(Roy Bareilly), Oudh vagy Audh brit-indiai vidék egyik divziója, 12 643 km2 területtel, 2 756 864 lak. Nagyobbára mindenütt termékeny; fő termékei: rizs, búza és egyéb gabonaféle, olajos növények, cukornád, pamut, ópium, indigó, dohány. Járásai: R., Szultanpur és Partabgarh. Fővárosa R., az É. sz. 26°14' és a K. h. 81°161/2' alatt, 18 798 lak.
falu Villach karintiai kerületi kapitányságban, a Schlitza mellett, ahol a R.-i tóból kifolyik, 531 lak., a közeli Királyhegyben nagy ólombányákkal és olvasztókkal. Szép, egészséges fekvése, gyönyörü tava miatt sok idegen keresi föl. R.-ből indul ki a Predilre felvezető műút is, mely Isztriába vezet. R. falu az utolsó években sokat és gyakran szenvedett a hegyi patakok romboló kiáradásaitól.
l. Francia.
(skót, ejtsd: réd), a lovasság portyázó működésének elnevezése.
l. Mezőgazdasági szövetkezetek.
(ang., ejtsd: rél) a. m. retesz, závár, sorompó, gátfa, gém, vasúti sín; railroad, railway a. m. vasút (l. o.). - Railway ticket, l. menetjegy.
E kifejezést használjuk a heradikában, ha egy alaknak felső szélére más alakok vannak illesztve.
l. Traumás neurozis.
Marco Antonio (Marcanton, Marcantonio), olasz rézmetsző, szül. Bolognában 1490 körül, megh. u. o. 1527 után. Francesco Franciának volt tanítványa és eleinte meglehetősen szerény niellókat, metszeteket készített érszint mestere, részint saját rajzai után. Velencében megismerkedvén Dürer metszeteivel, a legnagyobb buzgalommal kezdte őket tanulmányozni és mintegy 80 fa- és rézmetszetét másolta le. 1510. Firenzében Michelangelónak a fürdő katonákat ábrázoló kartonja után készítette hires metszetét, azután Rómába ment, hol majdnem kizárólag Ráfael szolgálatába állott. Először is annak Lukrécia öngyilkosságát ábrázoló rajzát metszette rézbe. Későbbi megszetei is nagyrészt Ráfael rajzai után keletkeztek, Ráfael halála után Giulio Romanóval szövetkezett, ennek rajza után készítette a Heraklest és Anteust ábrázoló szép metszetét, de vele együtt vállalkozott azon hirhedt, durva, érzékies metszetsorozat elkészítésére is, melyhez Aretino Péter irta a szöveget. Ezen munka miatt VII. Kelemen pápa börtönbe vettette és csak Medici bibornok és Bandinelli szobrász közbenjárására szabadult ki onnan. Róma kifosztása után (1527) Bolognába vonult vissza, ahol nemsokára és állítólag a legnagyobb nyomorban meghalt. Tanítványai közül a legkiválóbbak: Marco Dente, Agostino Musi, Caraglio, Vico, Bonasone, Ghisi Diana stb. R. a legkitünőbb olasz rézmetsző és általában a sokszorosító rézmetszés atyja. V. ö. Delaborde, Marc-Antoine R. (Páris 1887).
1. Ferdinánd, osztrák-német szinész és szinműiró, szül. Bécsben 1790 jun. 1., megh. mint öngyilkos Gutensteinban 1836 szept. 5. Atyja cukrásznak szánta, de az ifjú 1808. megszökött és szinész lett. Kezdetben magyarországi német szinházaknál működött (Pozsonyban, Sopronban és Győrött), 1814 óta Bécsben volt alkalmazva, előbb a józsefvárosi, 1817 óta a lipótvárosi szinháznál, melynek két évig igazgatója is volt, 1830-ig. Ekkor megvált e szinháztól, mire Berlinben, Hamburgban és Prágában rendkivüli sikerrel vendégszerepelt, első sorban saját darabjaiban. Élete utolsó éveiben (egy 1825. kiállt súlyos betegség folytán) gyorsan fokozódó búskomorságban szenvedett, mely szép falusi jószágán (Gutenstein) sem enyhült és őt végre öngyilkossá tette. Szindarabjai közül, melyekben a népregei varázselemnek nagy szerep jut, a legjelesebbek: Der Barometermacher auf der Zauberinsel (1823); Der Diamant des Geisterkönigs (1824); Der Bauer als Millionä(1826); Moisasurs Zauberfluch (1827); Die gefesselte Phantasie (1828); Alpenkönig und Menschenfeind (1828); Die unheilbringende Krone (1829) és utolsó, legjobb darabja: Der Verschwender (1833). Darabjait fordításokban v. átdolgozásokban magyar szinpadokon is sokat adták és adják még ma is. Műveit kiadták Glossy és Sauer (1889, 3 köt., jó életrajzzal). Életét és sorsát ismételve dolgozták föl költői művekben: Bäuerle Ad., F. R. (1855, 3 köt., regény); Haffner, Therese Krones (1862, népszinmű); Elmar, F. R. (1865, szinmű); Reuger, F. R. (1869, szomorujáték). Szülőházát 1872 dec. 18. emléktáblával jelölték meg, sírja fölé pedig emlékszobrot emeltek. A nevéről nevezett és első sorban a nemesebb népszinmű ápolására hivatott R.-szinház 1893 nov. 28-án nyilt meg. Emlékére bécsi tisztelői alapot gyüjtöttek, melynek kamatjaival (800 forint minden harmadik évben) azt a szindarabot jutalmazzák, mely az utolsó három év leforgása alatt a bécsi R.-szinházban a legnagyobb sikert aratta. 1896 dec. Karlweiss kapta a díjat: Der kleine Mann c. darabjáért, melyet magyar fordításban a budapesti vígszinházban is bemutattak.
2. R. Golo, l. Frederich.