l. Glouvet.
(ejtsd: kenel) Pascasius, francia kat. teologus, a jansenizmus előmozdítója, szül. Párisban 1634., megh. Amsterdamban 1719. Oratoriánus szerzetes volt és kiadta az újszövetségi szentirás francia fordítását (1694) az egyház által kárhoztatott Jansen-féle elvekkel telített erkölcstani jegyzetekkel. E fordítás olvasását 1708. XI. Kelemen Universi Dominici brevéjében megtiltotta és meglevő példányok elégetését rendelte el. A francia parlamentnek ez nem tetszvén, a brevét nem fogadta el, a jansenisták pedig Noailles châlonsi püspök, később párisi érsek és bibornokkal élükön, ki a Q.-féle fordítást tévedésből jóváhagyta, hevesen tiltakoztak ellene. Erre a pápa XIV. Lajos kérelmére 1713 szept. 8. az Unigenitus bullát adta ki, amelyben Q. művéből 101 tételt kárhoztatott. L. még Jansen.
Le- (ejtsd: lö kenoa), város Nord francia départementban, 26 km.-nyire Avenestől, a Rhônelle és vasút mellett, (1891) 3844 lak., jelentékeny cipő- és cukorgyártással. 1654. Turenne, 1712. Szavojai Jenő és azután Villars, 1793. az osztrákok és 1794. Scherer foglalta el.
(ejtsd: ketlé) Lambert Adolf Jakab, belga matematikus, csillagász és fizikus, egyike a leghiresebb statisztikusoknak, szül. Gentben 1796 febr. 22., megh. Brüsszelben 1874 febr. 17. Tanulmányait Gentben elvégezvén, az ottani College royalon 1814. a matematika tanára lett; már 1891. elhagyta szülővárosát és Brüsszelbe ment, ahol az Athenaeumban szintén matematikát adott elő. Brüsszelben az ő vezetése alatt építették a csillagvizsgáló intézetet, melynek 1828. igazgatója lett; 1836. a katonai iskolán elfoglalta a matematika és a csillagászat tanszékét; 1834-től pedig a tudományos akadémia állandó titkára volt. 1841. a statisztika körül szerzett érdemei elismeréséül a Belgium statisztikai központi bizottság az igazgatóságát is rája bizták. Q. tudományos működése nagyon sokoldalu. Sokat foglalkozott matematikával és csillagászattal is; a meteorologia terén is kiváló érdemeket szerett; munkálataiban Belgium meteorologiai viszonyainak annyira tökéletes összeállítását adta, hogy egy nemzet sem dicsekedhetik hasonlóval; sokat foglalkozott Belgium éghajlatával. Q. a fenologia megalapítóinak egyike; fizikai problemákkal is foglalkozott. Legnagyobb szolgálatokat a tudománynak azonban a statisztika terén tett; mindenek előtt ő egyike azoknak, kik a statisztikát tudománnyá tették; hatalmas adatgyüjtést indított; az adatokból igyekezett azután ama törvényeket megállapítani, melyek az emberiség és a társadalom fizikai és erkölcsi jelenségeit vezetik; számos, különösen morálstatisztikai törvényt állított föl. Újabb időben irányát több oldalról megtámadták. Számos munkái közül a következő címüeket említjük: Astronomie élémentaire (Brüsszel 1826); Physique populaire de la chaleur (u. o. 1852); Sur le climat de la Belgique (u. o. 1849 és 1857); Météorologie de la Belgique (u. o. 1867); Sur la physique du globe (u. o. 1861); Histoire des sciences mathématiques et physiques chez les Belges (u. o. 1865); Sciences mathématiques et physiques chez les Belges au commencement du XIXe siecle (u. o. 1866); Sur l'homme et le développement de ses facultés (Páris 1835); Sur la théorie des probabilités (Brüsszel 1845); Du systeme social et des lois qui le régissent (u. o. 1848); Statistique internationale (u. o. 1865); Physique sociale (Páris 1869). L'anthropométrie ou mesure des différentes facultés de l'homme (u. o. 1871). Ezenkivül Q. igen sok folyóiratnak kiadója is volt; igy a következő címüeknek: Correspondance methématique et physique (Brüsszel 1825-39, 11 köt.); Annales de l'observatoire royal de Bruxelles (u. o. 1834-1853, 10 köt.); Annuarie de l'observatoire.
(Koita), kerület és város Beludsisztánban, a kelati khán területén, a Bolan-szoros ÉNy-i kijáratánál, a Sikarpurból kiágazó vasútnál, erődítményekkel, brit-indiai állandó helyőrséggel és nagy puskapor- és fegyvertárral. Sztratégiai fontosságánál fogva a vasút által átszelt területét Beludsisztánnak a brittek annektálták. L. Brit-Beludsisztán.
(franc., ejtsd: kő) a. m. fark, billiarddákó; katonai értelemben: a csapat utolsó osztálya, egy hadoszlop vége; nyilvános ünnepélyességeknél: az egymásután, a bemenethez vagy nézőtérre nyomuló személyeknek a sora.
(ejtsd: kevédó is vilyégasz) Ferenc, spanyol iró, szül. Madridban 1580 szept. 26-án, megh. Villanueva de los Infantesben 1645 szept. 8. Alcalában nyelveket, jogot, teologiát, filozofiát, fizikát, orvostant tanult s tizenöt éves korában teologiai doktor lett. Egy párbaja miatt, melyben ellenfelét megölte, kénytelen volt Sziciliába menekülni, ahol Osuna hercegnek, a későbbi sziciliai alkirálynak titkára lett. Pártfogójának bukása után Q. is fogságba került, amelyből csak negyedfél esztendő mulva szabadult ki. Új pártfogóra akadt Olivarez hercegben, de egy az udvar ellen intézett szatirája miatt nemsokára ismét börtönbe vetették. Innen kiszabadulva visszatért az udvarhoz, ahonnan azonban szegénysége miatt csakhamar távozott s élete végéig Villanueva de los Infantesre vonult vissza. Q. sokoldalu irodalmi munkásságot fejtett ki mint költő, novellista, moralista s már nagyon fiatal korában feltünést keltett szatirikus és humorisztikus irásaival. A költészet majd minden faját művelte igaz hivatottsággal, bár sok helyütt nem természetes, dagályos, az érthetetlenségig homályos és ízléstelen. Külöösen szatirikus levélkéit és humorisztikus románcait kedvelik. A regényirás terén legnevezetesebb alkotása: Historia de la vida de Buscon v. Historia y vida del gran Tacano címü műve, amely az ugynevezett pikareszk vagy koldusregények fajához tartozik. Egyetemes, széles tudás nyilvánulegyéb, többnyire moralizáló és politikai prózai műveiben, milyenek: Cartas del caballero de la tenaza; La virtud militante; Mundo caducy y desvario de la edad stb. Művei legelőször Brüsszelben (1660-1670, 3 köt.) jelentek meg; legújabb s legjobb kiadásuk Guerra y Orbétól való a Biblioteca de autores espanolesben (Madrid 1852-59, 2 köt.). Költeményei újabban El libro verde (u. o. 1874) cím alatt jelentek meg. V. ö. Baumstark, Don Francisco de Q. (Freiburg 1871); Mérimée, Essai sur la vie et les oeuvres de Francisco Q. (Páris 1886).
l. Petit-Quevilly.
az ugyanily nevü departemento (102 217 lak.) székhelye Guatemala közép-amerikai köztársaságban, a Samala magas (2346 méter) völgyében, 57 km.-nyire a kikötő városától, Champericótól, a Cerro Quemado vulkán É-i lejtőjén, mintegy 17 000 lak., kávé- és cukornádültetvényekkel, pamutszövéssel; jogi és orvosi iskolával; két nagyobb térrel (Penintenciaria kerttel és Mercado); néhány nagyobb templommal, aminő a San Nicolas, Espiritu santo stb. 1524. Alvaredo alapította a Xenahu indus város helyén.
(lat.) a. m. mivel.