Tourn. (növ.), l. Kenyérbélvirág.
L. (növ., hereszil), a rutafélék v. a róla nevezett család (Pteleaceae, ide tartozik a bálványfa is), cserjéje v. kis fája É.-Amerika mérsékelt vidékein (7 faj). Levele háromágu v. szárnyalt; termése zászlós, a szilfáéhoz hasonló, de a csúcsa be nem hasított. A P. trifoliata L. jókora (2-5 m.) bokor, levele háromágu, virága apró, zöldes-sárga, jóillatu, termése kerek, széles-zászlós. Gyakran parkba ültetik, termésével a sörfőző a komlót pótolja. Szétdörzsölt levele, valamint a hajtása kellemetlen szagu, féreg ellen jó, l. Alasfa.
Ag. (kövült állat, Physichthys), a páncélos halak (Placodermi) alosztályán belül az antiarchák rendjébe tartozó, 3-20 cm. hosszusági halnem. L. Devon szisztema.
L. (növ.), eredetileg a. m. haraszt, páfrány; mint növénygénuszt l. Ölyvharaszt.
L. (növ., Amphymenium Humb. Bonpl. et Kunth), a vitorlás viráguak tövistelen cserjéje v. fája, 18 fajjal mind a két földségnek tropikus vidékein. Levele váltakozó, páratlanul szárnyalt, virága többnyire sárga, gyakran tekintélyes nagyságu, egyszerü v. bogosan összetett fürtté egyesül, termése lapított, kerek v. tojásdad, köröskörül hártyás zászlója van, egymagu, fel nem repedő. A P. Draco L. (P. officinalis Jacq., sárkányszil) Ny.-indiai. Virága sárga, pirossal csíkolt. Kérgéből, valamint a P. Indicus és P. santalinus fajából is, metszés útján világos vérszinü nedv szivárog, a napon megszárad és amerikai sárkányvér néven értékesítik. A P. Indicus Willd. magas fa forró Ázsiának É.-i részén meg a Molukki-szigeteken. Kellemetlen szagu kinót termel, szép piros és kemény fáját pedig kajoéfa néven értékesítik. A P. marsupium Mart. a Malabarparton terem, az officinalis malabari v. amboinai kinónak (kino malabaricum vagy amboinense) termő fája. A P. santalinus L. fil. (algumin a bibliában) 8-10 méternyi K.-India D-i részén meg a Filippinákon. Fája vérszinü, feketével erezett, nagyon nehéz, jó illatu. Ez a piros santalfa v. K.-indiai braziliafa. Sötétebb és a vizben lesüllyedő fadarabjait kaliatura-fának nevezik. Fája piros festéket is termel (santalin); festéknek, fogpornak, valamint finom asztalos- és esztergályosmunkának is használatos. Nálunk vastag darabjait v. felráspolva avagy megőrölve árulják. Ilyen alakját az asztalos gyakran fényezőnek használja, vele a mi fáinknak szép piros külsőt szerez. A P. santalinoides L'Her. Sierra Leona vidéken terem, fája az afrikai szantalfa (bar wood). A P. erinaceutst l. Drepanocarpus; P. ebenus, l. Ébenfa.
l. Tyúkok.
Cuv. (kövült állat, Ornithocephalus Sömm., Diopecephalus Seel., Cycnorhamphus Seel., Ptenodracon Lyd.). A repülő gyíkok (Pterosaurii) rendjén belül a Pterodactylidák családjába tartozó hüllőnem, amely igen sokban emlékeztet a madarakra, igy p. a testnek az egész külalakja egyezik a madarakéval, a csigolyák és végtagcsontok léggel teltek, a koponya pedig hosszu hegyes csőrben végződik és derékszöget képez a nyakkal, miként a madaraknál, csakhogy hegyes fogakkal van ellátva, ami ismét a gyíkokra vall. A bőr nem volt tollal fedve, miként a madaraknál, hanem csupasz volt és igy a mellső végtagnak erősen megnyult kisujja és a rövid hátsó végtag között kifeszített bőr segélyével repült, erre vonatkozik az elnevezés is. A P. szárnya első tekintetre hasonlít a denevérek szárnyára, lényegileg azonban attól sokban eltér, mivel a denevérnél a szárny az egyenlően megnyult ujjak között van kifejlődve. A kis bordákkal körülvett mellkas, valamint a négyujju hátsó lábak szerkezete a hüllőkre emlékeztet. Farka rövid. Nagysága igen változó, a pacsirta és a sas között ingadozik (l. a Jura-szisztéma mellékletén). Igen szép megtartásu példányai ismeretesek a felsőjura-koru litográfpalákból Bajorország- és Württembergből.
pteron (gör.) a. m. szárny; a görög templom cellája s a körülvevő oszlopok közti tornác.
(állat), l. Mókusfélék.
l. Pteroma.