(Bylany), falu Brüx cseh kerületi kapitányságban, 217 lak. Ismeretes keserüviz-forrásairól, amelyeknek vizéből évenként 800 000 palackot küldenek szét.
ünnep, melyen a kereszténység a szentlélek eljövetelének emlékét üli és húsvét után való ötvenedik napon tartatik, innen is a neve Pentecostes (50), amelyből a magyar P. származott. Hasonlóan a húsvéthez, egész hétig tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullian régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. Van vigiliája bőjttel, melyen keresztvizet szentelnek. P. ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a bérmálás szentségét. L. Bérmálás.
l. Május.
l. Pünkösdi szokások.
(növ.), l. Basarózsa.
Az európai népeknek a keresztény vallásra térésével a régibb pogány természetimádási szokások nagyobb és jelentősebb része ugyszólván mind a keresztény egyházi ünnepkor egy-egy nevezetesebb fordulópontjához fűződött. Igy a nyár bevonulásának ősi pogánykori ünnepe a nyár első és legnagyobb ünnepéhez, a pünkösdhöz kapcsolódott. A P. mindenütt feltünő hasonlóságokat mutatnak a lényeges vonásokban, s csak a közéjük rakódott cicoma részleteiben látunk érdekes helyi eltéréseket és változatokat. Egyik legállandóbb jellemvonásuk a pünkösdi király v. királyné körmenete, amely kisebb-nagyobb dísszel és kisérettel (sok helyütt még lóháton való menetben) történik, de majdnem mindenütt oly mitikus vonatkozásokkal, amelyek ősi esővarázsló szertartás nyomait engedik sejtetni. A P.-nak a természetélet és a gazdasági évkör kultuszával való szoros összefüggése különben egyebek mellett még azon analogiákból is eléggé kitetszik, amelyet e szokások a téli ellenlábasukhoz, a téli napfordulat ünnepéhez tartva mutatnak. A pünkösdi király s királyné analogiájára p. ráakadunk már a római saturnaliák ünnepi királyában is, amint p. a vizkeresztünnepi babkirály és a farsangvégi v. bőjtközépi (mi-careeme) király (illetőleg királyné) is ennek az ősi patriárkális szokásnak az emlékei közé tartozik. Hazai pünkösdi szokásaink vajmi kevés eltérőt mutatnak a hasonló szláv, román és germán szokásoktól s igy csakis azokkal való folytonos egybevetés mellett tárgyalhatók a kellő módszerességgel. Becses adatok találhatók Ipolyi Magyar mitologiájában 302. s köv. old. s a Magyar Nyelvőr és az Ethnographia köteteiben, valamint népszokásaink egyéb forrásaiban, melyeknek felhasználásáról és az e téren követendő módszeres eljárásról l. a Népszokások cikk általános fejtegetéseit.
(Křivoklat), falu Rakonitz cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, 900 lak., a Fürstenberg hercegek kastélyával, Csehország egyik legnagyobb kastélyával, amelyet 1100. alapítottak, IV. Károly átalakított és amelyben egy kisebb és egy nagyobb lovagterem (24,5 m. hosszu, 7,5 m. széles), értékes könyvtár, okirattár és kincstár van.
nagyközség Brassó vármegye hétfalusi j.-ban, (1891) 2036 magyar és oláh lakossal, egyike a csángó Hétfalunak (l. o.).
A róm. kat. egyház alkotmánya szerint a P.-ség a hierárkia legfőbb rangfokozatát jelenti; az érsekek, primások stb. is csak mint P.-ök vesznek részt az egyházkormányzásban. A hierárkia v. a Sacer principatus rangfokozataihoz ugyanis a diakonok, a presbiterek s harmadik és legfőbb fokban a P.-ök tartoznak. A P.-i hatalom a pápa főnökségének épségben tartása mellett a P.-ségben él, amely egységes és oszthatatlan; mert a P.-ök nem egyenkint utódai az egyes apostoloknak, hanem a P.-i kar mint ilyen utódja az apostolságnak. Azért, hogy a P. bizonyos meghatározott területen a P.-i joghatóságot gyakorolhassa, erre külön egyházi küldetés (missio ecclesiatica) szükséges. Hogy azért valaki megyés P. lehessen, arra kettő szükséges: a) a P.-i rangfokozat és b) a pápai felhatalmazás a P.-i hatalomnak az illető megyében gyakorlására. A felhatalmazás dacára azonban a P. nem átruházott, hanem saját joggal (jure proprio) gyakorolja joghatóságát. - P.-rend elnyerésére mindazok a kellékek szükségesek, melyek általában a felszentelésnek kellékei; különös kellékek a 30 éves életkor (a trienti zsinat óta), legalább fél évvel elébb elnyert aldiakonusi rend; a teologiai v. kánonjogi doktorság nem feltétlen kellék. A P.-i hatalomban foglalt jogosítványok összege jus episcopale, v. jurisdictio, v. lex dioecesana. Szorosabb értelemben azonban lex dioecesana alatt a P.-nek tiszteleti és jövedelmi jogait értik, melyekkel szemben a P.-i hatalomban foglalt többi jogosítványokat lex jurisdictionis-nak nevezik.
A P.-i hatalom az egyházhatalom három ágazata szerint háromféle: a) hittanítói; b) kegyosztói és c) kormányzási hatalom. Hittanítói hatalmánál fogva különös joga és kötelessége a hitépség és a hitegység fölött való felügyelet; a hitvallás tanítására azért P.-i felhatalmazás szükséges, mely bármikor visszavonható. A kegyosztói hatalomnál fogva a P. nemcsak az áldozárokkal közös jogait (jura communia), hanem a P.-i rendnek fentartott jogokat (jura propria) is gyakorolhatja; mig a kormányzói hatalomnál fogva őt megillető jogok közül említendők: a felügyeleti, a megyelátogatási, a törvényhozási és felmentési jog; az egyházjavak kezelésének, javadalmak adományozásának, megyei zsinatok tartásának joga (l. még Ordinatio). Végül pedig a P. tiszteleti jogai és jövedelmi igényei. A felmentő (dispensatio) és feloldó (absolutio). hatalmának határait jelesül az u. n. facultes quinquennales (ötévenként adott pápai meghatalmazás) tartalma határozza meg. A törvényhozási jog a megadóztatási jogot is foglalja magába. A közönséges egyházjog a következő adónemeket ismeri: a) Cathedraticum vagy Synodaticum, a püspöki szék iránti tisztelet jeléül évenkint a megyei zsinat alkalmával a papság részéről fizetendő, de napjainkban már nem létező adó; b) Procuratio vagyis a P.-nek s kiséretének tisztességes eltartása a megyelátogatás alkalmával; c) a papnöveldék fentartására szolgáló seminaristicum vagy alumnaticum (nálunk ismeretlen); d) a jus sigilli, vagyis különféle díjak és illetékek; e) végül a P. által, de kormányzásának egész ideje alatt csak egyszer követelhető (hazánkban nem divatos) subsidium charitativum.
A P.-ök rangban a bibornokok után következnek; a pápa őket venerabilis frater v. fraternitas tua-nak címezi; mig a P. magát családnevének elhagyásával irja alá (Ego N. Dei et apost. Sedis gratia episcopus). Tiszteleti jogaihoz tartozik még a szállítható oltár (altare portatile) vitelének joga; a P.-i süveg, bot, gyűrü, mellkereszt stb. A P.-i kongruát (minimális jövedelem) a trienti zsinat 1000 aranyban állapította meg. Hazánkban a P.-ök gazdag dotációja ismeretes. A hazai P.-ök különös joga, hogy méltóságuknál fogva a főrendiháznak tagjai. A győri és a zágrábi P.-ök 1848-ig praedialis nemeseket nevezhettek. A veszprémi P. a magyar királynénak kancellárja s a királynénak a házi koronával koronázója. A P.-ök kinevezése hazánkban a király joga. L. még Episcopalismus és Episcopi in partibus infidelium.
P.-ök protestáns szempontból. A XVI. sz. elején megindult reformátori mozgalmak folytán keletkezett egyházak közül az anglikán egyház (l. o.) a P.-i hivatalt s egyházkormányzati alakot meghagyta azon hatalommal, jogkörrel s azon nagy mérvü javadalmazással, amellyel az a középkorban felruháztatott. A lutheri reformáció szélső jobb oldalaként tekinthető svéd, norvég és dán evangélikus egyházakban is vannak P.-ök és érsekek, kik egyházkormányzati tekintetben is jóval nagyobb hatalmat gyakorolnak, mint más protestáns egyházak papi kormányzói, ezen kivül a világi törvények hozatalában is mint a felsőház tagjai részt vesznek; de javadalmazásuk szerény. Poroszországban a samlandi és pomerániai róm. kat. P.-ök mindjárt kezdetben csatlakozván a reformációhoz, megtartották P.-i címüket és birtokukat s ezt élvezték utódaik is a XVI. sz. végéig. Midőn I. Frigyes Vilmos porosz fejedelem a királyi címet készült felvenni 1700., felelevenítette ismét a P.-séget, kinevezvén mindkét udvari lelkészét P.-ökké, részint azért, hogy ezek mint ilyenek végezzék a koronázást, részint hogy kisérletet tegyen az angol P.-i kormányalak behozatala iránt. A nép ellenszenve miatt a kisérlet folytatása abban maradt. III. Frigyes Vilmos 1816. ismét nevezett ki P.-öket a lelkészi hivatal körében szerzett érdemek elismeréséül. III. Frigyes Vilmos utóda alatt megszünt a P.-i cím osztogatása.
A hazai evangélikus, református és unitárius egyházak, bár szervezetük teljesen ellentétes a P.-i rendszerrel, a XVI. sz. második felében az evangélikusok 1610. és 1613. felállították a P.-i hivatalt; de amelynek viselői csak névben hasonlítanak a róm. kat. P.-ökhöz; jog- s hatáskörük egészen más. A protestáns P. csak első a vele egyenlők között (primus inter pares); anyagi javadalmazása - az erdélyi református és evangélikus P. kivételével - ugyszólván semmi sem volt az újabb időkig; az utóbbi 3-4 évtized alatt 1200 forint tiszteletdíjat húz évenkint legtöbb P. egyházkerületétől; jövedelmének nagyobb részét az egyháztól nyeri, melynek egyszersmind lelkésze is s amelyben végzi a rendes lelkészi teendőket. E tekintetben is kivételt tesz az említett két erdélyi P., kik csupán a P.-i hivatal után kapják javadalmukat. A bodrogkeresztúri konvent (l. o.) óta a P.-öknek elnöktársaik a világi főgondnokok; a politikai téren csak a főrendiház újból szervezése (1885) óta van szerepük, amennyiben mind az evang., mind. a ref. egyháznak hivatalukra nézve idősb. három-három P.-e tagja a főrendiháznak; tagja az unitárius P. is abban az esetben, ha hivatalában idősebb gondnoktársainál. Egyházi téren a P. jogköre: kormányzója egyházkerületének, elnöke a főgondnokkal együtt az egyházkerületi közgyülésnek és törvényszéknek; tagja az egyetemes konventnek és zsinatnak; képviselője az egyházkerületnek az államkormánnyal és más hatóságokkal szemben, felügyelője a kerületében levő, felekezetéhez tartozó összes iskoláknak. A P. szokta végezni a lelkész- és más kerületbeli P.-avatást; de ez nem oly kizárólagos joga a prot. mint a róm. kat. P.-öknek. A XVI. sz.-ban címük tiszteletes vagy becsületes P. úr volt, később főtisztelendő, legújabban, amennyiben főrendiházi tagok is, méltóságos és főtisztelendő. A P. nevet a XVI. és XVII. sz.-ban inkább a kalvinisták használták; a lutheránusoknál szokásoabb volt az azzal egy jelentésü latin elnevezés szuperintendens; a XVIII. sz. utóbbi felében és a XIX. sz.-ban egészen 1867-ig többször megújított helytartósági rendeletek megtiltották a protestáns egyháznagyoknak a P.-i cím használását; de részben ezen tilalmak által keltett visszahatás folytán az alkotmány visszaállítása és a helytartóság megszüntetése után mindkét protestáns egyházban általánossá lett a P. név használása. A fentebb elősorolt országokon és tartományokon kivül a protestánsoknak sehol másutt nincsenek P.-eik.
görbe pásztori bot (pedum, baculus poastoralis), eredetileg támaszkodásra használt egyszerü mankós fabot, mostani alakja az 1000. év körül keletkezett. A görbület a pápai hatalom alá rendeltségének jele. A P. apátokat s apátfejedelemasszonyokat is megilleti, de egyszerübb szokott lenni.