György Hermann, német fizikus, szül. az Odera melletti Frankfurtban 1834 nov. 19-én. Tanulmányai végeztével 1859. a berlini egyetemen habilitálta magát; ugyanekkor az ottani iparintézetben a fizika tanára lett; 1872. elhagyta Berlint és Würzburgba ment, hol fizikát adott elő, 1875. pedig a heidelbergai egyetemen fizikai tanszékére neveztetett ki. Sokat foglalkozott a kapillaritással, a fizikának azonban legnagyobb szolgálatokat a fénytan és az elektromosságról szóló tan terén tette. Behatóbban foglalkozott az interferencia tüneményeivel, valamint a fénynek az átlátszó tárgyakról és a fémekről való visszaverődésénél szereplő jelenségekkel. Ezen vizsgálatainak eredményeit az Optische Experimentaluntersuchungen c. munkájában tette közzé. Ő fedezte fel az elektromos diafragma-áramokat, t. i. azon elektromos áramokat, melyek akkor keletkeznek, ha rosszul vezető folyadékokat sajtolunk likacsos falakon keresztül; továbbá ő bizonyította be, hogy annak, hogy az elektromos áram folyadékokat folyat át likacsos falakon, oka abban rejlik, miszerint az az áram a falban levő kapilláris csövecskékben elektromozza a folyadékot. Számos vizsgálata van az áramnak folyadékokban való vezetésére vonatkozólag. Az elektromozás által a testekben létrejövő térfogatváltozásokat is behatóan tanulmányozta és épp ezen térfogatváltozások segélyével igyekszik az elektromozásnak a testek optikai tulajdonságaira kifejtett hatását megmagyarázni. Értekezései 1856 óta legnagyobbrészt a Poggendorf és Wiedemann szerkesztette Annalen der Chemie und Physik folyóiratban jelentek meg.
l. Quintilianus.
római család, melynek két tagja vált ki, t. i. Lucius Q., Cincinnatus (l. o.) és Titus Q. Flamininus (l. o.).
(lat.) régi római pénznem, az egésznek 5/12 része = 5 unciával v. 1/12 asszal, melyet öt X alakba helyezett ponttal jelöltek (jel); e név később a római csatarend, faültetvények, oszlopsorok ilyen alaku felállítását is jelentette.
(ejtsd: kvinszi), több város az É.-amerikai Egyesült-Államokban; köztük a legjelentékenyebbek: 1. Adams county székhelye Illinoisban, a Misszisszippi bal partján, vasutak mellett, (1890) 31 494 lak., butor-, dohány-, kocsi-, kályha-, bőr-, gazdasági gépgyártással, őrlő- és fürészmalmokkal; virágzó kereskedéssel; nyilvános könyvtárral; rokkantak házával; nagyszerü híddal, amely a Misszisszippin vezet át és kiállítási térrel. Az egyenes utcákból álló, négy parkkal díszített város legszebb középületei: a városház és a county-törvényszék épülete. - 2. Q., kikötőváros Massachusetts Norfolk countyjában, 6 km.-nyire Bostontól, a Bostoni-öböl egy részét alkotó Q.-Bay partján, vasút mellett, (1890) 16 723 lak. Kitünő gránitot szolgáltató bányával; itt született a két Adams, az Unio két elnöke.
1. Józsua, ama hazafias polgárokból alakított csapat vezére, akik indusoknak öltözve, 1773 dec. 18. Bostonban a Dartmouth nevü angol hajót megtámadták s a rajta lévő 18 ezer font sterlint értékü tea-rakományt a tengerbe dobták, ami az északamerikai szabadságharc kitörésére vezetett.
2. Q. Józsua, amerikai államférfiu, szül. Bostonban 1772 febr. 4., megh. Quincyben 1864 jul. 1. Ügyvéd lett és 1804. szenátorrá, 1805. pedig a kongresszus tagjává választották. Mint a federalisztikus kisebbségnek vezére 1812. a háboru, Louisiana felvétele és a rabszolgaság ellen nyilatkozott. 1813-20. a szenátusnak tagja, 1820-1822. Massachusetts állam képviselője volt. 1823. Boston polgármestere, 1828. pedig a Harvard-egyetem elnöke lett. 1845. a magánéletbe vonult vissza. Művei: Memoir of Josiah Q. jr. (Boston 1825, új kiad. 1875); History of Harvard University (Cambridge 1840, 2. köt.); The life of John Q. Adams (Boston 1858). - Fia Ödön (született 1803., megh. 1877.) életét irta meg (Boston 1867, 6. kiad 1874) és beszédeit is kiadta (u. o. 1875). V. ö. Gay, Edm. Q., megjelent az American men of letters c. gyüjteményes munkában.
(lat.), római 15 tagból álló hivatalos testület; még pedig: 1. sacrorum vagy sacris faciundis, akik a szenátus parancsára, hivatalos személyek jelenlétében felültötték a Sibyllakönyveket (adire libros) és kétes helyzetekben, válságos időkben megtudakolták az istenek akaratát és a legközelebbi teendőket; 2. agris dandis v. dividundis, teljes hatalmu biztosok, akik telekosztásnál v. gyarmatosítás alkalmával a földek kiosztását végezték. L. Decemviri.
(lat.), a bekebelezett s azért adományozás alá nem kerülő egyházi javadalmak után minden 15-ik évben a pápának fizetendő adó, átruházási egyenilleték.
(ejtsd: kiné) Edgár, francia iró és bölcsész, szül. Bourg-en-Bresseben 1803 febr. 17., megh. Versaillesben 1875 márc. 17. Tanulmányait a strassburgi, genfi, párisi és heidelbergai egyetemeken végezte. Herder Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit című művét francia nyelvre fordította (3 köt., 1827) és róla essait is irt (1828). A francia kormánynak Moreába indított expediciójában mint az akadémia megbizottja vett részt. Megfigyeléseit a De la Grece moderne et de ses rapports avec l'antiquité (1830, 2. kiad. 1832) c. művébe foglalta össze. Erre aztán a középkor tanulmányozásához fogott és megirta a Rapport sur les éopées françaises du XII. siecle (1831) c. munkáját, mely azonban oly szigoru megbirálásban részesült, hogy Q. politikai tanulmányokra adta magát. 1832. adta ki az Allemagne et Italie (új kiad. 1846, 2. köt.) c. művét, melyben kivált Németország viszonyairól sok igen találó itéletet kockáztatott. 1840-ben az idegen irodalmak tanárává nevezték ki Lyonba, ahonnan 1842. hasonló minőségben a College de Francehoz helyezték át. Ekkor adta ki Michelet történetiróval a Les Jésuites (1844) c. munkát, mely mitt sok ellensége támadt, sőt 1846. állásától fölmentették. Tanársága idején irta meg a Le génie des religions (1842, 2. kiad. 1851) és Le christianisme et la Révolution (1845) c. műveit (ez utóbbi Straussnak Leben Jesu hatása alatt készült), melyekben a vallást mint a társadalom alapját tüntette föl. Az 1848. febr. forradalom után képviselő lett s mint ilyen a demokrata töredékkel szavazott. Az államcsiny után (1852 jan. 9-én) számkivetésbe kellett távoznia, amelyből az 1859-iki közbocsánat után sem tért vissza. Összesen 20 évig élt külföldön és ezt az időt többny9re Brüsszelben, Genfben és Montreuxben töltötte. Ezen idő alatt megjelentek: Les révolutions d'Italie (1848-52, 2 köt.); Marnix de Sainte-Aldégonde (1856); La révolution religieuse au XIX. siecle (1857) és a Histoire de mes idées, érdekes önéletleirás, mely korának irodalomtörténetéhez tartalmaz sok jeles adatot (1860); Histoire de la campagne de 1815 (1862, németül Cassel 1862); La révolution (1865, 2 köt.; 5. kiad. 1868, 3 köt.); France et Allemagne (1867) stb. A császárság bukása után visszatért Párisba és Hugo Viktor és Blanc Lajossal együtt a szélső balpártnak vezére lőn. Ez időben emelkedett a népszerüség tetőpontjára. Utolsó munkái: La création (1870, 2 köt., németül Lipcse 1871); L'esprit nouveau (1874, mintegy himnusz az emberiség haladására). Egyéb művei közül nevezendők: Ahasvérus (miszterium 1833); Napoléon (1836); Prométhée (1838); Merlin l'enchanteur (allegorikus bölcsészeti költemény, 1860, 2 köt.). Halála után jelentek meg; Le livre de l'exilé (1875); Correspondance inédite (1877, 2. köt.); Vie et mort du génie grec (1878, ezt magyarra is lefordították); Lettres d'exil a Michelet et a divers amis (1884-86, 4 köt.). Összegyüjtött műveit: Oeuvres completes, életrajzzal együtt, 28 kötetben kiadta Chassin 1859. A forradalom c. művét Károlyi Tibor gr. fordította (Budapest, 2 köt.). V. ö. Heath, Edgar Q., his early life and writings (London 1881).
(lat.) a. m. ki sokat bizonyít, semmit sem bizonyít.