(franc., ejtsd: kentidi), a francia forradalmi naptárban a dekadenak 5-ik napja; l. Naptár.
(portugál, ejtsd: kintilja, spanyolul: quintilla), a XV. sz. óta a portugál és spanyol lirában meghonosodott versforma. A Q. egysoros jeligéből és négysoros glosszából áll; a sorok nyolc szótaguak és keresztben rímelnek. A leggyakoribb rím-képlet ez: abbah v. abaab.
Marcus Fabius, római iró, szül. Kr. u. 35 és 38 között valószinüleg Calagurrisban (Hispania), megh. 96. vagy csakhamar ezután. Atyja rétor volt, aki fiát gondosan neveltette. Rómában korának legelső szónokait hallotta (Julius Africanust, Servilius Novianust, Galerius Trachalust, Vibius Crispust, Julius Secundust). 59. visszatért Hispaniába, s ott maradt 68-ig, amikor Galba császárral együtt Rómába ment s ott is maradt kettős minőségben, mint ügyvéd és a retorika nyilvános tanára; ez utóbbi állásában ő volt az első, aki Vespasian idejében tanári működéséért fizetést húzott. Tanítványai közt nagy számmal akadtak politikai és irodalmi kitünőségek (az ifj. Plinius, Domitianus huga Domitilla, talán Tacitus is). Husz év nyilvános tevékenység után visszavonult s Domitianustól a consularia ornamentával járó kitüntetést kapta. Tapasztalatainak és tanulmányainak gyümölcse fő műve: De institutione oratoria, melyet 92-93-ban kezdett meg és 94-95. fejezett be. Tizenkét könyvben mindazt összefoglalta, amit a görög és római szónokok elméleti és gyakorlati téren megalkottak, s erről a szónoklatnak, sőt tágabban véve, a tudományos és erkölcsi alapokra fektetett stilusnak olyan kézikönyvét alkotta meg, aminőhöz foghatót az ókorban hasztalanul keresünk. Kisebb jelentőségü művei (melyeknek egyébként csak címeit ismerjük): Libri II artis rhetoricae, az akarata ellen közzétett Sermones, s a következő: De caussis corruptae eloquentiae (melyet egy időben tévesen akartak Tacitus hires dialogusával azonosítani). A neki tulajdonított Declamationes c. munkának (19 nagyobb és 145 kisebb beszéd és vázlat) semmi köze Q.-hoz.
l. Julius.
(új-lat.), olyan zöngecsoport, mely ugyanegy időegységre nem rendes beosztás szerint esik, pl. egy negyedhangjegyre nem rendes négy, hanem öt tizenhatos. Az ily rendetlen felosztásu zöngecsoportot mindig szükséges az illető számmal megjelölni, u. m. [ÁBRA]. Az ily rendetlen zöngecsoport gyakorlati előadásánál arra is súlyt kell fektetni, hogy szabálytalan hangsúlyozás által az illető egység hatása el ne mosódjék s a megosztott hangsúlyt kétféle zöngecsoportot ne tüntessen fel.
Smyrnaeus, ritkábban Q. Calaber is; későbbi görög epikus költő, aki első helyen említett nevét tartózkodása helyétől, a másodikat arról a vidékről kapta, ahol epikus művét megtalálták. Körülbelül Kr. u. a IV. sz.-ban élt és Tjel (rendesen csak Posthomerica) címmel megénekelte a trójai háboru eseményeit Hektor halálától a bujdosó görögök hazaérkeztéig. Művét kiadta Köchly (Lipcse 1850 és azóta többször), tanulmányt Paley irt róla, Q. Smyrnaeus and the «Homer» of the tragic poets (London 1879).
Guichard Károly Teofil (l. o.) irói neve.
vagy Quipu (khippu kecsua nyelven a. m. csomó), egy neme a csomóirásnak, melyet a régi peruiak arra használtak, hogy lajstromokat, népszámlálási adatokat, törlesztéseket stb. számon tartsanak vele. Alapja egy vastagabb zsinór, melyről vékonyabb, különféle szinü és különféle módon megcsomózott zsinórok lógtak le. Minden egyes szinnek és a csomók minden egyes nemének megvolt a maga külön jelentése. Ámde épp azért minden egyes Q.-hoz szóbeli magyarázat kellett, melyet az adott meg, aki a Q.-t hozta. Egyesek egészen tagadják, hogy a Q.-nak irásjellege lenne és olyan külsőleges emlékeztetőt látnak benne, mint mikor manapság zsebkendőkre csomót kötünk, hogy valamiről meg ne felejtkezzünk.
(lat.) a. m. aki gyarapodik tudásban és hanyatlik erkölcsben, többet hanyatlik, mint gyarapodik.
(lat.) a. m. egyik a másiknak helyett, személycsere tévedésből.