1. község, l. Mária-Radna. - 2. Ó-R. (Alt-Radna), nagyközség Beszterce-Naszós vármegye ó-radnai járásban, (1891) 3643 oláh és magyar lakossal, a járási szoglabirói hivatal széke, járásbirósággal, posta- és táviróhivatallal s postatakarékpénztárral. Itt a kincstárnak arany-, ezüst- és ólomércbányái és fémkohója van, melynek évi termelése 120 000 q zózóérc, 200 q ólomérc, 2,8 kg. arany, 334 kg. ezüst és 2400 q ólom. A munkások száma 200. Hozzá tartozik Borvölgy (l. o.) vagy Borberek fürdő. - 3. Új-R., nagyközség u. o., (1891) 1455 oláh lak.
(Rodnai havasok), a Kárpátok erdélyi északi határláncolatának egyik tagja, mely Máramaros és Beszterce-Naszód vármegyék határán emelkedik. A hatalmas hegységet, mely egészben véve Ny-ról K. felé csap, Ny-on a rumuli vagy szacsali hágó (877 m.) választja el a Cibles-hegységtől (l. o.); fő gerince innen K. felé húzódik egészen a radnai szorosig (helyesebben hágóig, 1257 m.), mely azt a borgói hegycsoporttól (l. o.) választja el. Ezen fő gerinc hossza 50 km., és átlagos magassága 2000 m., jelentékenyebb csúcsai a Batrina (1713 m.), Vurvu Repede (2077 m.), Vurvu Puzdreborn (2191 m.), Gargalen (2160 m.), Ünőkő (2280 m.) és Korongyostető (1994 m.); maga a R. legmagasabb csúcsa a Nagy-Pietrosz (2305 m.) egyik északi oldalágból emelkedik ki, Borsától D-re (Máramaros vármegyében). A R. zárt vonalban húzódó fő gerincét nem rovátkolja jelentékenyebb nyeret s út sem vezet rajta keresztül. Déli mellékvölgyeiben több község s Radna-Borberek fürdő (az u. n. Borvölgyben) fekszik.
város Pilsen cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 2739 lak., parkett-, üveg-, sörgyárral, fürészmalommal, közelében szénbányákkal, amelyeket Csehországban a legrégibb idők óta művelnek.
(ejtsd: rednar), grófság Walesben Shrop, Hereford, Montgomery, Cardigan és Brecknock közt, 1118 km2 ter., (1891) 21 791, egy km2-re 19 lak. Hegyek takarják; fő hegylánca a K-ről Ny-nak húzódó R.-Forest, amelynek legmagasabb csúcsa 659 m. magas; egyik ága a Rhydd-Hywelben (578 m.) kulmináló Kerry-Hillsszel köti össze. Fő folyója a Wye, amely itt veszi föl az Ithont és Edwet s a grófságon kivül az Arrowt és Lugöt. A hűvös és nedves éghajlat miatt a földje gabonatermelésre nem igen alkalmas, amiért is a fő foglalkozás az állattenyésztés. a 63 371 ha.-nyi megmívelhető földből 46 662 állandó rét és legelő. A fő termék a zab és burgonya. A szarvasmarhák száma 30 917, a juhoké 244 771, a lovaké 9249. Réz- és ólomércek vannak ugyan, de nem bányásszák. Az ipar csak durva posztó és flanell készítésével foglalkozik. Fővárosa Presteigne a Lug völgyében, 1360 lak.
(Ernuth), kisközség Kis-Küküllő vármegye R.-i j.-ban, (1891) 1662 magyar és oláh lakossal; a járási szolgabirói hivatal széke, van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára, élénk vásárai. Régi kastélyát I. Rákóczi György 1630. építette; jelenleg ez a róm. kat. státus uradalmának székhelye. 1610. itt esküdött össze Kornis és Kendi Báthory Gábor ellen.
Sámuel, a nemzeti szinház intendánsa, szül. 1803., megh. 1869. A magyar nemzeti szinházat valódi művészi magaslatra emelte s több humánus intézkedést tett; igy segély- és kölcsönalapot teremtett. A szinház szellemi haladásán is sokat segített, a nemzeti szinház műsorát számos külföldi jeles szindarab lefordításával gazdagította.
Magyarország nádora volt I. András idejében; «harcokban kifáradt testének és lelkének nyugalmára gondolva», a Száva mellett ő alapította szt. Demeter apátságát s annak kegyúri jogát 1057. a pécsi püspöknek adta. - R., vajda, l. Oláhország.
1. Antal, költő és műfordító, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. Moóron 1862 jun. 29. Elemi és középiskoláit Szombathelyen végezte, ahol már tanuló korában sűrün irogatott a vidéki lapokba, sőt 1879. társszerkesztője lett a Magyar Honpolgár c. lapnak, melyet atyja Roder Adolf nyelvtaniró adott ki. 1879-től a budapesti egyetemen eleinte a klasszikus filologia, később a modern filologia tanulmányára adta magát, 1880-tól fogva a napi hirlapirást is szolgálva főkép tárcákkal, könyv- és szinházi birálatokkal. 1883. A magyar műfordítás története c. tanulmányával doktori oklevelet nyert, mire egy évig olasz tanulmányait kibővíteni Rómában tartózkodott, ahol már 18 éves korában is megfordult. Tasso Megszabadított Jeruzsáleme néhány énekének fordításával már előbb fellépett, majd 1882 elején Byron Lara-jának átültetésével, mellyel a Kisfaludy-társaság pályázatán jutalmat nyert, és Olasz költőkből c. kötetével. 1884. befejezte Petrarca összes szerelmi szonettjeinek fordítását (kiadta a Kisfaludy-társaság), a mellett számos apróbb dolgozatban ismertette a régibb és újabb olasz irodalmat. Rómából visszatérve, a tanárképző intézet gyakorló iskolájában működött és készítette Latin költők és Görgök költők c. anatologiáit (kiadta az Athenaeum). 1885. a képviselőház gyorsirodájának tagja lett s ott működik ma is, a mellett irodalmi foglalkozásának él, mint szépirodalmi és hirlapiró. Eredeti versei közül a régibbek egy részét Versek c. kötetében adta ki (1877). Irt egy-két dramolettet (Jenő diák, A kis kékharisnyás), néhány magánjelenetet, meséket és sok gyermekverset, erős formaérzékkel és jeles magyarsággal. De különös kedvvel és hivatással a műfordítás terén működött; e téren nálunk mind termékenységre, mind hűségre, magyarságra és a forma korrektségére nézve a legelsők egyike. Nevezetesebb műfordításai: Leopardi összes lirai versei (kiadta a Kisfaludy-társaság); Corneille Cidje, Idegen költőkből címü antologia, Euripides Iphigenia Auliszban c. drámája (kiadta a Kisfaludy-társaság); Ariosto Őrjöngő Lorántja legterjedelmesebb műfordítása. Alighogy ezzel elkészült (1893), a persa nyelvre vetette magát s Firduszit kezdte fordítani, melyből 1896 végén adta ki az első kötetet, Szijavust, a második Zál és Rullebé sajtó alatt van. Az utóbbi években számos olasz irodalomtörténeti dolgozatot is bocsátott közre, melyekért a velencei Instituto Veneto tagjai sorába iktatta: Goldoni és Alfieri (külön kötetben); Petrarca Africa-ja, Tasso, Giusti (a folyóiratokban), az ifjabb Michelangelo Buonarotti (az akadémiai értékezések közt). Fő műve e téren: Az olasz irodalom története (2 köt., 1896 végén, akadémiai kiadvány). E munkássága mellett R. folyton dolgozott a budapesti napilapokba (irodalmi, szinházi kritikák, tárcák stb.), valamint a budapesti opera számára, az addig jobbára selejtes opera-fordítások helyébe magyarosabbat és nekelhetőbbeket nyujtva. Említendők Wagner-fordításai: Rajna kincse, Siegfried, Istenek alkonya; továbbá: Boito, Mefisztofelesz; Verdi, Otello; Riccini, Manon Lescaut, Ponchielli, Gioconda; Mascagni, Parasztbecsület; Leoncavallo, Bajazzók; Kienzl, Bibliás ember; Giordano, André Chénier stb. A nemzeti és más szinházak számára is sokat fordított: Giacosa verses dramolettjét Az apródot és Bűvös szerelem c. drámáját; Costetti Mindennapi történet; Bracco Hűtelenjét; Rovetta Becstelenek c. drámáját; Goldoni Hazugját és Jótékony némberét; Cavallotti verses dramolettjét, az Énekek énekét, számos opera-versszöveget stb. Az ifjusági irodalom terén említendők képeskönyvei (vagy nyolcféle) és Cervantes Don Quijotejának, a Robinsonnak, az Ezeregyéjnek átdolgozásai. Lefordította De Amicis Sziv-ét, és még sok mást. Két évig szerkesztette a Magyar Ifjuság c. lapot is. Szerkesztette a Költők albuma c. antologiát. E lexikonba olasz irodalmi cikkeket irt.
2. R. Vilmos, pedagogus, tanítónőképző-intézeti tanár, szül. Egerben 1847. Tanulmányait szülővárosában és Pesten végezte. 1871. állami stipendiummal Németroszágban és Svájcban tett tanulmányutat, amelyről a Magyar Tanügyben számolt be. Majd a budai pedagogiumban lett gyakorlóiskolai tanító, 1874. pedig a Budapesti II. kerületi állami tanítónőképző-intézethez nevezték ki tanárnak, amely minőségben jelenleg is működik. Mint pedagógiai iró különösen a Herbart-féle neveléstudományi elveket képviselte. Sikerrel fáradozott azon, hogy a hazai népiskolákban nemzeti szellemü legyen az oktatás, azt követelvén, hogy a magyar népélet amanációi, a népköltés termékei, a magyar népélet leirásai stb. bő helyet találjanak a népiskolai tananyagban. Ily szellemben szerkesztett Gyertyánffy Istvánnal és Kiss Áronnal olvasókönyveket. Számos tankönyvön és folyóiraton kivül irta a következő önálló műveket: Eredett magyar népmesék; Magyar népmondák; Vámbéry Ármin utazásai Ázsiában; Gróf Benyovszky Móric élete és kalandjai; Robinson Crusoe élete; A tananyag leszállítása a fővárosi népiskolákban; Szarvas Gábor emlékezete. E lexikonban a neveléstudományi cikkeket irja.
Kálmán (szentmártoni), politikus, szül. Répcelakon (Vas) 1844 dec. 17-én. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte, a jogi tanfolyamot Eperjesen hallgatta. 1867. a sárvári járás szolgabirójává lett; 1869. és 1872-75. országos képviselő volt. Ez országgyülés berekesztése után nem vállalt mandátumot, hanem gazdálkodott és vármegyéje ügyeivel foglalkozott. Majd elnöke lett a Rába-szabályozási társulatnak és 1881. a kormány e társulathoz biztossá nevezte ki, a társulatnak ügyeit rendezte s 1896 elején bevégezte a Rába és mellékfolyóinak szabályozási munkálatait. 1882. Vas vármegye főispánjává nevezték ki. R. élénk részt vesz ág. evang. hitfelekezetének igazgatásában mint felügyelő. 1893. valóságos belső titkos tanácsosnak nevezték ki. Számos rendjel birtokosa. 1896. a felső-eőri kerület képviselőnek választotta.
község Varasd vármegye krapinai j.-ban, (1891) 2462 horvát lakossal; jelentékeny kénbányái és kénses forrásai vannak. A kéntelepeket 1811. fedezték fel, 1865-ig a kincstár bányászta, ekkor magántársulat vette bérbe, mely évenkint átlag 60 000 kg. tiszta ként állít elő.