(lat.), Angliában a reformáció úta azok a protestánsok, akik az egyházat az isteni ige legtisztább (puritas) értelmében, minden emberi tekintélytől és beavatkozástól menten akarták szervezni. Szigoru és fanatikus buzgóságukat az a zsarnokság szította, amellyel az angol királyok a reformációt és az egyházat a saját hatalmi céljaikra akarták kihasználni. A P. ellenszegülése Skótországban és Angliában idézte elő a forradalmat I. Károly idejében; velük szemben a presbiteriánusok mérsékeltebb szellemben akarták szervezni az egyházat. V. ö. Neale, History of the Puritans; Price, History of protestant nonconformity in England; Barclay, The innen life of the religious society of the commonwealth (2. kiad., 1877); Weingarten, Die eng. Revolutionkirchen; Gregory J., Puritanism in the Old an in the New World (New-York 1896).
Zsigmond, orvostanár, szül. Szentesen (Csongrád) 1846. Gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten és Pesten végezte. 1870. nyerte el a pesti egyetemen az orvosdoktori, 1871. a szülészmesteri és a sebészdoktori oklevelet. Ugyanakkor a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézet klinikájához tanársegéddé neveztett ki; egy évi itteni működése után a pesti egyetem klinikájához nevezték ki ugyancsak tanársegédnek. 1876-ban a tudományegyetemen magántanárrá képesítették, a budapesti m. kir. orvosegylet pedig másodtitkárnak választotta. 1880. a kolozsvári egyetemhez a belgyógyászat tanárának neveztett ki. Az 1893-iki kolerajárvány alatt Kolozsváron mint miniszteri biztos működött, mely alkalomból a III. osztályu vaskoronarenddel tüntették ki. Két év óta viseli az erdélyi muzeumegylet orvosi szakosztályának elnöki és a tiszti orvosi vizsga kolozsvári bizottságának alelnöki tisztét. Tudományos dolgozatai nemcsak hazánkban, hanem külföldön is elismerésben részesültek; Belgyógyászati tankönyve egyike a leghasználtabb és legkiválóbb magyar orvosi műveknek.
János Evangelista, cseh fiziologus, szül. Libochowitzban (Leitmeritz mellett) 1787 dec. 17., megh. Prágában 1869 jul. 28. Orvosi tanulmányait a prágai egyetemen végezte, hol már 1819. Rottenberger és Ilgnek volt asszisztense; oklevelét ugyanott ugyanazon évben nyerte el; 1823-ban az élet- és kórtani tanszékre kapott meghivást a boroszlói egyetemtől, hol 26 évig működött. Ez alkalommal tette közzé: Commentatio de examine physiologico organi visus et systematis cutanei címü munkáját; 1849. Prágába tért vissza, hol mint a fiziologia tanára haláláig működött. P. a jelenkor egyik legkiválóbb buvára volt, és az élettannak leginkább optikai és fejlődéstani részében tett felfedezései maradandó becsüek. Ő fedezte fel a madártojásban a csírhólyagot (Symbolae ad ovi ovium historiam ante incubationem, Lipcse 1830), ő látta és irta le legelőször a csillószőrök mozgását De phaenomeno generali et fundamentali motus viratorii continui in membranis etc. c. munkájában. Már 1837., tehát 2 évvel korábban mint Schwann, fejtegette egy Prágában tartott előadása alkalmával (Ueber die Magendrüsen und die Natur des Verdauens im Magen) a sejtteoriát. Nagy számu dolgozatai közül kiváló még: Beobachtungen und Versuche zur Physiologie d. Sinne (Berlin 1823-1826, 2 köt.).
(ejtsd: pörmerend), város É.-Hollandia németalföldi tartományban, az É.-hollandi csatorna és vasút mellett, a Purmer, Wormer és Beemster polderek közt, 5656 lak., marha-, sajt- és fakereskedéssel.
(valószinüen a tisztát, becsületest jelentő lat. purus szóból), igy nevezték a magyar képviselőház szabadelvü pártjának ellenzékeskedő tagjait. Ellentéte a brezele, ami morzsalékot jelent.
(lat.) a. m. bibor, biborszin, továbbá a bibornokok ruhája. Ez a ruha privilegiuma a salzburgi érseknek, ha nem bibornok is. Vaszary primás is megkapta e kitüntetést, mielőtt biborossá lett volna. L. Bibor és Biborcsigák.
(lat.), tarjag, apró vérömlés a bőrben (P. simplex és P. rheumatica, l. Peliózis). A P. haemorrhagica (morbus maculosus Werlhoffi) vérző tarjag, a bőrben apró vérzésekkel jár, de egyszersmind a nyálkahártyákból, sőt az izületi savós hártyákból is támadnak többé-kevésbbé erős vérzések, amelyek néha súlyos vérveszteségeket okozhatnak. A vérző tarjag az esetek nagyobb részében elég könnyü betegség, amely 1-2 hét alatt meggyógyul, sőt lefolyása alatt sem okoz jelentékenyebb tüneteket. Máskor az egymást minduntalan követő vérzések, erősebb láz nagy veszedelembe döntik a beteget, s néha hosszas ismétlődésük által támasztanak súlyos vértelenségi állapotot. Igen veszedelmes a kis gyermekeken előforduló s igen akut módon lefolyó vérző P., amely rendesen halált okoz. Ezen betegséget is mikrobáknak tulajdonítják, s az okul szolgáló bacillust sikerült tenyészteni és tovább oltani. A betegség ellen az általános életrendi szabályokon kivül Haller-savat s a tüneteknek megfelelő szereket szokás rendelni. L. Petechia.
l. Aranybibor.
(trioxiantrakinon), a buzérgyökérben található festékanyag. Vörös-sárga szinü tűkben vagy prizmákban kristályosodik; forró vizben v. éterben, alkoholban és lúgokban szép vörös szinnel oldódik. Festéknek használják.
(C8H5N5O6), egybázisu sav, de szabad állapotban nem ismeretes, mivel nagyon bomlékony. Sói közül a P. amminoniumot C8H4(NH4)N5O6 murexid név alatt festéknek használják.