rácsozat, valamely nyilást elzáró, kertet vagy üres telket stb. kerítésszerüleg övező szerkezet vasból, ritkábban fából. Legélcszerübbek - mert erősek, tartósak és könnyen javíthatók - a kovácsolt vasrácsok, kevésbbé jók az öntött vasrácsok. Utóbbi időben a vasdrótból hálószerüleg készített drótrácsok jöttek divatba, különösen ott, hol az elzárás jelzése is elégséges. Igen szép kovácsolt vasrácsokat készített a csúcsíves stilus, majd a renaissance; rajzban és szerkezetben remekek a rokoko stilus rácsai. Csúcsíves ízlésben készült rácsot hazánkban néhány felsőmagyarországi templomban (Lőcse, Bártfa stb.), és Erdélyben találunk; renaissanceot Eperjesen, Selmecen stb.; rokokót Egerben (megyeház), Eszterházán (kastély) stb. Fából készült rácsokat különösen a mohammedán építészetben találunk, melyben azokat a háremek ablakainak elzárására használják (musarabije).
Rácsnak neveznek egy rostélyos v. lajtorjaszerü eszközt is, melyből az állatokkal a szálas takarmányt etetik. Többnyire ló- és juhistállókban található, s előbbiekben a falhoz van erősítve, utóbbiakban állványra alkalmazva ennek talpfái a talajon nyugosznak. Van szabad és fali rács. L. Juhrács.
Kutaisz transzkaukáziai orosz kormányzóság járása és vidéke a Rio felső folyása körül, 2839 km2 területtel, 64 151 lakossal, búza-, kukorica-, gyümölcs-, szőllőtermeléssel, selyemhernyó- és méhtenyésztéssel; Oni székhellyel.
rákfogásra való 30-50 cm. átmérőjü abroncsra alkalmazott háló.
l. Fürészgépek.
legerősebb és legsűrübb hálórész, amelybe a halat beszorítják.
v. rácsos híd, a hídszerkezeteknek az a fajtája, amelynél a híd fő tartója mint rácsos tartó van kiképezve. L. még Hídszerkezet, Rácsos tartó és Tartó.
kétféle alkalmazást nyer. Egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a mozgó kötésü tutajokat rendkivüli nagy esélsü (12-15%) patakrészeken is le lehessen vezetni, másrészt pedig valamely gerebudvar felső vagy alsó részén, vagy az attól elágazó úsztató csatorna elején nyer alkalmazást oly célból, hogy annak segítségével a viz által hozott homokot, törmeléket felfogni s azonkivül a fölösleges vizet is elvezetni lehessen. Amint ezek közül egyik v. másik feladat megoldása a cél, a szerint a R.-nak szerkezete is legalább némi részben különöböző.
oly egyenes rudakból összetett híd- vagy egyéb tartószerkezet (l. Tartó), amely bizonyos föltételek mellett akként képes a külső erőknek ellentállni, hogy az egyes rudakban csak húzó vagy nyomó feszültség keletkezik; hajlító feszültség ellenben sohasem. (L. Szilárdság.)
A R.-t általában két öv keríti körül (l. az 1. ábrán), és pedig fekvéséhez képest alsó öv (az ábrán 0, 2, 4, 6, 8) és felső öv (az ábrán 0, 1, 3, 5, 7, 8), amelyek egymással a tartó alátámasztási pontjain egyesülnek; az öveket ezenkivül egymást közt folytonos tört vonal alakjában u. n. rácsrudak (az ábrán 1-2, 2-3, 3-4, 4-5, 5-6, 6-7) kötik össze. Azokat a pontokat, ahol az övek és a rácsrúdak találkoznak, csomópontnak nevezik (1, 2, 3, 4 stb.); s a R. egyik csomóponttól a másik, ugyanazon az övön fekvő csomópontig terjedő szakaszát keretnek (0-2, 2-4, 4-6, 6-8).
Annak, hogy a R. egyes rúdjaiban csak húzó vagy nyomó feszültség léphessen fel, hajlító feszültség ellenben ne keletkezzék, fő feltétele, hogy a R. csupán a csomópontokon legyen megterhelve. Olyan rudakban, amelyekre a teher csomóponton kivül van közvetlenül átadva, hajlítási feszültség is fölléphet. A R.-t a szerint, amint öveik egymással egészben, illetve nagyobb részben párhuzamosak vagy nem, párhuzamos övü vagy nem párhuzamos övü R.-knak nevezik. (Példa az előbbire az 1., 2., 7. és 8. ábra, az utóbbira a 3., 4., 5. és 6. ábra.) Az előbbiek közül említésre méltó az övek által körülzárt idom után elnevezett trapéztartó (1. és 2. ábra), az utóbbiak közül a parabola-tartó (3. ábra), a hazánkban hídszerkezeteknél igen szokásos u. n. félparabola-tartó (4. ábra) valamint a szerkesztőik nevéről elnevezett Paoli-tartó (5. ábra) és Schwedler-tartó (6. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra.
[ÁBRA] 2. ábra.
[ÁBRA] 3. ábra.
[ÁBRA] 4. ábra.
[ÁBRA] 5. ábra
[ÁBRA] 6. ábra
[ÁBRA] 7. ábra
[ÁBRA] 8. ábra
A R.-k egy más osztályozása a szerint történik, amint az övek közt végigmenő rácsozás csupa ferde, és pedig többnyire egymással szimmetrikusan, felváltva emelkedő és alászálló rudakból áll: ez a szimmetrikus vagy ferde rácsozásu R. (1. ábra), v. pedig fölváltva függélyes és ferde rudak következnek egymásra: ez az oszlopos R. (2. ábra). Lehet még a R. egyszeresen v. többszörösen rácsozott a szerint, amint az övek közt a rácsrudaknak egy vagy több rendszere vezet végig. Hogy hányszoros a rácsozás, azt legkönnyebben arról ismerhetni fel, hogy valamely a R.-n fölvéve képzelt átmetszés az öveken kivül hány rácsrudat metsz át (l. a 7. ábrán, egy kétszeres rácsozásu szimmetrikus R., amelynél a rácsozat egyik rendszere vékony, a másik vastag vonallal van ábrázolva). A felsoroltakon kivül fölemlítendő még az átlós rácsozásu R., amelynél az oszlopos rácsozásu keretekben, és pedig vagy a tartó egész hosszában (8. ábra), v. csak az u. n. átmeneti keretekben (6. ábra) a ferde rudak a keret mindkét átlója irányában alkalmazva vannak.
Fölemlítendő még, hogy ívhidak, függőhidak, konzolok, emelőrudak stb. is lehetnek még R. gyanánt kiképezve. Az itt közölt ábrák valamennyije a R.-nak csupán az egyes rudak erőtani tengelyeit feltüntető vázlatát adják: a R.-k szerkezeti kiképzését illetőleg l. Fahidak, Fedélszerkezetek és Vashidak.
l. Rács.
l. Diffrakció.