1. Hedvig, német szinésznő, szül. Magdeburgban 1844 december 3. Már gyermekkorában lépett a szinpadra és 1864 óta a szentpétervári német szinházban működött. Szerelmi és naiv szerepekben remekelt leginkább. 1868-ban ott hagyta Szent-Pétervárt és azóta végig járta Közép-Európát. Bécsben és Budapesten is ismételten vendégszerepelt és különösen a Ciprienne-szerepben (Váljunk el!) aratott nagy sikert. Niemann Albert énekessel (l. o.) kötött házassága nem volt tartós.
2. R. Vilmos, német regényiró, aki kezdetben Corvinus Jakab álnév alatt irt, szül. Eschershausen braunschweigi faluban 1831 szept. 8. Előbb könyvkereskedő volt, de 1853. Berlinbe ment, hogy filozofiát s történelmet tanuljon, azonban 1857 óta kizárólag az irodalomnak él. Előbb Stuttgarban lakott, 1870 óta Braunschweigban él. Főbb művei: Die Chronik der Sperlingsgasse (1857); Ein Frühling (1857); Die Kinder von Finkenrode (1859); Halb Mähr, halb mehr (1859, novellák); Unseres Herrgotts Kanzlei (1862); Der Hungerpastor (1864); Ferne Stimmen (1865, novellák); Abu Telfan (1868, 3 köt.); Der Schüdderump (1870, 3 köt.); Deutscher Mondschein (1873); Wunnigel (1879); Deutscher Adel (1880); Das Horn von Wanza (1881); Prinzessin Fisch (1883); Unruhige Gäste (1886); Im alten Eisen (1887); Das Odfeld (1888); Der Lohn (1889); Stopfkuchen (1891); Der heilige Born (1891); Gutmanns Reisen (1892); Kloster Lugau (1894); Die Akten des Vogelsangs (1895); Gesammelte Erzählungen (1895-96, 3 köt.).
(tévesen: nagypenzionárius), Holland tartomány és nyugati Frízföld államtitkárának címe a németalföldi köztársaság idejében. A R. fizetett hivatalnok létére rangban a fejedelmi vérből való oraniai fejedelmek mögött állott; tényleg azonban nemcsak tartománya ügyeit, hanem Holland tartomány túlsúlyánál fogva az egész köztársaságot vezette s különösen a külpolitikára volt nagy befolyása.
130 km. hosszu jobb oldali mellékfolyója a Visztulának. A Beszkidek ÉNy-i lejtőjén a Zjeleznicán ered, fölveszi a Mszanát és a Dunajectorkolat alatt 22 km.-nyire ömlik a Visztulába.
összetételü helyneveket l. a főszó alatt.
(Raab), a Duna jobboldali mellékfolyója, ered Stájerországban, Passail mellett, 411 m. tenger feletti magasságban; az ország határáit DK-re folyik, Fehringen alul Magyarországba lépve, K-re fordul s ezen irányt Szt.-Gotthárdot érintve Csákányig megtartja; itt ÉK-re fordul, kilép a síkságra s Körmend, R.-Hidvég, Rum és Sárvár érintésével Sopron vármegye határáig jut, ahol bal felől a Kis-R. ágazik ki belőle. Az anyafolyó itt ismét K-re fordulva, Sopron és Vas vármegyék közt a határt jelöli, Marcaltőnél É-ra kanyarodva Győr vármegyét választja el Soprontól; Csécsénynél egészen Győr vármegye területére lép, egyúttal ismét ÉK-re fordul s ezen irányt követve, Győr városát éri el, ahol közvetlenül azután, hogy a Kis-R. és Répce egyesüléséből keletkezett Rábcát magába veszi, a mosoni Dunába szakad. A Kis-R. (kapuvári R.), mely Nick közelében szakad ki a R.-ból, É. felé tart s Mihályi és Kapuvár érintésével a Hanságba jut; itt (közel Moson vármegye határához) bal felől a vele párhuzamos folyásu Répcét veszi fel s innen kezdve a Rábca nevet visel; e folyó a Hanságon keresztül, részben szabályozott mederben K. felé lejt, Moson és Győr vármegyék közt kacskaós mederben a határt jelöli s Győrött az Öreg-R.-ba szakad. A R. egész hossza 398 km., miből 271 km. hazánkra esik; forrásának torkolatától való egyenes távolsága 174 km. Vizkörnyéke 17 000 km. A Kis-R. hossza a Répcével való egyesülésig 36 km., a Rábcáé innen Győrig 52 km. Jelentékenyebb mellékvizei bal felől a Lapincs (Szt.-Gotthárdnál), Pinka (Körmendnél), Perint (Rumnál), Gyöngyös (Sárváron alul) és a Kis-R.-ba ömlő Répce (Kapuvártól É-ra), jobb felől a R.-val párhuzamosan folyó Herpenyő patak (Sótony mellett), a Marcal (Koroncon alul) és Panzsóér (Győr mellett). L. még Rábaszabályozás.
az a felette termékeny s sűrün lakott róna, mely Sopron s részben Győr vármegyében az Öreg- és Kis-Rába között elterül; e róna D-ről É. felé (135 m.-ről 114 m.-ig) aláereszkedő síkot képez, mely É-on a Hanság mocsaraiba megy át. Kitünő gabonát termel. Lakossága tiszta magyar. Legjelentékenyebb községei Csorna és Kapuvár.
l. Hrabanus Maurus.
l. Rebarbara.
Már az Árpád-házi királyok alatt sokat küzdöttek ennek a rakoncátlan folyórendszernek a szabályozásával. A XVII. sz. derekán különösen a Marcal pusztításai miatt Veszprém vármegye állott a szabályozást sürgetők élén; némi munkálatokat végeztettek is, de aztán majdnem semmi sem történt a XVIII. sz. végéig, amikor több mérnök felmérte a hálózatot, tervek is készültek, mig végre 1838. Kecskés Károly mérnök nagyobb szabásu terveit Győr vármegye közgyülésén Zichy Ferenc gr. kormánybiztos előterjesztette. Ezután sok ülésezés, tanácskozás után az ügy elposványodott, majd 1868. Győr vármegye kérelmére Ürményi Józsefet kormánybiztossá nevezték ki, s a szabadságharc alatt elveszett Kecskés-féle tervek helyett a kormány Ujházy János mérnökkel újabbakat készíttetett. 1873. végre az érdekeltség Rába-szabályozó társulat címen egyesült. Hosszas alkudozások, huzavona után az 1885. XV. t.-c. az állam közbelépésével végleg rendezte a dolgot s a szabályozás teljes erővel megindult mitnegy 7 000 000 frt költségelőirányzattal. A tervek szerint a R. Sárvártól Győrig terjed. 115 átvágás gyorsítja a viz lefolyását és az árviz felett 1 m. magas, 3-4 m. koronaszélességü patkás gátak, egymástól 300-500 m. távolságban, védelmezik a mentesített területet. Ezenkivül Győrt és Győrszigetet külön körtöltésekkel biztosítják. Az egész vizrendszer szabályozásához tartozik még a Rábca és Répce szabályozása, amelyek majdnem egész hosszukban csatornáztattak. A Rábca és Ikva egyesült csatornájába szakad a Fertő-csatorna, amely tisztán a Fertő és Hanság lecsapolására szolgál. A Fertő s különösen a Hanság a Rába, Rábca és ezek mellékfolyóinak vizeiből táplálkozott, ezeket most átvizgátakkal elfogták és az igy mentesített terület vizét belviznek tekintve, a most említett csatornán át vezetik le. Ezzel és a Répcével együtt Győrnél ömlik a Rábca a Rábába, annak egészen dunai torkolatánál. V. ö. Ujházy János, A Rába szabályozása és csatornázása (Budapest 1873).
(Rebat, Rbat, Arbet, Sz'lah Dsedid), kikötőváros Marokko Ny-i partján az itt torkolló Bu-Regreg bal partján, a régi várossal, Szalével szemben, ezzel együtt 35 000 lakossal, szőnyeg-, gyapju-, pamut-, selyemkelmeszövéssel, köpeny- (haik), agyagáru- és marokinbőr-készítéssel. A kereskedelem a csekély védelmet nyujtó kikötő miatt nem oly élénk. A kivitel fő cikkei: gyapju (1893-ban 23 000 font sterling értékben), kecskebőrök és szőnyegek; a bevitelé: pamutáruk (68 000 font sterling), fémáruk, cukor és tea; számos európai módra épített házzal, arzenállal, a Hasszán-mecsettel, 58 m. magas minarettel.