Frigyes Ágost, német mineralogus és geologus, szül. Eislebenben 1809 aug. 9., megh. Tübingában 1889 dec. 21. Berlinben tanult sé 1837. tanár lett Tübingában. Művei közül különösen nevezetesek: Methode der Krystallographie (Tübinga 1840); Handbuch der Mineralogie (u. o. 1854, 3. kiad. 1877); Petrefaktenkunde Deutschlands (Lipcse 1846); Das Flötzgebirge Württembergs (2. kiad. Tübinga 1851); Der Juta (u. o. 1857); geologische Ausflüge in Schwaben (u. o. 1864); Handbuch der Petrefaktenkunde (3. kiad. u. o. 1882-85); Die Ammoniten des Scwäbischen Jura (Stuttgart 1884).
(Quint, Quentlin), régibb német súlymérték = 1/4 lat; 1858-tól a métermérték behozataláig = 1/10 lat = 1,66 gr.
(ejtsd: kental Anthero de, portugál költő, szül. Ponta-Delgadában (Sao-Miguel) 1842 ápr. 18., megh. (öngyilkos lett) 1891 okt. 7. Jogot tanult, de csakhamar az irodalomra adta magát. 1863. megjelent költeményei (Sonetos) feltünést keltettek. A későbbieken: Odas modernas (2. kiad. Porto 1875) és Primaveras romanticas (u. o. 1872) Heine hatása szembeszökő. Q. politikával is foglalkozott s a szélső köztársasági párthoz tartozott. Irt nevezetes történelmi munkákat is, ilyenek: Portugal perante a revulaçoao de Hespanha; Causas de decadencia dos povos peninsulares (Lisszabon 1871); Consideraçoes sobre a philosophia da historia litteraria portugueza (Porto 1872).
l. Saint-Quentin.
(ejtsd: kerár) József, francia bibliografus, szül. Rennesben 1791 dec. 25., megh. Párisban 1856 dec. 3. Már 11 éves korában szülővárosának egyik könyvkereskedésébe került s 1812 óta több üzletben működött; beutazta Francia-, Angol- és Olaszországot, mindenütt adatokat gyüjtve a francia irodalomhoz. 1819-24. a bécsi Schalbacher-féle üzletben dolgozott s asztán visszament Párisba. Fő munkája: La France littéraire (10 köt., Páris 1827-1842), melynek kiegészítő része: Additions, auterurs pseudonymes et anonymes dévoilés (11. és 12. kötet, u. o. 1854-64), amelynek még befejezte előtt megkezdte: La littérature française contemporaine (6 köt., u. 1842-1857) c. pótköteteit; ezeknek legnagyobb részét Loundre, Bourquelot és Maury rendezte sajtó alá. Irta még: Omissions et bévues (u. o. 1848); Auteurs déguisés de la litérature française contemporaine (6 köt., u. o. 1842-1857) c. pótköteteit; ezeknek legnagyobb részét Louandre, Bourquelot és Maury rendezte sajtó alá. Irta még: Omissions et bévues (u. o. 1848); Auteurs déguisés de la littérature française au XIX6 siecle (u. o. 1845); Les supercheries littéraires dévoilées (Brune átdolgozásában, 3 köt., 1869-71); a Le Q. c. folyóiratban több irodalmi és életrajzi monográfiát közölt. V. ö. Le Roy, J. M. Q. (Lüttich 1863).
francia történetbuvár, l. Duchesne.
l. Természetes organikus festőanyagok.
(ejtsd: kvercsa) Jacopo della, olasz szobrász, szül. valószinüleg 1374. Querciagrossában (Siena mellett), megh. Bolognában 1437 okt. 20. Valószinüleg tanítványa volt atyjának, egy sienai ötvösnek, 1402 körül pedig Firenzébe ment, ahol részt vett a keresztelő kápolna második kapujára kiirt pályázaton. 1406. készítette Guinigni Hilaria síremlékét a luccai székesegyházban, 1409. pedig a sienai polgárok a hires Fonte Gaiát rendelték meg nála. Tiz évig húzódott ez a munka, mert Q. egyebeket is elfogadott, igy a sienai S.-Giovanni-templom új keresztelőkútjának domborműveit, végre 1419. felállították. A századok folyamán annyira elpusztult, hogy a jelen század közepén az egész kutat újra fölépítették és még az egyes részek eredeti elrendezését is megváltoztatták. 1425. a bolognai S.-Petronio-templom főkapujának díszítésével bizták meg. Itt készített domborművei közül legszebbek, hatalmas művészetéről legjobban tanusnkodnak az ó-szövetségi történetből vett jelenetek. Egyéb munkái közül említendő a Bentivoglio (Varj) síremlék a bolognai S.-Giacomo-templomban. A bolognai községi muzeumban van nehány töredékes vagy megrongált munkája. Q. a legkitünőbb olasz szobrászok közé tartozik, a XIV. sz.-beli toscanai szobrászatnak folytatója. Az ókori szoborművek, de főleg a természet tanulmányozása által a tökéletesség olyan fokára emelkedett, hogy alakjainak hatalmas, drámai ereje szint Michelangelóra emlékeztet. V. ö. Cornelius, Jacopo della Q. Eine kunsthistorische Studie (Halle a S. 1896.)
(tölgymakk-cukor), öt vegyértékü fenol, amelyet nem régiben még ötvegyértékü alkoholnak tartottak. Származik a hexahidrobenzolból (C6H6.H6), ha abban öt hidrogénatomot öt hidroxil (OH) gyökkel helyettesítünk; kémiai képlete tehát C6H7(OH)5. A tölgymakkból vizzel való kivonás által állítjuk elő. Kemény prizmákban kristályosodik; vizben oldódik és édes ízü; op. 235°. Magában vagy jódhidrogénnel hevítve különféle benzolszármazékok, oxidációkor pedig nyálkasav és trioxiglutársav képződik belőle.
(quercitronsav), a glikozidák csoportjába tartozó vegyület, amely a Quercus tinctoria kérgében található és abból borszesszel kivonható; kémiai képlete C36H38O20. Fényes tűkből álló kristályos test, amelynek szine a viztartalomtól függően, különféle sárga. Op. 168°. Alkoholban könnyen, vizben nehezen oldódik. A Q.-t sárga festéknek használják; a kereskedésben quercitron név alatt fordul elő. L. Természetes organikus festőanyagok.