(Felső-), K. felől a Fekete- és Oden-erdő Ny. felől a Vogéz és Hardt hegységek által körülzárt, D-en a svájci Jura és É-on a Taunus által határolt síkság, amelynek közepén a Rajna (l. o.) folyik keresztül. A DDNy-ról ÉÉK-nek húzódó síkság mintegy 300 km. hosszu és átlag 40 km. széles; területe 10 000 km2. V. ö. Lepsius, Die Oberrheinische Tiefebene und ihre Randgebirge (Stuttgart 1885).
(Alliance du Rhin), e névvel jelölik azt a szövetséget, mely 1658 aug. 14. majnai Frankfurtban a három egyházi választó-fejedelem: a mainzi, kölni és trieri érsek, továbbá Münster püspöke, a svéd király mint Bréma hercege, Pfalz-Neuburg, Braunschweig-Lüneburg és Hessen-Cassel fejedelmei között létrejött s amelyhez aug. 15. Franciaország is csatlakozott. E szövetség állítólag a kölcsönös védelem céljából alakult, tényleg azonban arra irányult, hogy Németországban a svédek és franciák befolyását biztosítsa és növelje. A szövetség a münsteri háboru után 1667. fölbomlott. V. ö. Joachim, Die Entwickelung des Rheinbundes vom Jahre 1658 (Lipcse 1886).
(Rheinprovinz, Rheinland), Poroszország legnyugatibb fekvésü és legnépesebb tartománya, a Németalföldiek, Vesztfália, Hessen-Nassau, Hessen nagyhercegség, a Rajnai Pfalz, Lotaia, Luxemburg és Belgium közt; a hozzátartozó, de elkülönített Wetzlar kerületét is beleszámítva 26 992 km2 ter., (1890) 4 710 391, 1 km2-re 174 lak., akik közt 3 351 864 katolikus, 1 295 673 evangelikus, 14 391 más keresztény és 47 234 izraelita. A Rajna által két egyenlőtlen részre osztott tartomány legészakibb része sík v. dombos; D-i részét a rajnai palahegység (l. o.) takarja, amelyben az Idakopf (745 m.), a Walderbeskopf (816 m.) és a Hohe Acht (760 m.) a legmagasabb csúcsok. A Rajna, amely itt 332 km. hosszu és mellékvizei: Wied, Sieg, Wupper, Düssel, Ruhr, Emscher, Lippe (jobbról), Nahe, Mosel és Erft (balról), továbbá a Maas vidékéhez tartozó kisebb vizek (Roer, Schwalm, Niers stb.) öntözik. Legnagyobb tava a Laachi-tó. Az éghajlat a fensíkokon zord, a völgyekben nagyon enyhe. Az egész területből (1893) szántóföld és kert 1 271 230, rét 209 721, legelő 171 502 és erdő 831 093 ha. A legtermékenyebb rész az ugynevezett jülichi vidék, mely Jülich, Gladbach, Grevenboich és Bergheim járásokat foglalja magában. Az évi termés volt 1893-ban 342 141 tonna rozs, 166 071 tonna búza, 30 743 tonna árpa, 205 059 tonna zab, 1 904 477 tonna burgonya és 244 059 tonna réti széna. Bőven terem még a bor (1893-ban 11 541 ha. szőllőn 305 103 hl. bor), különösen a Rajna, a Mosel és Saar mellett. Az állattenyésztés ágai közül kiváltképen a szarvasmarhatenyésztés virágzik. 1892. volt az állatállomány: 162 357 ló, 1 076 945 szarvasmarha, 249 238 juh, 646 481 sertés, 292 007 kecske és 95 674 méhkas. A mezőgazdaságnál fontosabb az ipar és a német birodalomnak alig van tartománya, amelyben ez jobban ki volna fejlődve mint itt. Lehetővé teszik ezt különösen a Ruhr és Saar mentén levő nagy széntelepek és ércbányák (vas, ólom, cink, réz stb. érc). Legnagyobb fejlettségnek örvend a vas- és fémipar (Duisburg, Düsseldorf, Essen, Oberhausen, Köln, Deutz, Eschweiler, Neunkirchen, Solingen, Remscheid, Lennep, Aachen, Burtscheid, Stolberg); továbbá a posztó- és gyapjukelmeszövés (Aachen, Burtscheid, Düren, Elberfeld, Eupen, Lennep, Kettwig), a selyemszövés (Krefeld, Elbertfeld), a félselyem- és bársonyszövés (Elbertfeld, Barmen, Mühlheim, Rheydt, Viersen), a pamutszövés (a Wupper völgyében), a vászonszövés (Gladbach, Grevenbroich), a bőripar (Malmedy, St.-Vith), a papirosipar (Jülich, Düren járások), az üvegipar (Stolberg, Saar-vidék), a cukor-, dohány- és sörgyártás. A virágzó ipar élénk kereskedsét is teremtett; ennek középpontjai Köln, Koblenz, Duisburg, Düsseldorf és Aachen. A kerületek: Koblenz (6205 km2, 633 638 lak.), Düsseldorf (5472 km2, 1 973 115 lak.), Köln (3977 km2, 827 074 lak.), Trier (7183 km2, 711 998 lak.) és Aachen (4155 km2, 564 566 lak.). A tartomány 1815. jutott Poroszországhoz és magában foglalja az egykori Cleve és Geldern hercegségeket (1609 óta), Mörs fejedelemséget (1702 óta), Jülich és Berg hercegségeket, Trier, Köln érsekségeket és Mainz egy részét, Lotaia, Limburg és Luxemburg hercegségek részeit, 4 más fejedelemséget, 13 grófságot, 3 várgrófságot, 38 uradalmat, 7 apátságot, Köln, Aachen, Wetzlar birodalmi városokat. V. ö. Hocker, Die Grossindustrie Rheinlands u. Westfalens (Lipcse 1867); Wegeler, Beiträge zur Specialgesch. d. Theinlande (Koblenz 1878-80.).
(növ.) a. m. ezüsttövis (l. o.).
Eredetileg Mainz, Worms, Oppenheim és Bingen városok szövetsége, melyet Walpod Arnold 1254. a közbéke fentartása érdekében hozott létre. E szövetség, melyhez nemsokára Kölntől Baselig az összes rajna-melléki városok, érsekek és püspökök is csatlakoztak, nagyban elhatalmasodott és még 1380. is 50-nél több tagot számlált. A XI. sz. közepe táján azonban fölbomlott. V. ö. Schaab, Gesch. des grossen rheinischen Städtebundes (Mainz 1843-1845, 2 köt.); Weizsäsker, Der Rheinische Bund (Tübinga 1879).
l. Kölni zománc.
1838-53. épült csatorna, mely a csatornázott Ill folyón, a Rajnába vezető Ill-Rajna-csatorna torkolatánál 135,05 nullaponton kezdődik, 81 zsilippel 285,58 magasságban fekvő keleti tetővonalig emelkedik s innét kezdve 13 zsilipen át a Martincourt melletti német-francia határig 231,43-ra száll le, aztán a francia határon belül a Meurthe, Mosel, Maas és Ornain folyását átszelve Vitrynél a Marne egyik mellékágában ömlik. A R.-n 200 tonnás hajók közlekedhetnek.
1783-tól 1834-ig épült csatorna, mely a csatornázott Illnél Strassburg mellett kezdődik és 44 zsilipen keresztül az új mühlhauseni kikötőnek összekötő csatornájáig és innét 43 zsilipen keresztül a német-francia határig 340 m.-ig emelkedik és végre francia területen a Doubs folyón keresztül L'Isle-sur-le-Doubs közt a csatornázott Saônehoz vezet. Az első vonalon 200 tonnás, a másikon csak 150 tonnás hajók közlekednek.
4 km. hosszu csatorna, egyrészt a duisburgi fővámhivatal és a Rajna közt, másrészt a Ruhr folyó közt. Épült 1828-31. és 1840-44.
1. Ferenc, pedagogiai iró, szül. Gyulafehérvárt 1859 jul. 23. A gimnáziumot u. o. kezdte s Aradon végezte. 1877-80. a budapesti egyetemet járta s ugyanott tanári vizsgát tett. A sajtónak 1878 óta állandó munkása, 1888-90. a Pesti Napló, 1890-92. a Magyar Hirlap tanügyi rovatvezetője volt; 1896 óta az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny felelős szerkesztője. A tanári működést 1893., a mostani budapesti V. kerületi állami főreáliskolában kezdte, 1891 óta pedig a budapesti VI. kerületi állami főreáliskola rendes tanára.
2. R. Lajos, egyházi iró, esztergomi prépostkanonok, szül. Visken (Hont) 1842 márc. 4. Gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán, a bölcsészetet Nagyszombatban, a teologia három évét Bécsben, a 4-ik évet Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1866 jul. 25. Káplán volt Vadkerten, 1869. gimnáziumi tanár Nagyszombatban, később érseki levéltáros és szertartó, 1875. szentszéki jegyző, majd hercegprimási titkár és 1882. irodaigazgató. 1886. esztergomi kanonok, 1888. c. prépost, 1889. honti főesperes. Irodalmi munkássága: számos gyakorlati és fontos vallásügyi dolgokra vonatkozó értekezés, szent beszéd stb., melyek az Idők Tanujában, Új Magyar Sionban, Kat. Lelkipásztorban és Isten Igéjében jelentek meg. V. ö. Zelliget A., Egyházi irók csarnoka.
3. R. Pál, belügyminiszter, szül. 1823 febr. 28., megölte magát Lontón (Hont) 1879 szept. 9. Bécsben tanult a Theresianumban; itt tanulmányait befejezve, 1844. az udvari kancelláriánál gyakornok, majd tiszteletbeli fogalmazó lett. 1848. fogalmazó a m. kir. földmívelési és kereskedelmi minisztériumban, a szabadságharc mint Ivánka Imre, később mint Guyon hadsegéde vett részt; ezután nyugalomba vonulva élt 1861-ig, amikor Hont vármegye alispánjának választotta meg. 1865. országgyülési képviselő, 1868. Bars vármegye főispánja, 1869 okt. 21. m. kir. belügyminiszter lett; egy év mulva idegbaja miatt lemondott, de a pártnak ezután is tevékeny tagja maradt.