Jenő, az iparművészeti muzeum igazgatója, szül. Buziáson (Temes) 1856. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Azután négy félévet hallgatott a királyi József-műegyetemen, hatot a tudományegyetem jogi fakultásán. 1881. a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett, majd egy évre reá az országos magyar iparművészeti muzeumnál nyert alkalmazást s megbizatott az intézet leltárának szerkesztésével s a gyüjtemények rendezésével. E munkálat befejeztével a minisztérium megbizásából több hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1887-ben a muzeum igazgatójává nevezetett és majd a királyi József-műegyetem magántanárává habilitálták. Irodalmi művei: tudományos ismertetések, birálatok, melyek az Archeologiai Értesítőben és a Művészi Iparban jelentek meg. Szerzőtársa volt az Ötvösség remekei címü díszmunkának és szerkesztője a Magyar Műkincseknek és a Művészi Ipar folyóiratnak.
(lat.) a. m. sugár; a matematikában a. m. fél átmérő; az anatomiában l. Orsócsont. - R. astronomicus, l. Jakab botja. - R. vector, l. Koordináták. - R. visionis, l. Látás vonala.
(ejtsd: -vics) Livius, horvát jogtudós, szül. Kamenicán 1821 okt. 12-én. Tanult Karlócán, Szegeden és Pesten, hol 1843. az összes jogtudományok doktora lett. 1848. lépett birósági pályára, 1861. a báni tábla ülnöke, 1862. a horvát kancellária udvari tanácsosa, 1874. pedig a horvát-szlavon-dalmátországi legfőbb itélőszék, a hétszemélyes tábla elnöke. Nagy érdemeinek elismeréseül 1881. v. t. tanácsos és 1888. a Ferenc-József-rend nagykeresztese. 1894. doktorátusának 50 éves jubileumát nagy fénnyel ünnepelték. Nagy érdemei vannak a szerb egyházi ügyek rendezése és a horvátok és szerbek kulturai érdekeinek előmozdítása körül is.
l. Gyökér.
az ugyanily nevü stiriai kerületi kapitányság székhelye, a magyar határ közelében, a Mura bal partján, vasút mellett, (1890) 2593 lak., szőllőtermeléssel, a Wurmbrand grófok kastélyával.
Ödön, iró és ügyvéd, szül. Alsó-Lugoson (Bihar) 1848. Nagyváradon lakik mint előkelő ügyvéd. A Szigligeti-társaság elnöke. Önálló művei: Utirajzok Olaszországból; Jean Paul; Szomoru történetek (1871). Irt kritikai és esztetikai cikkeket is. A Petőfi-társaság tagja. Szerkesztette a Nagyváradi Lapokat és a Tiszavidéket.
l. Asztrik.
Vilmos, német nyelvész és utazó, szül. Berlinben 1873 jan. 17. Nyelvtudományi tanulmányait Halléban, Berlinben és Jenában végezte. 1858. Szt.-Pétervárra ment és 1859. nyugati Szibériában Barnaulban tanári állást nyert, a honnét a 60-as években gyakori utazásokat tett a szibériai turkomán törzsek nyelveinek kutatása céljából; 1870. a Szt.-Pétervárra tért vissza; 1871-1884. mint a kazáni mohammedán iskolák felügyelője működött és 1884. a szentpétervári ázsiai muzeum igazgatója és egyúttal a császári akadémia tagja lett. A magyar tudományos akadémia 1888. kültagjává választotta. Legnevezetesebb munkái: Proben der Volkslitteratur der türkischen Stämme Südsibiriens (Pétervár 1866-80, 6 köt. szöveg és 6 köt. fordítás); Vergleichende Grammatik der nördlichen Türksprachen (I. rész Phonetik, Lipcse 1882-83); Die Sprache der Romanen (az Internationale Zeitschrift für allgem. Sprachwissenschaft, u. o. 1884); Versuch eines Wörtebuchs der türkischen Dialekte (1888 s köv.); Briefe aus dem Altai (Ermanns Archiv 1862-63); Das Serafschanthal und seine Bewohner (Petermanns, Mittheil., 1884); Aus Sibirien (Lipcse 1884, 2 köt.); Szibériai régiségek (orosz nyelven kiadta a császári régészeti bizottság, 1888).
az ugyanily nevü krajnai kerületi kapitányság székhelye, a Wurzeni és Wocheini Száva összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 631 lak., a Thun grófok kastélyával.
kisközség Krassó-Szörény vármegye bégai j.-ban, (1891) 652 oláh lakossal; közelében a pontusi kövületeknek egy hires lelőhelye van.