(rhät), a Föld középkorának, vagyis mezozoosz-korának szisztémája, mely a triasz-szisztéma fölött és a jura-szisztéma alatt foglal helyett. A név onnan van, mert a Rhäti-Alpokban (l. Alpesek, I. köt. 485 old.) van leghatalmasabban kiképződve. Az alsó R. vagy a kösseni rétegek nagyobbára kövületben gazdag márga és meszes agyag meg litodendronokat tartalmazó meszek. Régebben, mint alsó-R.-t az u. n. fő dolomitot tekintették és oda számították a budai hegységben a Gellért-hegy, Sas-hegy, Mátyás-hegy stb. dolomittömegét, de ezt újabban nem R.-nak, hanem felső triasznak veszik. A felső R. vagy Dachstein-mészkő (l. o.) nevét onnan kapta, mert Salzburg vidékén a Dachstein-hegységben van erősen kifejlődve. Eurptiv kőzetek e szisztémából nem ismeretesek.
(raet, román vagy latin, ritkán churwelsch), igy nevezik a neolatin (l. o.) vagy román nyelveknek azt a dialektusát, melyet jelenleg még Graubünden, Tirol és Friaul némely részeiben beszélnek. Megkülönböztetnek bündeni vagy nyugat-raet, tiroli vagy közép-raet és friauli vagy keleti raet nyelvet. Graubündenben a nyelvet rumoncsnak (lat. romanice) v. ladinnak (l. o.) nevezik. Az előbbiet a felső Rajna völgyeiben beszélik három aldialektusban, amelyek a következők: erdő fölötti R., erdő alatti R. és a bergüni tájnyelv. Graubündenben 40 000 román, Tirolban 11 000, Friaulban 464 000 ember beszél raetül. A R.-nek tulajdonképeni irodalma nincs, noha a különböző dialektusokon néhány száz nyomtatott könyv jelent meg. Az első nyomtatott könyv (ladinul) a katekizmusnak Bifruntól való fordítása 1551-ből. A XVI. sz.-ból néhány történelmi ének és drámai mű maradt ránk. Legtöbbjük vallásos és tanító tartalmu. A R. grammatikáját megirták: Conradi (Zürich 1820); Carisch (Chur 1852); Pallioppi (u. o. 1857) stb. Szótárakat: Conradi (2 rész, Zürich 1823-28); Carisch (Chur 1852, új kiad. u. o. 1887); Carigiet (Bonn 1882) és Pallioppi (1894). Tudományosan tárgyalják a R.-et Ascoli az Archivio glottologico italiano-ban (I. 1873, és VII. 1883) és Gartner, Rhätoroman. Grammatik (Heilbronn 1883). A R. irodalmával Rausch foglalkozott Geschichte der Litteratur des rhätoroman. Volkes (Majna melletti Frankfurt 1870) c. könyvében. A raetoromán irodalom bibliográfiáját Böhmer adta ki Romanische Studien-jében (6 köt., Bonn 1885).
v. Rafin, latin növénynév után Rafinesque-Schmalz Konstantin Sámuel nevének rövidítése, szül. Konstantinápolyban 1783., megh. Lexingtonban 1840. mint a természettudományok tanára. É.-Amerika flóráját, a halakat meg a lágytestüeket ismertette.
egyike a három fő angyalnak, ki az ó-szövetségi szentirás szerint az ifju Tóbiás utitársa volt és aki magát egyiknek nevezte a hét közül, akik az Úr előtt állanak. L. Angyal.
(Santi R.), olasz festő, szül. Urbinóban 1483 márc. 28. (némelyek szerint 29.), megh. Rómában 1520 ápr. 6. Santi Giovanni urbinói festőnek volt fia és már zsenge gyermekkorában atyja műhelyében elsajátította a művészet elemeit. Atyja 1494. halt meg és a fiu néhány évig alighanem Viti Timoteo vezetése alatt dolgozott, aki 1495. telepedett le Urbinóban. Vitinél nagyobb befolyással lehetett fejlődésére Perugino, aki 1499. ismét hosszabb időre Perugiába jött és körülbelül 1500-tól fogva néhány évig R.-t is tanítványai közé számította. Talán Pinturicchio műhelyében is dolgozott, esetleg segítségére volt a sienai könyvtár festményeinek elkészítésében, de ez a kérdés még nincs eldöntve, amint általában R. fiatalkori fejlődésének egész történetében még mindig sok a vitás kérdés. Legelső művei között is már aránylag nagy számmal szerepelnek a Madonna képei, igy az u. n. Solly-féle Madonna (berlini képtár), a Madonna szent Ferenc és szent Jeromos között (u. o.), a Madonna Connestabile (Szt.-Pétervár, Eremitage). Még nagyon egyszerüek, az ábrázolás eszközei még kezdetlegesek, de az igazi vallásos érzés, a felfogásnak szűzies tisztasága megható módon nyilatkozik bennök. Szinte a miniumfestésre emlékeztető, kicsiny, de rendkivül élénk képei a Mihály arkangyal és szt. György lovag ábrázolásai a párisi Louvreban. Az ókor eszmeköréből merítette tárgyát, mikor a három gráciának a képét festette meg (Chantilly, Aumale herceg képtára), a Lovag álma címü híres képe (londoni nemzeti képtár) pedig a Herakles a keresztúton mondára emlékeztet. Perugino hatását tünteti föl néhány nagy képe, a Mária megkoronázása (Róma, vatikáni képtár) és a Mária és József egybekelését ábrázoló hires kép (u. n. Sposalizio, 1504., milanói Brera-képtár). 1504. R. meglátogatta szülővárosát, de ugyanazon évben már Firenzében találjuk, ahonnan 1508-ig csak ritkán és rövid időre távozott. Az urbinói s perugiai zserény, kisvárosi művészi körből pezsgő, zajos művészi életbe került. Egész Firenzével ő is Leonardo és Michelangelo kartonjainak csodájára sietett, eltanulta Fra Bartolommeótól azt az elevenséget, festői elrendezést, a mozdulatoknka azt a fesztelen természetességét, mely az umbriai festészetből hiányzik és kétségtelen, hogy Masaccio drámai művészete is nagy hatást gyakorolt fogékony szellemére. Nagy haladást mutat már a szent György lovagot ábrázoló kis képe (Szt.-Pétervár. Eremitage), még inkább azonban a perugiai S.-Severo-templomban 1505. festett, a szentháromság imádását ábrázoló freskókép. Az alakok elrendezése, a szinezés, az egényi, erőteljes férfitipusok, a ruházat természetes, széles ráncai, mindez magán hordja az új, döntő befolyások nyomát. A Madonna képeinek is megváltozik a jellege a firenzei fölfogás hatása alatt. A túlvilági, szinte elvont lények helyébe az anyának és gyermekének viszonya lép, átszellemülve R. finom, nőies érzékenységü fölfogásától, de mindig a tiszta emberiség értelmében. A berlini képtár Colonnaféle Madonnája kezében még könyvet tart, de szeme már végtelen szeretettel nyugszik gyermekén; az u. n. Madonna del Granduca (Firenze, Pitti-képtár) gondolatokba merülve tartja karján; a Tempi-család Madonnája (müncheni képtár) anyai szeretének teljes hevével öleli magához. Az Orléans-féle Madonna (Chantilly), a Madonna a kőpadon és a Niccolini-család Madonnája (Paushanger) többé-kevésbbé lényeges változatokat mutatnak be. A Madonna-képek egy másik csoportján a kis Keresztelő János lép föl harmadiknak, néha, mint a Belle Jardiniere (Páris, Louvre) és a Madonna a zöldben (bécsi muzeum) hires költői képein, imádva közeledik a kis Jézus felé, de többnyire vidám játszótárs gyanánt. A hires Pintyőkés Madonnán (Firenze, Uffizi-képtár) kivül ide tartozik a budapesti országos képtár befejezetlen, kis méretü, de rendkivül bájos, költői képe, az u. n. Esterházy-Madonna (71. sz.). További lépés az, ahol szt. József is szerepel, mint a Madonna a pálmával (Bridgewater-képtár), a Szent család a báránnyal (madridi muzeum) és a Canigiani-család Madonnája (müncheni képtár) képein. A fiatal mester hire csakhamar elterjedt és sűrün keresték fel megrendelésekkel. A perugiai S.-Antonio-kolostor számára készített 1505. egy nagy oltárképet (londoni nemzeti képtár), mely a trónoló Madonnát ábrázolja, de már a Fra Bartolommeóra emlékeztető u. n. Santa Conversazione alakjában, mig fölül az ívmezőben az atyaistent és az imádkozó angyalokat látjuk, a predella képei pedig (angol gyüjteményekben) Krisztus kínszenvedéséből vett jeleneteket ábrázolnak. Hasonló jellegü az Ansidei-család Madonnája (Blenheim, Marlborough herceg képtára) és az u. n. Madonna a mennyezet alatt (Firenze, Pitti-képtár). Firenzei korszakának mintegy betetőzése a Krisztus sírba tételét ábrázoló hires festmény (Róma 1507, Borghese-képtár). Drámai lendület, az alakok tökéletes rajza, egyéni jellemzés, átgondolt elrendezés dolgában a legkitünőbb összes eddigi művei között, csak szinezése hideg. A firenzei realista mesterek iskolájába járó fiatal művészt mutatják be képmásai is: Doni Angelo és nejének képmásai (Firenze, Pitti-képtár), egy fiatal hölgy képmása (Uffizi-képtár), az u. n. Donna gravida (Pitti-képtár), saját arcképe (Uffizi-képtár).
Miután 1507. még egyszer és utoljára meglátogatta Urbinót, 1508. II. Gyula pápa meghivása folytán Rómába ment. A pápa a Vatikán három szobájának és egy termének kifestésével bizta meg. R. rövid élete hátralevő éveinek javarészét a stanzák freskóképeinek elkészítésére fordította. II. Gyula pápa nem élte meg a nagy mű befejezését; mikor 1513. meghalt, csak az első szoba festményei voltak egészen készen, a másodikéi csak részben. A Stanza della segnatura falfestményein R. a vallás (l. Disputa), a tudomány, a költészet és a jog dicsőítését adta. A második szoba, a Stanza d'Eliodoro képei, melyeket R. 1512-14. készített el, a pápaság diadalait állítják elénk, annak nagyobb dicsőségére. Monumentális festményeinél nem kevésbbé mutatják R. rohamos fejlődését az ez időből való függőképei. Milyen hatalmas jellemző erő nyilatkozik II. Gyula pápa képmásában (eredetije valószinüleg a firenei Uffizi-képtárban) vagy Bindo Altovitinak arcképében (müncheni képtár), de a budapesti országos képtárban levő pompás arcképe (72. sz.) is jó fogalmat ad e nembeli tevékenységéről. Hires kedvesének, az u. n. Fornarinának vonásait többnyire a római Barberini-képtár szép mellképében keresik; mindenesetre bájosabb és R. ecsetjére méltóbb a firenzei Pitti-képtár u. n. Donna valatája. Madonnaképei is határozott változáson mentek keresztül. Valamint a képek háttere is gazdagabb, az egyszerü toscanai-umbriai táj helyett Róma környékének hatalmas vonalait mutatja, ugy az alakok is gazdagabb szépségüek, a szinezés ragyogóbb, a benyomás hangulatos finomásgát elragadó bűbáj váltja föl. Még a firenzei Madonnákra emlékeztet az Alba-család Madonnája (Szt.-Pétervár, Eremitage) és a Diadémos Madonna (Louvre); ünnepélyesek, igazi római jellegüek a Madonna della Leucha (müncheni képtár), a Madonna a lámpákkal (London, Munro gyüjteménye), és az Isteni szeretet Madonnája (nápolyi muzeum), de valamennyi között leghiresebb a Madonna della Sedia (Pitti-képtár), a női szépségnek és anyai szeretetnek utolérhetetlen, festői dicsőítése. Még II. Gyula idejében való az u. n. Fulignói Madonna (1512, vatikáni képtár) és Madonna a hallal (madridi muzeum), nagy, festői hatásu oltárképek.
R. életének utolsó korszaka, X. Leo pápasága alatt, termékenység, sokoldaluság dolgában még fölülmúlja az eddigieket. Annyira elhalmozzák megrendelésekkel, hogy csak tanítványai, főleg Giulio Romano, Sebastiano del Piombo, Penni, Perino del Vaga segítségével képes azoknak eleget tenni; foglalkoztatja Marcantonio Raimondi rézmetszőt, azonfelül a pápa 1514. a Szt.-Péter-templom főépítőmesterének, 1515. az összes római ásatások felügyelőjének nevezi ki. Dicsősége, gazgadsága folyton emelkedik, szinte fejedelmi udvartartása van és fejedelmek vetekednek barátságáért, de a folytonos munka és a római élet zajos nagyszerüsége aláássák egészségét, műveinek kivitelét nagyrészt tanítványaira bizza és azért sokszor hiába keressük bennök az ő ragyogó szellemének egyéni vonásait. 1514-17. készültek el a Vatikán harmadik szobájának, az u. n. Stanza dell' Incenciónak falképei. A pápa hiuságának kellett szolgálnia, mikor névrokonainak, III. és IV. Leo pápáknak tetteit örökítette meg, melyek érdek dolgában nem vetekedhetnek az eddigiekkel. A III. Leo pápa esküjét és a Nagy Károly megkoronázását ábrázoló képek a feladat fényes megoldása dacára sem feledtetik el egészen annak hálátlanságát. IV. Leo győzelme a szaracénok fölött Ostiánál sem képes nagy érdeklődést kelteni, bármilyen hatalmasan is van megfestve az erőteljes, Michalengalóra emlékeztető alakok tusája. A leghiresebb ezen szoba festményei között a Borgo égése, melyen IV Leo pápa a kereszt jelével megszünteti a lángok pusztítását. R. saját keze leginkább ezen a képen látszik meg; szinte klasszikus szépségüek a vizhordó és siránkozó nők alakjai. A Konstantin terme kifestésének csak terve való R.-től. A festményeket halála után készítették el tanítványai, nagyrészt Giulio Romano. A kereszt megjelenik Konstantin császárnak, Konstantin megkeresztelése, Konstantin császár Szilveszter pápának ajándékozza Rómát, mindezen képekben csak itt-ott ismerünk R. szellemére, de a Konstantin császár csatáját ábrázoló hatalmas kép egy kétségbeesett, szenvedélyes küzdelemnek végtelen szellemmel átgondolt, szinte taktikai hűségü, drámai ábrázolása. Egy időben a stanzák festményeivel készült a vatikáni palota első nagy udvarára nyiló, második emeleti arkádsorának, az u. n. loggiáknak (l. o.) a díszítése (befejezve 1519.), melynek tervezete egészen R.-től való, bár a kivitelben semmi része sem volt. Még tovább haladt ezen az úton a Sixtus-féle kápolna falszőnyegeihez készített 10 kartonjával (l. Arazzi). A Bibbiena bibornok fürdőszobája kifestéséhez készített rajzainál fontosabbak azon művei, melyeket egy másik római nagy úr, Chigi kereskedő számára készített: a szibillák és próféták csoportjai a római S. Maria della Pace templomban, legérdekesebb bizonyítéka annak, mennyire hatott rá Michelangelo szelleme, a nélkül, hogy saját egyénisége kárt szenvedett volna; a római S. Maria del Popolo Chigi kápolnájának szimbolikus mozaikképeihez készített rajzai; Chigi nyári lakásának, az u. n. Villa Farnesinának világhirü festményei az ókori mitologiából: Galatea diadala (1514 körül) és az Amor és Psyche regéjéből vett falfestmények (1517) legragyogóbb bizonyítékai alkotó erejének, klasszikus tisztaságu és mégis érzéki fölfogásának. A festmények kivitele Giulio Romanótól és Pennitől való. Utolsó korszakának függőképei közül némelyek legtökéletesebb, legünnepeltebb művei közé tartoznak, de sok olyan is van közöttük, melyeknek legfölebb rajza való ő tőle, mig a kivitel egyes tanítványainak többé-kevésbbé méltó kezére vall. Ilyen, bizonyára nem sajátkezü kivitelü képei: A szent család a tölgyfa alatt (madridi muzeum); A nagy szent család (Louvre); R. gyöngyének nevezett szent család (madridi muzeum); Madonna del impennata (Pitti-képtár); Madonna del passeggio (London, Bridgewater-képtár); Mihály arkangyal, Szt. Margit (Louvre), valószinüleg Aragoniai Johanna képmása is (u. o.) stb. Ellenben legkitünőbb művei közé tartozik több képmása, első sorban X. Leo megkapó jellemzésü képe, mely a pápát két bibornok társaságában mutatja be (1518, Pitti-képtár); Bibbiena bibornok képe (madridi muzeum); a tudós Inghirami képe (Volterra, Inghirami-palota); Castiglione Boldizsár, a hires udvaronc gyönyörü, finom képe (Louvre); A hegedüművész (1518, Róma, Sciarra-palota). Navarego és Beazzano velencei követek képének több példánya közül alighanem a római Doria-képtárban levő az eredeti. A drámai erőnek, mély, vallásos fölfogásnak a netovábbja a kereszt alatt összeroskadó Krisztust ábrázoló képe (Lo spasimo di Sicilia) a madridi muzeumban, mig a hires Szt. Cecilia (1516 körül, bolognai képtár) és az Ezekiel próféta látomását ábrázoló kis képe (Pitti-képtár) mintegy előkészítenek utolsó, leghiresebb képeinek egyikére, az u. n. Sixtus-féle Madonnára (drezdai képtár). A piacenzai S.-Sisto-templom fő oltára számára festette R. a világnak ezt a legismertebb, legünnepeltebb Madonna-képét. A szt. Sixtus és Borbála között, angyalok serege közt gyermekével látomásszerüleg megjelenő Madonna az utolsó, legötkéletesebb foka R. hasonló tárgyu alkotásainak, legtisztább, legfestőibb ábrázolása a Madonna eszméjének. Utolsó műve, melynek R. csak felső részét készítette el, Krisztus szineváltozásának hatalmas ábrázolása (vatikáni képtár).
R. az építés terén is működött. Már gyermekkorában nagy hatást gyakorolhatott reá az urbinói hercegi palota, később pedig, Rómába kerülvén, Bramante vezetése alatt gyakorlatilag is érvényesítette tehetségét. 1509 körül építette szt. Elegius templomát Rómában, majd a Santa Maria del Popolo templom Chigi-kápolnáját, Bramante halála után pedig a római Szt.-Péter-templom főépítőmestere lett és mint ilyen fontos szerepet játszik a renaissance-építés történetében: a Bramante tervezte központi elrendezés helyett alatin kereszt formáját akarta érvényre juttatni, de a kedvezőtlen körülmények folytán tervének csak igen csekély részét vihette ki. Befejezte a vatikáni palota loggiáknak nevezett részét, elkészítette a hires Villa Madama terveit, az Aquila-palotát Rómában, a Pandolfini-palotát Firenzében stb. Élete vége felé a szobrászattal is megpróbálkozott. Több fönmaradt szobrot, érmet tulajdonítanak neki, a legnagyobb valószinüséggel még a szentpétervári Eremitageban levő delfin és holt gyermek márványszobrát. Mint a római ásatások fővezetője, rendkivüli buzgalmat fejtett ki és a pápához irt jelentéseiben a legfinomabb művészi és archeologiai érzékről tesz tanuságot. R. művészetének jellege érthetővé teszi, hogy hosszu ideig a festészet föltétlen fejedelme gyanánt tisztelték. Nincs meg benne az az erőszakos, a nagy közönségre idegenszerüleg ható vonás, amely főleg Michelangelo műveit jellemzi. Lelkének bámulatos fogékonysága, mellyel mestereitől mindazt eltanulta, aminek hasznát vehette, talán kevésbbé bámulatos, mint az a tehetsége, hogy egyéniségét mindvégig sértetlenül, ragyogóan megőrzi. Művészetének legszilárdabb alapját fölfogásának egyszerüsége, határozottsága teszi. Eszközeit teljesen hatalmában tartja és világos meggondoltsággal, teljes céltudatossággal alkalmazza őket. Természetes, hogy ez csak végtelen, a régi mesterek művein és az ókori szoborműveken képzett formaérzéke és finom szinérzéke mellett volt lehetséges. Benne éri el az olasz renaissance tetőpontját, az ókori és középkori művészet szellemének tiszta, harmonikus összeolvasztását, az újkor, a renaissance művészetében.
a német kat. kivándorlók védelmére 1871. alapított egyesület, melynek célja a kivándorlók szükségleteiről gondoskodni és számukra egyes kikötőhelyeken lelkészi állomásokat szervezni.
l. Arazzi.
(varrat), a koponyán, mint koponyavarrat, de itt suturának nevezik; a nyult agyvelőben a két félrészt egybekötő rostkuszálmányt nevezik rafénak; de az izmok és bőnyék két felét egybekötő kötőszöveti csíkokat is igy szokták nevezni.
Joakim, német zenész, szül. Lachenben (Schwyz kanton) 1822 máj. 27., megh. majnai Frankfurtban 1882 jun. 24-25. éjjel. Orgonás atyjától tanult zenét; Schwyzben a gimnáziumot végezte. Első műveit beküldte Mendelssohnak, ki nagy elismeréssel szólt azokról, sőt kiadót szerzett neki. Éveken át Liszt közelében élt. Innen magyarázható, hogy 113. műve magyar rapszódia, zongorára, és 194. műve magyar suite, zenekarra (F-dur). Wiesbadenben Genast Doris szinésznőt 1859. nőül vette; innen csak 1877. költözött el, mikor meghivták a Hoch-féle konzervatorium igazgatójául. 200-nál sokkal több műve közt nevezetesebbek: zenekarra 11 nagy szimfonia (Im Walde, op. 153. a legjelentékenyebb) s egy apró; 10 megnyitó zenemű, egy-egy hangversenydarab zongorára, hegedüre, gordonkára; mintegy 200 zongoradarab, Dame Kobold és 4 más, alig adott dalmű; 130 zsoltár és egyéb nagy szabásu karének.
l. Colle (2).