeket. Országába fogadta a budjosó Hannibalt. Utóda volt fia, II. P., teljesen erély nélkül való, gyáva ember, aki a rómaiak fenyegetései következtében kiszolgáltatta nekik Hannibalt. Kr. e. 148. saját fia, Nikomedes felbérelt orgyilkosok által kivégeztette.
a mai Poroszország új-latin neve.
kisközség Trencsén vármegye puchói j.-ban, (1891) 1202 tót és német lakossal, Ferencrendi kolostorral, posta-, táviró- és telefonhivatallal.
(Pyretus), a Duna baloldali 811 km. hosszu mellékfolyója. Galiciában Mykuliszin közelében a Homili-hegyen ered, eleinte É-nak, azután KDK-nek, majd DK-nek folyik Bukovinán keresztül, azután Moldva és Besszarábia közt, végre D-nek fordul és Reni közelében, Galactól 15 km.-nyire két ágban a Dunába torkollik. Mellékfolyói jobbról a Czeremosz és Sishja, balról a Lopetnik, Csugur és Sarata. Novoszelicától 610 km.-nyi hosszuságban Oroszország és Románia közt határul szolgál. Skuljanytól kezdve hajózható. Vizkörnyéke 26 756 km2. A P. által alkotott földnyelven Hus városka mellett kerítették be a törökök Nagy Péter hadait és kényszerítették a cárt, hogy 1711 jul. 23. a P. melletti békét aláirja, amelyben Azovról lemondott. 1812-56. és 1878 óta Oroszország határául szolgál. V. ö. Kwiatkowski, Der Pruth, hydr. Studie (A bécsi földrajzi társaság közleményei 1874).
1866 dec. 3. (15.) Ausztria, Oroszország és az egyesült (Oláh-moldva) fejedelemségek a P. folyón való hajózás iránt szerződést kötöttek, mely megszabja, hogy a hajózás a folyónak egész mentében teljesen szabad lesz, de a hajósoknak a megállapítandó hajózási szabályzathoz szorosan kell ragaszkodniok, illetékek kizárólag csak a hajózhatóság fentartására s a javítási munkálatok eszközlésére szükséges költségek fedezése végett fognak szedetni a P.-nak a Dunába szakadása helyén. E munkálatok végrehajtására s fentartására, az illetéki tarifa megállapítására s alkalmazására és a folyamrendészeti szabályzatok kidolgozása s megtartásukra való felügyelés céljából egy állandó vegyes bizottság szerveztetik, mely a három szerződő félnek egy-egy delegáltjából áll. 1895 márc. 2. (febr. 18.) fenti szerződés kiegészítéséül és némi módosításával Ausztria, Románia és Oroszország Bukaerestben újabb szerződést kötött. Ennek értelmében az illetékek vagy a P.-nak a Dunába való torkollásánál, vagy Orosz-Ungheimban szedetnek be. A folyópartokon csakis a hajózásnak szolgáló oly építmények s egyéb létesítmények emelhetők, melyeknek tervei előbb a vegyes bizottsággal közöltetnek, s melyek a folyamjavítási munkálatoknak semmiképen hátrányára nincsenek. Egyebekben pedig e szerződés számos egészségügyi határozmányt állapít meg, melyek a hajókkal szemben járványok alkalmából vétetnek foganatba. V. ö. Oest. Reichsgesetzblatt (1895, 170.).
1. János (Hans), német történetbuvár, szül. Jenában 1843 máj. 20. Szülővárosában és Berlinben tanult, 1863-77. Danzigban és Berlinben tanárkodott, 1877 óta a történelem tanára a königsbergi egyetemen, 1874. a német birodalmi kormány kiküldetésében nagyobb utazást tett keleten, melynek egyik gyümölcse a következő mű: Aus Phoenizien (Danzig 1876), más művei: Die Besitzungen des deutschen Ordens im heiligen Land (Lipcse 1877); Geheimlehre u. Geheimstatuten des Tempelherrenordens (Berlin 1879); Kulturgeschichte der Kreuzzüge (u. o. 1883); Staatengeschichte des Abendlandes im Mittelalter (2 köt., u. o. 1885-87); Entwicklung u. Untergang des Tempelherrenordens (u. o. 1889); Die Albertus-Universität in Königsberg. Ihre Geschichte (u. o. 1894).
2. P. Róbert, német költő és irodalomtörténetiró, az előbbinek apja, szül. Stettinben 1816 máj. 30., megh. u. o. 1872 jun. 21. Berlinben, Boroszlóban és Halléban tanult történelmet és filológiát, 1841. Jenában települt meg, azon reményben, hogy ott egyetemi tanszéket kaphat, azonban szabadelvü politikai hitvallása miatt, melynek műveiben is kifejezést adott, városról-városra üldözték. Jenából távoznia kellett, Halléban még magánelőadások tartásához sem kapott engedélyt, sőt 1843. Politische Wochenstube c. vígjátékáért felségsértési pert indítottak ellene, melyet csak Humboldt közbevetésére vontak vissza. Ekkor aztán nagy nehezen engedélyt kapott, hogy Berlinben irodalomtörténeti előadásokat tarthasson, de megunta a folytonos rendőri ellenőrzést és hajszát, azért 1847. átvette a hamburgi városi szinház vezetését, majd Drezdában tartott kortörténeti előadásokat. 1848-at mint az alkotmányos demokrata-párt egyik oszlopos tagja küzdötte végig. 1849 tavaszán Halléba hivták meg az irodalomtörténet rendkivüli tanszékére, melyen tiz évig működött, s amelyről önkéntesen vonult vissza. Művei: Der Rhein (Lipcse 1840); Ein Märchen (u. o. 1841); Karl von Bourbon, Moritz von Sachsen, Erich der Bauernkönig (szinművek, összegyüjtve a szerző drámai műveiben, 4 köt., u. o. 1847-49) és két alkalmi költeménye: Mai 1866. és Juli 1866. Lirai művei: Gedichte (4. kiadás, u. o. 1857); Aus der Heimat (u. o. 1858); Aus goldenen Tagen (Hamburg 1861); Herbstrosen (6. kiad., München 1879); Buch der Liebe (5. kiad., Lipcse 1883). Irodalomtörténeti művei: 1843-48. a Literarhistorisches Taschenbuchot, 1851-66. a Deutsches Museumot szerkesztette. Amabban megjelent tanulmányait következő c. alatt szedte össze: Kleine Schriften zur Politik und Literatur (2 köt., Merseburg 1847). További művek: Der Göttinger Dichterbund (Lipcse 1841); Geschichte des deutschen Journalismus (1 köt., Hannovera 1845); Dramaturgische Blätter (Hamburg 1846); Vorlesungen über die Geschichte des deutschen Theaters (Berlin 1847); Vorlesungen über die deutsche Literatur der Gegenwart (Lipcse 1847); Neue Schriften (2 köt., Halle 1854); Goethe (Lipcse 1856); Die deutsche Literatur der Gegenwart (2 köt., 2. kiadás, u. o. 1859); Ludwig Holberg (Stuttgart 1857) és Menschen und Bücher (Lipcse 1862).
kisközség Trencsén vármegye illavai járásában, (1891) 1289 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Itt született Baross Gábor kereskedelmi miniszter. Közelében kis cseppkőbarlang van.
1. János, filologus, tanár, szül. Sopronban 1862 márc. 25. Tanulmányait az ottani evangelikus liceumban és a bécsi s budapesti egyetemen végezte, mely utóbbin a doktori címet is megszerezte. Jelenleg mint a klasszikai filologia tanára működik a budapesti VII. ker. főgimnáziumban. Munkái: De Propertii carminibus in libros distribuendis (értekezés, Budapest 1886). Számos pedagogiai cikket irt a tanügyi lapokba, szintugy könyvbirálatokat. 1887-88. a Nemzetnek, 1894-95. pedig a Nemzeti Ujságnak volt dolgozótársa, illetőleg szini referense.
2. P. Pál, iró, született 1862 jan. 19-én Ungváron. Középiskolai tanulmányait az ungvári főgimnáziumban elvégezve, 1881. a budapesti egyetemen bölcsészeti előadásokat hallgatott, 1882. a kegyestanítórendbe lépett. Mint tanár működött előbb Tatán, majd Budapesten. 1890. a rendből kilépett s Karcagon, később a kisújszállási főgimnáziumban nyert tanári állást, ahol egyszersmind igazgatónak is megválasztották. Miután előbb tanári oklevelet nyert, 1895. bölcsészetdoktori vizsgát tett. Értekezései: Vergilius hasonlatai; A francia földmívelő osztály a forradalom előtt; A francia egyház a forradalom alatt; A kisújszállási ev. ref. főgimnázium története. Világtörténelmi vonatkozásu cikkeket ir e lexikonba.
az ugyanily nevü járás székhelye Trier porosz kerületben a Schnee-Eifel D-i végében, vasút mellett, (1890) 2546 lak., bőrgyártással.
latin természetrajzi nevek után Miksa, Wied (l. o.) hercege nevének rövidítése.