(növ., Buxaceae, Buxusfélék), kétszikü, mintegy 31 fajt egyesítő, a mérsékelt meg a meleg tartományokban termő növénycsaládja a kutyatejképüek, újabban a Sapindus-képüek rendjének. Fás növények, levelük váltalkozó egyszerü, örökzöld, virágcsomója a levél tövéből ered, egylaki leple 4 levelü, himje 4, tokja háromrekeszü, oldaltörő, rekesze kétmagu. V. ö. Müller, Buxaceae (De Candolle: Prodromus, 16 köt.); Baillon, Histoire des plantes, 4. köt., itt a kecskerágófélék alrendje.
melléknevü helyeket, melyet itt elő nem fordulnak, l. a főszó alatt.
általában lakatlan és műveletlen síkföld. Szorosabb értelemben kisebb-nagyobb önálló, azaz oly mezei birtok, mely nem tartozik más község kebelébe. Ilyenek különösen azon egykori falvak határterületei, melyekről a lakosok háborus időkben elvándoroltak. Minthogy a régi P.-k helyén részint majorokkal fölszerelt birtokok, részint községek keletkeztek, jelenleg P. v. praedium alatt oly valamely községtől rendszerint távolabb fekvő és tekintélyesebb kiterjedésü földbirtok értendő, mely csakis földesúri majorsági földekből alakult, mig a községektől szintén távol fekvő, de kisebb kiterjedésü oly birtokokat, melyek volt jobbágyi telkekből alakultak, tanyáknak nevezik, a puszták helyén létesült községek pedig eredetüket a nevükben őrizték meg, p. P.-Kürth, P.Somorja stb.
igy nevezték - Jelenések könyve 12, 6. versre célzással - a francia református egyházat a nantesi ediktum felfüggesztésétől, vagyis 1685-től az 1787-ig terjedő időszakban, amidőn a reformátusok Franciaországban vallási s polgári szabadságuktól megfosztatván, isteni tiszteletüket csak titokban, éjjel, a pusztákban, erdőkben, barlangokban tarthatták a halálra üldözött s u. n. pusztai prédikátorok vezetése mellett. L. Hugenották.
község, l. Födémes (2).
község, l. Földvár (3.).
A magyar kir. államvasutak Békés-Földvár nevü állomásából ágazik ki Békésig. Megnyilt 1883. Hossza 7,75 km. Tényleges építési tőkéje kilométerenként 23,438 frt, összesen 204 117 frt. Részvényeket nem adtak ki. Az üzenet a magyar királyi államvasutak kezelik.
Ferenc, nyomdász és a magyar nyomdászati szakirodalom megteremtője, szül. Aradon 1850 okt. 6-án. A gimnázium hat osztályának elvégzése után a szülővárosabeli Goldscheider-nyomdában a könyvnyomtatást tanulta. 1869-ben Pestre jött, honnan az 1870-iki árszabálymozgalom után Szegedre utazott. 1872. ismét Pesten, a Bucsánszky-, majd a Heckenast-, később Franklin-nyomdában dolgozott. 1873 őszén az államnyomdába került, hol szedő, később korrektor, majd segéd-művezető volt 1884-ig, mikor az újonnan alakult Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság meghivta nyomdavezetőjének. Élénk része volt a nyomdászok egyleti és társadalmi mozgalmaiban. 1872. az önképző-egyesület gazdája volt, 1873. a könyvnyomtatás négyszázados jubileumi ünnepélyének jegyzője, a később egyesült nyomdász-egyesületeknek hosszu éveken át választmányi tagja. Az 1880-as évek elején feladatául tűzte az addig mindenben német nyomdászoknak és a Typographia címü nyomdászújságnak megmagyarosítását. E végből kicsin, de lelkes társasággal megalapította a Nyomdászok Közlönyét, megteremtve ezzel a magyar nyomdászati szakirodalmat. 1884. Ács Mihály vette át e lap szerkesztését, P. azonban 1888-ban új, havonkint megjelenő folyóiratot indított meg Magyar Nyomdászat címen, mely technikai kiállítás dolgában minta-újság, magvas, a könyvnyomtatás történetét ismertető cikkei révén pedig tudományos szinvonalon áll. Az e lapokba irt cikkein kivül kiváló szakbeli értékü dolgozatai jelentek meg P.-nak a Magyar nyomdászok évkönyvében és a Typographiában. Összeállította még a Könyvnyomdászati mesterszótárt (Magyar Nyomdászat) és az Akcidens-munkák gyüjteményét. E Lexikonba a nyomdai technika cikkeit irja.
l. Nagy-Alföld növényzete.
l. Tyúkok.